DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt a végén én a gyógyszer-támogatási rendszerhez, vagyis a gyógyszertámogatás drasztikus csökkenéséhez szeretnék egypár szót hozzászólni. Ebben a költségvetésben 2011-hez képest azt látjuk, hogy a gyártók befizetései nőnek, a támogatás csökken, tehát valójában összességében egy 70 milliárd forint körüli támogatáscsökkenés lesz a gyógyszerpiacon.
Ennek az óriási gyógyszer-támogatási csökkenésnek több hatása lesz. Az egyik az, hogy a betegeknek sokkal többet kell fizetniük a gyógyszerért. Ez talán a legfájdalmasabb, de van egy másik fájdalmas része is, az, ami abban nyilvánul majd meg, hogy a gyógyszertárak árréstömege csökken. Nagyon sok kis forgalmú gyógyszertár kerül majd kilátástalan helyzetbe, és az a 100 milliós támogatás, ami ebben a költségvetésben megjelenik a kis forgalmú gyógyszertárak támogatására, bizony édeskevés.
De mindezeken túl, amit én hiányolok a kormányzat gyógyszerpolitikájából, még az, hogy nem foglalkozik a kormányzat önmagában a gyógyszerellátás egészével. Amikor bemegy egy beteg a patikába - és ezt már elmondtam máskor is -, akkor nemcsak támogatott gyógyszereket vásárol, hanem bizony teljes árú gyógyszereket is, és amikor a kasszához kerül a beteg, akkor annak, amit fizet, bizony a nagy része nem támogatott gyógyszer. Tehát a kormányzat nem foglalkozik azzal a gyógyszerszegmenssel, amit nem támogat. Ott teljesen szabadjára engedi, teljesen a piacra bízza azt - és ez a piac bizony eléggé szemérmetlen -, hogy mennyit fizessen a beteg az egyébként nem vényköteles vagy nem támogatott gyógyszerekért.
Amikor a televízióban látjuk, és bizony nagyon sok gyógyszerreklámot láthatunk, akkor a beteg gyógykezeléséhez, gyógyszereléséhez ezek a - mondjuk így - reklámozott gyógyszerek is hozzátartoznak, és az állam nem foglalkozik ezzel a - még egyszer mondom - gyógyszerszegmenssel. Vannak olyan hatóanyagok, amiből meg lehet vásárolni a 20 szemet 310 forintért, és meg lehet vásárolni a 12 szemet 700 forintért. Én úgy gondolom, hogy az államnak, ha már gazdaságpolitikáról beszél és egészségpolitikáról, akkor igenis foglalkoznia kellene a betegekkel, és foglalkoznia kellene ezekkel a nem vényköteles készítményekkel.
Észrevettünk egy másik tendenciát, hogy az egészségügyi kormányzat minél több gyógyszert vagy vény nélkülivé tesz, tehát hogy vény nélkül is hozzájuthatunk, vagy pedig kiveszi a támogatotti gyógyszerkörből, és mihelyt kivette a támogatotti gyógyszerkörből, akkor ez a termék szabadáras lesz. Nem gondoskodik arról akár saját hatáskörében, akár a piacon keresztül, hogy ennek a támogatotti körből kivett hatóanyagnak legyen egy olcsóbb változata. Nem szeretnék gyógyszernevet említeni, de amíg nulla százalékban volt támogatott, és akkor a közgyógylistán rajta volt, addig a fogyasztói ára, ha jól emlékszem, 800 forint volt, mihelyt kikerült a közgyógylistáról, rögtön 1100 forint fölé került. Egy olyan egyszerű gyógyszerről van szó, aminek az előállítása valójában nem egy különleges dolog, tehát nagyon régi a gyógyszer, de az állam mégsem foglalkozik ezzel.
Én arra kérném a kormányzatot - egyszerű itt a számokat ide-oda tologatni, és megvannak hozzá, úgy gondolom, az államapparátusban is a megfelelő, képzett szakemberek -, hogy ne feledkezzen el erről a gyógyszerszegmensről, mert mindig csak a támogatottakról beszélünk, de a betegek, amikor bekerülnek a patikába, akkor nem csak támogattat vesznek. Ezt nem győzőm hangsúlyozni, hogy a betegek gyógyszerterhelése, azon túl, hogy 70 milliárd forinttal - ez egy hatalmas összeg - csökken a támogatás összességében, de ha már gazdaságpolitikáról beszélünk, ha önök tényleg foglalkoznak a betegekkel, és tényleg egy kicsit szociálisan közelítenék ezt meg, akkor kérem szépen, hogy összességében és globálisan kezeljék ezt az egész gyógyszerkérdést, és ne hagyják a betegeket azoknak az egyébként igen komoly nyereséget elérő gyógyszergyáraknak, gyógyszerforgalmazóknak a prédájává válni, ahogy tulajdonképpen jelenleg történik.
Én sokkal nagyobb gondoskodást várnék az államtól, mint ami bizony a múlt rendszerben, abban a bizonyos átkosban megvolt. Sokkal betegközpontúbb volt a gyógyszerellátás. Egyszerűen nem kellene mást, csak beleérezni, tehát bemenni a patikába és egyáltalán tájékozódni. Tehát ne csak a fiskális szemlélet jelenjen meg, hanem jelenjen meg az emberi. Nem tudom másként kifejezni, érezzék magukat bele a betegek helyzetébe, és teljesen másként fogják látni ezt az egészet. Azt hiszem, hogy a betegek terhei csökkennének, és ugyanúgy a költségvetésnek is ez megtakarítás lenne.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)