KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én is azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy a parlament nem monológok felolvasásának helye, hanem egy vita terepe. Azt gondolom, helyes is, ha egy költségvetés vonatkozásában megosztjuk egymással a különböző meglátásokat. (Dr. Hiller István odamegy dr. Puskás Tivadarhoz, és kezet fognak egymással.) Viszont az is helyes, ha egy helyes helyzetértékelésből indul el ez a vita. Bizonyosan az önök rendelkezésére is állnak azok a számok, amelyek egy ilyen költségvetés összeállítását előidézik, és amit - egyébként már sokszor elmondták itt, előttem is -, köszönhetően az elmúlt 8 év gazdálkodásának, meglehetősen nehéz helyzetből kell az országnak megalkotnia.
A szocialisták hozzászólásait azért nehéz tényleg komolyan venni, mert volt elegendő idejük arra, hogy egy olyan országot építsenek, amelyik működőképes, fenntartható, amelynek az oktatása működőképes és fenntartható, és valamennyi ágazatában nem azt kell tapasztalnunk, hogy romokat veszünk át, amikor az országot átvesszük. Viszont az LMP javaslatai közül, azt gondolom, sok olyan van, ami megfontolásra méltó, de ezt nekik is meg kell tenniük azokkal a javaslatokkal szemben, amiket mi terjesztünk elő. Hiszen nagyon sok hasonló meglátásuk van, de mégis más következtetéseket próbálnak levonni.
(14.20)
Néhányat ezek közül említenék is. Szilágyi képviselő úr, aki egyébként indítványozta, hogy a monológok sorát függesszük fel és vitatkozzunk, miután elmondta a mondandóját, elment, ezért most a helyének mondom el azokat az észrevételeket, amelyeket ő felsorolt.
Elmondta, hogy kevesebbet költ, a mostani költségvetés kevesebbet fordít majd a szegények megsegítésére. Fölsorolt néhány tételt, a pénzügyi szociális ellátásokat például ezek közé sorolta, kevesebbet költ a kormány akkor, amikor nagyobb az elszegényedés. Elfelejtette fölolvasni azokat a sorokat, ahol pedig többet költ a kormány, illetve több lesz a költségvetésben a foglalkoztatásra, hogy azok, akik elszegényedtek, azok ne segélyből éljenek, hanem munkából éljenek, lényegesen többet keresve így egyébként, mintha segélyből élnének.
Elmondta azt, hogy az önkormányzatok kevesebb normatívát kapnak, kevesebb visszaosztott szja-támogatást kaphatnak, de azt nem mondta el, hogy ugyanakkor kevesebb önkormányzati feladat lesz a jövőben. Hiszen itt most már percek óta, vagy hosszú tízpercek óta arról vitatkozunk többek között, hogy az állam az oktatásban és az egészségügyben az eddiginél jóval nagyobb szerepet vállal magára, pontosan azért, mert az kiderült az elmúlt 20 évben, hogy az önkormányzatok bevételi lehetőségeit, költségvetését túlterheli az egészségügyi intézmények működtetése vagy az oktatási intézmények működtetése, sajnos.
Nyilván jobb lenne egy olyan országban élni, ahol az önkormányzatok vannak olyan erősek, hogy az iskolákat, az egészségügyi intézményeket működtessék, de sajnos nem így van, és hogy miért nem így van, erről talán már sokan szóltak; a szocialistáknak viszont még mindig nem elég elmondani, hogy ez döntően őmiattuk van így.
Ami az esélyegyenlőséget segítő tevékenységek finanszírozását illeti, szerintem semmi vita nincsen közöttünk abban, hogy esélyt kell teremteni azoknak, akik leszakadtak akár korábban, akár a mostani helyzetben. Abban van a különbség, hogy önök az esélyteremtést döntően intézményeken és - hogy mondjam - programirodákon keresztül gondolják megvalósítani, kampányokon keresztül, mi pedig az esélyteremtést a munkavégzésen keresztül szeretnénk megvalósítani, az oktatási intézményrendszer fejlesztésén keresztül szeretnénk megvalósítani, és azokon a szolgáltatásokon keresztül, amelyekre - biztosan nem kerülte el a figyelmüket -, a felzárkóztatást segítő programokra fordítandó költség egészen pontosan 250 millió forinttal nő, 39 százalékkal, de célzottan, olyan programokra, amelyek valóban felzárkóztatást segítenek elő, mert nemcsak segélyt adnak vagy nemcsak valamilyen szociális ellátást adnak, hanem munkahelyet próbálnak teremteni, a családokat segítik abban, hogy egészséges gyermekek nőhessenek fel a családban, nem az intézményekben.
És itt is van egy fontos különbség, azt gondolom, az önök meg a mi elképzelésünk között. Alapvetően önök, a liberális gondolkodású emberek, akiket én tisztelek, önök az intézményekben hisznek, láthatóan, az elmúlt 20 évben ezt be is bizonyították, hogy döntően intézményeket hoztak létre például a családokon belüli problémák kezelésére, ahelyett, hogy a családokat segítették volna abban, hogy ne keletkezzenek azok a krízisek, amik keletkeznek például a jövedelem hiányából vagy az oktatás hiányából és egyéb okokból.
