De azért ez a költségvetés, legyünk igazságosak, nem mindenkinek rossz, hiszen egy szűk tehetős réteg további gyarapodásának, gazdagodásának, mégpedig a nehezen élők rovására történő gazdagodásának a költségvetése. És mindezen túl ez a költségvetés már a benyújtásakor megbukott, hiszen a kormányhoz, a Fideszhez közel álló tekintélyes közgazdászok is felhívták erre a figyelmet.

A Gyurcsány-kormány hivatalba lépésekor, 2004 őszén mentem Brüsszelbe és a választási kampány közepén, 2010 tavaszán jöttem vissza. Ám az Európai Bizottság tagjaként, az uniós adó- és vámpolitika felelőseként, és az Ecofin, a pénzügyminiszteri tanács üléseinek résztvevőjeként is Brüsszelből figyelemmel kísértem a szocialista kormány és az ellenzéki Fidesz lépéseit, nyilatkozatait. Láttam a kormányzás hibáit, tévedéseit, és jeleztem is minden alkalommal az illetékeseknek. De láttam azt is, hogy 2008-2009-ben, a pénzügyi-gazdasági válság kezelése során elkerülhetetlen megszorítások közepette is igyekezett a kormány érvényesíteni a társadalmi igazságosság, az igazságos közteherviselés fontos követelményét. Ugyanakkor megdöbbenve tapasztaltam a Fidesz javaslatait, jó tanácsait, amelyek viszont nagyarányú adócsökkentésre és a kiadások bővítésére biztatták a kormányzatot. Önök pontosan tudták, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy ez a gazdasági öngyilkossággal lenne egyenlő. Ez a minél rosszabb az országnak, annál jobb nekünk, azaz a Fidesznek logikáját tükrözte.

Kérdezem: ha önök annyira jónak tartották ezt a receptet, most miért nem alkalmazzák, hiszen itt lenne az alkalom a nagyarányú adócsökkentésre, és itt lenne az alkalom a kiadások növelésére? Valószínűleg rájöttek, de akkor is tudták, hogy ez nem a kiutat jelentené. Miért a gazdagok adóját és a szegények jövedelmét csökkentették az egykulcsos adórendszerrel, miért nem fordítva tették? Ráadásul az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer nemcsak igazságtalan, hanem még célszerűtlen is, hiszen nem csökkenti (Sic!) a keresletet, ezáltal nem élénkíti a gazdaságot, és nem is teremt új munkahelyeket, hiszen a vállalkozók nem az alkalmazottaik adóterheire érzékenyek, hanem arra, hogy nekik mibe kerül egy munkahely teremtése. Ezért kellett volna sokkal inkább a munkaadói járulékot csökkenteni. Ráadásul mindezen felül a vállalkozóktól kikényszerített bér kompenzációjával vállalatok sorát kergetik csődbe vagy kényszerítik arra, hogy elbocsássák a munkavállalóikat, vagyis nem növeli, hanem csökkenti a munkahelyeket. A 27 százalékos áfa pedig - amely a legmagasabb az Európai Unióban, de a világon se tudok olyan országot, ahol ilyen mértékű áfa lenne - tovább fokozza a nehézségeket.

Miniszterelnök úr hétfőn azt mondta, hogy a progresszív adórendszer tette tönkre az országot. Szeretném mondani, hogy az Európai Unióban több mint húsz ország használja ezt az állítólag a gazdaságot tönkretevő progresszív adórendszert, ezek között ott találjuk a legfejlettebb, leggazdagabb országokat, és ott találjuk a konzervatív kormányok által vezetett országokat. Azért alkalmazzák ezt az adórendszert, és eszük ágában nincs az egykulcsos adórendszert bevezetni, mert tudják, hogy ez igazságosabb.

S ha már az adórendszert érintettem - nagyon örülök, hogy államtitkár úr itt van -, arra kérem államtitkár urat, hogy tájékoztassa már miniszterelnök urat, hogy az Euro Plus program egyik elemét képező adópolitikai harmonizáció nem az adókulcsok egységesítését tűzte célul. Ez egyébként valóban nem lenne érdeke Magyarországnak, de nem is ez szerepel benne, hanem az adóalap-számítás egységesítése. Hétfőn már elmondtam, de ismétlés a tudás anyja: gondoljunk csak bele, hogy például az Egyesült Államokban, ahol az ötven szövetségi állam különböző adókulcsokat használ a vállalkozási társasági nyereségadóra, de egységesen számítja ki az adóalapot, mennyivel jobb befektetési lehetőséget kínál akár a japán, a kínai, az indiai vagy az európai befektetők számára, hogy nem kell ötvenféle adóalap-számításhoz igazodniuk.

