ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Miniszter Úr! Lehet, hogy egy rossz órában érkeztem ide a tisztelt Ház ülésére, mert azt hittem, hogy az azonnali kérdések órájára érkezem. Figyelmesen meghallgattam önt. Egyetlen kérdést sem hallottam. Szívesen válaszolnék. Megismertem az ön véleményét az oktatási törvény ügyében, mint ahogy megismerhettem a vita során is. Miután kérdést nem tett föl, ezért még ha szeretnék, sem tudnék válaszolni. De ha már fölkínálta nekem a szólás lehetőségét, akkor két mondatot engedjen meg nekem.
Valóban, érdekes vita, fontos vita, de ha ön úgy gondolja, hogy nem most van itt a helye, akkor ne most folytassuk le az oktatási törvény mögött megbúvó, közöttünk fönnálló, értékrendbeli különbségekről szóló vitát. Ez egy világos törvény, hazafias nevelést szeretnénk. Szeretnénk, hogyha az egyéni boldogulás és a közösségi felelősség egyszerre jelenne meg a felnövekvő fiatal nemzedék szívében, lelkében és agyában.
Ami a tartalmi kérdéseket illeti, ez egy nyílt tervezéssel készült törvény. Számos konzultáció előzte meg, mindenkinek módot adtunk már az első javaslat idején, hogy elmondhassa a véleményét. Fokozatosan dolgoztuk be a javaslatokat. Ezért az a meggyőződésünk, hogy ez szakmailag olyan törvény, amely kiállja a XXI. század történelmének próbáját.
Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokból.)