Mi inkább gondoljuk a hangsúlyt a családok segítésére olyan értelemben helyezni, biztosan önök is észrevették, hogy a családok költségeit 200 ezer forintig nem tekintjük adóalapnak, azaz azok a családok, amelyekben dolgoznak a szülők, legalább az egyik, és olyan munkát végeznek, amire egyre több tudást és időt fordítanak, ebben az esetben egyre nagyobb lehetőségük lesz arra, hogy a gyermekeikkel kapcsolatos költségeik ne kerüljenek adóvonzat alá. Tehát egyre több maradjon a családnál, és ne az iskola vagy ne a szociális intézmény oldja meg helyettük a családokban a gyerekek nevelését.
Tehát azt gondolom, hogy a hangsúlyok vannak egészen máshol, és a költségvetésben számokban is látszik a különbség.
Ugyancsak Szilágyi Péter mondta, hogy fontos a közbiztonság megteremtése, szerintem itt senki nem vitatja, hogy ebben szükség van lépésekre, de talán olvasta a költségvetés sorait, és látta, hogy a közbiztonságra is 6 százalékkal többet költ a következő évben a költségvetés, mint eddig. Lehet azt mondani, hogy miért nem 60, de azt gondolom, senki nem mondja komolyan, hiszen ahhoz több forrásra volna szükség, és nem hitelekből szeretnénk - gondolom - a közbiztonságot sem javítani.
Ami pedig a civil kontrollt illeti - és itt egy kicsit olyan területről van szó, ami a saját hazám is, hiszen én a civil szférából származom, és a mai napig is ott dolgozom -, magam is úgy gondolom, hogy a civil szférának a szerepét lényegesen jobban kellene értékelnie valamennyi politikai erőnek, és a helyén kellene értékelnie. A civil szféra nem 500 milliókkal - mert azt hiszem, ezt az összeget mondta Szilágyi Péter, hogy egy 500 milliós alapot kellene létrehozni - támogatandó, hanem a Nemzeti Civil Alapon keresztül is, és más pályázati forrásokon keresztül, valamint a szektorsemleges finanszírozás tenné azt lehetővé, oktatási, egészségügyi és más ágazatokban is, hogy ha a civil szervezet képesebb egy adott településen az oktatás vagy bármilyen szolgáltatás működtetésére, mint adott esetben egy önkormányzat, vagy mondjuk, mint egy egyház, egyházi fenntartó, akkor hadd működtesse a civil szervezet, nyilván ugyanazzal az állami támogatási mértékkel, mint egyébként a többiek, és a maga forrásaival egészítse azt ki.
Azt gondolom, természetesen csak olyan keretek között zajlódhat ez az oktatás vagy az adott szolgáltatás, aminek a kötelező törvényi minimumait és standardjait meg kell állapítani törvényben.
Ebben nincs közöttünk egyáltalán vita, viszont azt gondolom, tényleg leginkább abban van a parlamenti erők között a vita, hogy önök a függőséget szeretnék fönntartani, hiszen az állami újraelosztás szerepét próbálják erősíteni folyamatosan, hogy minél többet fordítson az állam az újraelosztott javakból a különböző ellátásokra, mi pedig azt gondoljuk, hogy ezt teremtsék meg elsősorban a helyi közösségek, a családok, a települési önkormányzatok, és ebben segítjük is őket.
A kiszolgáltatottság helyett, amiben eddig voltak az emberek, szeretnénk, ha maguk válnának képessé arra, hogy a maguk életvitelét finanszírozni tudják. Csupa ilyen intézkedéseket hoztunk, most nem sorolnám föl idő hiányában.
A költekezés helyett pedig a gazdálkodást szeretné végre bevezetni a kormány, mindegyik intézményi rendszerében, mert miközben nagyon sok intézmény valóban rossz állapotban van, ahogy itt hallhattuk, eközben számos önkormányzatnál nem gazdálkodás folyik, hanem pénzszórás, hiszen nem elég megfontoltan működtetik ezeket az intézményeket. Sokszor nem veszik figyelembe azt, hogy például az oktatásban jelentősen csökken a gyereklétszám, mégis fönntartanak egy iskolát, igaz, hogy az az iskola egyébként közben összeomlik, mert nem jut rá pénz, hogy felújítsák, igaz, hogy nem lehet a tanárokat megfizetni, de azért ragaszkodnak az épülethez magához, mint egy státusszimbólumhoz.
Tehát nyilvánvaló, hogy meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek ésszerűsítik a rendszert, de úgy, hogy ebben valóban ne sérüljön az emberi méltóság, és ebben a folyamatban legyen lehetőség valóban az esély megteremtésére. Ebben egyetértünk; remélem, hogy önök is így látják, és támogatni fogják a költségvetést.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)