(15.10)

Az Európai Unióban a 27 tagállam különböző adókulcsokat és különböző adóalap-számítási módszereket használ, ez a vállalkozók számára többletadminisztrációt és többletterhet jelent, és elsősorban az új tagállamok kis- és közepes vállalkozóinak, akik sokkal idegenebbül mozognak ma még az egységes belső piacon, nekik jelent hátrányt a jelenlegi helyzet, és nekik lenne előnyös, ha Magyarország ebben részt venne. Vagyis Magyarország érdeke lenne az, hogy a vállalkozói helyzetét javítva, az egységes belső piacon történő mozgásuk feltételeit javítva csatlakozzon ehhez a rendszerhez, és ez a külföldi befektetőknek, az Unión kívüli befektetőknek is jobb feltételeket teremtene.

Ami pedig a miniszterelnök úr újra és újra említett vétóját illeti, hogy Magyarország és ő ezt meg fogja vétózni, a jó hír az, hogy nem kell megvétóznia. Ugyanis bár az adópolitikai kérdésekben majdnem mindenütt van vétójog, egyhangú döntés szükséges, kivételt képeznek azok a területek, ahol nincs közösségi szabályozás - az adóalap-számításra nincs közösségi szabályozás -, ott nincs vétójog sem; ott a megerősített együttműködés szabályai az irányadóak, ami azt jelenti, hogy ha a tagállamok egyharmada, azaz jelenleg 9 tagállam ebben részt vesz, akkor ez elindul, és később lehet hozzá csatlakozni. Itt tehát vétóra nincs szükség. Az adókulcsok harmonizációjánál lenne, és ott én értem is a miniszterelnök úr szándékát, hogy ha ez lenne a kérdés, akkor ott Magyarország vétóval élne. Az is elgondolkoztathatná a miniszterelnök urat, hogy az az Írország, amely kőkeményen ellenzi az adókulcsok bármiféle egységesítését, hiszen 12 százalékos adókulcsával talán a legjobb versenyhelyzetben van, ez az Írország is csatlakozott az Euró Plus paktumhoz és ennek részeként az adóalap-harmonizációról szóló javaslathoz.

Az államadósság csökkentése, ami most az egyik zászlóshajója a kormány gazdaságpolitikájának, azt gondolom, valóban helyes törekvés, de nagyon fontos ennek a mértéke. Az a 80 százalék körüli államadósságszint, amivel a Bajnai-kormány átadta az országot, az megfelel az európai uniós átlagnak (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), a követelmény a 60 százalék közelítése, és nem feltétlenül a 60 százalék elérése, főleg nem a közeli jövőben. Volt példa arra a szomszédos Romániában, ahol még Ceauşescu uralma alatt programnak tekintették és végre is hajtották az államadósság teljes visszafizetését - majdnem belepusztult ebbe Románia lakossága. Nem kellene másolni az akkori román példát!

Gyakran említik azt is, hogy 53 százalékról 80 százalékra növelték a szocialista kormányok az államadósságot, de arról soha nem esik szó, hogy mekkora volt ebben az államadósság-növekedésben az első Fidesz-kormánynak a szerepe, mekkora volt annak a lakástámogatási programnak a szerepe (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), amely első hallásra nagyon jónak tűnt, hiszen a piaci kamat feléért, még ráadásul adókedvezménnyel lehetett 30 millió forintot 25 évre felvenni. Egy négykeresős családban ez 120 millió forintot jelentett - ebből már lehetett egy egész helyes kis otthont építeni. Ez nem a fiatalok első lakáshoz jutásának a programja volt, sokkal inkább a tehetős emberek befektetéseit segítette, és nagyon sokan éltek is ezzel a lehetőséggel. Az adófizetők - beleértve a kisjövedelmű adófizetőket - pénzén tudtak tovább gazdagodni, 3 szobásból 5 szobás lakásba költözni. Nincs ezzel semmi baj, csak tudniuk kell az embereknek, hogy ez a lakástámogatási program mit jelentett, mit jelentett szociális értelemben, és mit jelentett a költségvetési hiány és így az államadósság szempontjából. Óriási terhet jelentett, és ezért kellett korlátoznia a Medgyessy-kormánynak.

A teher majdnem akkora volt, mint az a sokat emlegetett és méltatlanul szidott kétszer száznapos program, a különbség az, hogy míg a lakástámogatási program néhány tízezer tehetős családnak jelentett kedvezményt, addig a kétszer száznapos program körülbelül négymillió embernek (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak, közalkalmazottaknak vagy éppenséggel a minimálbéren keresőknek jelentett jelentős kedvezményt. (Tukacs István a kormánypárti képviselők felé: Ti is megnyomtátok a gombot! - Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Na ne! - Közbeszólás az MSZP soraiból: A Fidesz is megszavazta! - Tukacs István: Megnyomtátok a gombot, gyerekek! - Közbeszólások.) Igen, a Fidesz is megszavazta, mondják képviselőtársaim, de hát ezt önök pontosan tudják.

