GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Kósa Lajos képviselőtársam megszólalt, akkor egy kicsit megremegtem, mert nagy a baj mindig, amikor Kósa Lajos képviselőtársam gondolatokat fogalmaz meg, ígéreteket foganatosít, mert általában azok a gondolatok és azok a mondatok, amelyek ígéretként megfogalmazódnak, utána rövid időn belül cáfolatot nyernek. Lehet ilyet mondani sokat, jelesül, mondjuk, az IMF-fel, a Nemzeti Valutaalappal kapcsolatos álláspontok sokaságát, amik arról szóltak, hogy soha, soha, nem, dehogy, ővelük miért, ott a piac, nekünk ők nem kellenek, és sok minden egyéb más. Ugye, emlékszik, Kósa képviselőtársam, ezekre a mondatokra? Emlékszik rá, persze hogy emlékszik, hiszen ha ő is mondja, mások is mondják a Fidesz meghatározó, prominens politikusai közül, akkor ezt nem lehet elfelejteni. Azért mondom, hogy nagy a baj, mert ezek a mondatok pillanatokon belül vagy egy meghatározott időn belül cáfolatot nyernek, mint ahogy az elmúlt napok történése ezt bebizonyította.
Arra kérem a képviselőtársamat, hogy inkább itt, a Parlament falai között, halkan, csendesen, az éjszaka leple alatt fogalmazza meg ezeket a gondolatait, és ne beszéljen kifelé, mert a kifele beszélgetésnek már egyszer-kétszer megitta ez az ország a levét, látható módon a svájci franknak, az eurónak az árfolyamából fakadóan, és ennek nagyon sokan áldozataivá váltak.
Hogy egy gondolattal még közelebb jöjjek a témához, azt szeretném mondani csak és a figyelmükbe ajánlani, hogy tudják, a helyi önkormányzatok kezelésében, tulajdonában lévő ingatlanok esetében, ha valakik nem akarták vagy nem tudták működtetni ezeket az intézményeket, akkor ők adták át, ők ajánlották fel a megyei önkormányzat felé, hogy vegyék át, nem pedig tőlük vették el. Ez a különbség, az egyik egy önkéntes felajánlás, átadás volt, ez pedig, ami most történik, nem más, mint egy elkobzás ilyen értelemben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)