Nos, ami a megszorításokat illeti: gyakran halljuk azt, hogy nincs szó megszorításról, ez a szocialistáknak a mániája, hogy állandóan a megszorítást keresik. Nem tudom, mit változtat a dolgon, hogy önök most újjászervezésnek, meg nem tudom, minek nevezik, de nevezhetik, ahogy akarják, ez forráskivonás létfontosságú területekről, méghozzá sokmilliárdnyi forrás kivonása. (Rónaszékiné Keresztes Monika: Nincs forrás!)

És a hivatkozási alap a válság, az a válság, amelyet nem fogadtak el hivatkozási alapnak, amikor a Bajnai-kormány a válságkezelés közben rákényszerült a megszorításokra - amelyek, ahogy hangsúlyoztam, a társadalmi igazságosság követelményeit igenis igyekeztek figyelembe venni és alkalmazni is -, és most önök mindent ezzel indokolnak. Csakhogy 2008-2009-ben a válságot az Európai Unióban 6-8 százalékos GDP-esés, gazdaságiteljesítmény-csökkenés és a munkanélküliség gyors növekedése jellemezte, a mostani válságot a gazdasági növekedés lassúsága, 1-2 százalékos növekedés és a munkanélküliség nagyon lassú csökkenése jellemzi. Ugye, pontosan tudják, mi a különbség, hogy 6-8 százalékkal csökken vagy csupán 1-2 százalékkal nő a gazdasági növekedés? Tudják, mit jelent a különbség, hogy a munkanélküliség gyors ütemben nő vagy csak lassan csökken? Na, ez a különbség a két válság között, és ezért hamis az a hivatkozás, amely most minden terhet, minden - akárminek nevezzük - megszorítást, forráskivonást a válságra hivatkozva indokol.

Befejezésül szeretnék a külügyi költségvetésről szólni néhány szót, a külkapcsolatok bővítésével kapcsolatos költségekről, a nemzetpolitikáról, a határon túli magyarsággal is foglalkozva. Ezek a támogatásra fordított pénzek is kevesebbek, és azt hiszem, hogy ezen csodálkozni nem lehet. Ami a határon túli magyarság támogatását illeti, itt meg áttekinthetetlenné vált a Bethlen Gábor Alapítványba összpontosított pénzek sorsa. És ráadásul kevesebb pénzből kellene most több és nagyobb feladatokat megoldania a Külügyminisztériumnak, beleértve egy szinte lehetetlen feladat megvalósítását: az országimázs javítását. De nem lehet úgy javítani Magyarország képét, hogy közben szembemegy az Európai Unió értékrendjével, szembemegy az Európai Unió szabályaival, hogy megkérdőjelezi az Európai Unió értékrendjét, szabályait, visszautasítja és beavatkozásnak minősíti azt a bírálatot, ami csupán figyelmeztetés arra, hogy Magyarország szembemegy bizonyos uniós szabályokkal. Elhangzik gyakran: egyetlen ország, egyetlen politikus, egyetlen szervezet sincs abban a helyzetben, hogy elmondja, hogy Magyarországnak milyen legyen az alkotmánya, milyen legyen a médiatörvénye. Nem is ezt mondják. Azt mondják, milyen ne legyen; milyen ne legyen az alaptörvény, az alkotmány, milyen ne legyen a médiatörvény, hogy olyan ne legyen, ami szembemegy az európai uniós értékrenddel.

Én azt gondolom, hogy az, ami történt, egy szomorú esemény, szomorú fordulat az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az ENSZ-ben a Biztonsági Tanács egyik nem állandó helyére történő pályázatunkkal. Ebben a versenyben Magyarország az első fordulóban elvérzett. Nem Azerbajdzsán győzelme a meglepő, hiszen Azerbajdzsán el nem kötelezett ország, az ENSZ legnépesebb országcsoportjának a tagja, több mint 100 ország tartozik ide, Azerbajdzsán ráadásul iszlám ország, az 56 iszlám ország egyike, ez részben átfedi egymást az el nem kötelezettekkel, de ez nagyon nagy támogatást jelent. Hanem Szlovénia jobb szereplése az, amin érdemes elgondolkozni, és azon, hogy nem segített bennünket a soros elnökség sem, amihez pedig nagy reményeket fűztünk, és azért nem segített, mert pont a soros elnökség ideje alatt, amikor a kirakatban voltunk, amikor a legnagyobb figyelem esett ránk, akkor hajtott végre a kormány és parlamenti többsége egy sor, a demokráciát, a jogállamot korlátozó, leépítő intézkedést. Egymást érték ezek az intézkedések, és rombolták Magyarország megítélését. És sajnos ezek az intézkedések olyan sebeket ejtettek Magyarország megítélésén, amit csak egy következő kormány 2014-ben - feltételezve és remélve, hogy nem önök lesznek - fog majd helyrehozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. - Kontur Pál közbeszól.)

(15.20)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage