A benyújtott módosító javaslatok közül, amit a Jobbik Magyarországért benyújtott azért, hogy ezt a törvényt még jobbá tegyük, mint amilyennek ígérkezik, és változtassunk esetleg azokon a tendenciákon, amiket mi negatívnak értékeltünk a törvényben, nem sokat fogadott el a bizottság, és nem sokat támogatott a kormány. Ezek között vannak olyan módosító javaslatok, amiket nem is értünk, hogy miért nem támogattak. Amennyiben megengedik, akkor ezeket megemlíteném és végigmennék rajtuk, hátha esetleg a jelen lévő képviselők, akik még nem hallották ezeket a módosító javaslatokat, megfontolják majd, hogy a szavazásnál mégiscsak támogassák ezeket az indítványainkat. Bár, ahogy körbenézek a teremben, a sportbizottságból Bánki Erik elnök úr és én vagyunk jelen, tehát sem MSZP-s, sem LMP-s, sem KDNP-s képviselőket nem látok sajnos a teremben, de akkor hátha az elnök urat tudom meggyőzni arról, hogy mégiscsak támogassák esetleg ezeket a módosításokat.

(1.10)

Tehát az első, ami ilyen, és amit nem értünk, vagy az, hogy nem tudtuk megértetni, hogy a módosító javaslatunknál, ami arról szólt volna, hogy ha egy sportolónak megszűnik az egyesülete, és átigazol valahová, akkor ahhoz, hogy játszani is tudjon ezen a bajnokságon, két dologgal kell rendelkeznie: az egyik, egy igazolással, hogy át tudjon igazolni és egy játékengedéllyel. Viszont a kettő nem egy és ugyanaz. A játékengedély az egyes szövetségeknél limitált mennyiséggel rendelkezik, tehát hogyha éppen arra az évre már kiadták az összes lehetséges játékengedélyszámot, akkor ez a sportoló nem tud átigazolni, vagy nem tud versenyezni, hiába szól úgy a törvény, hogy átigazolható a sportoló. Mi azt szerettük volna, hogy ebben a törvényben rögzítsék, hogy a szakszövetségeknek ilyenkor mindenképpen meg kell alkotni egy olyan rendelkezést, amelyben azt is garantálják a sportolónak, hogy ha nem az önhibáján kívül szűnik meg az egyesület, és erről a sportoló nem tehet, akkor is folyamatosan versenyezni tudjon, és megkapja azokat a játékengedélyeket, amelyek ehhez szükségesek, de nem értjük, hogy ezt például miért nem lehetett támogatni.

Azután azt sem értjük, miért nem lehetett támogatni azt a módosító javaslatunkat, amelyben kimondjuk, hogy a MOB minden olyan feladatát, amely állami szerepvállalást vesz igénybe, a sportpolitikáért felelős miniszter egyetértésével látja el, tehát olyan esetekben, amikor a MOB az állam által biztosított közpénzek felhasználásával vagy közpénzekből fenntartott létesítmények igénybevételével látja el a feladatát, szükségesnek tartjuk, hogy az állami felügyelet érvényesüljön. Tehát véleményünk szerint ennek egy alapvető megállapításnak kellene lennie, sajnos nincs benne a törvényben. Tehát véleményem szerint ezt el kellett volna fogadni, hiszen amennyiben az állam támogatja a MOB-ot, az is joggal elvárható, hogy megfelelő felügyelettel is rendelkezzen.

Amit szintén nem értettünk, az a sport állandó választottbíróság kérdése, hiszen véleményünk szerint aggályos, hogy a sport állandó választottbírósága a MOB keretein belül működik, és a választottbíróságot a törvénytervezet alapján a MOB elnöke és a MOB elnöksége választja meg, tehát a sport állandó választottbíróság az eljárási szabályzatát maga állapítja meg, a hatálybalépéséhez viszont a MOB elnökének az előzetes jóváhagyása lenne szükséges. Véleményünk szerint a sport állandó választottbírósága a MOB és a MOB tagjai között sporttal kapcsolatos jogvitákban jár el, tehát nevetséges, cinikus és eleve aláássa a választottbíróság objektivitását ez a javaslat, hogy a MOB elnöksége választaná meg a választottbíróság tagjait, illetve a bíróság eljárási szabályzatát a MOB elnöksége hagyja jóvá, így véleményünk szerint ez a testület nem lesz független a Magyar Olimpiai Bizottságtól, tehát nem is várható el tőle, és szerintem ez egyszerűen nonszensz is, hogy teljesen függetlenül döntsön olyan vitás kérdésekben, ahol a MOB-bal kapcsolatosan kellene döntést hoznia.

Van, ugye, egy olyan módosító javaslatunk, amit már annak idején bizonyos látvány-csapatsportághoz kapcsolódó törvényeknél, az adótörvényeknél is felemlítettünk, és most is szerettük volna azt, hogy ne csak 15 évig legyenek kötelesek sportcélokra használni azokat az ingatlanokat, amelyeket megkapnak bizonyos szervezetek, hanem ezt a moratóriumot úgymond toljuk ki 25 évre, tehát a sportcélú ingatlanok hosszú távú sportcélú működését biztosítani kell, ezért célszerű lenne a változtatási tilalom idejének meghosszabbítása, hiszen ha valaki tényleg jó szándékkal és valóban sportcélra szeretné használni ezeket az ingatlanokat, akkor nem hiszem, hogy a 25 évvel bármilyen problémája lenne, hiszen ha hosszú távon szeretné üzemeltetni, akkor akár 50 évet is írhattunk volna, de mi megelégeltünk a 25 évvel, és ezt sem támogatta sem a kormány, sem a bizottság.

Van egy jó hírem: egyetlenegy törvénymódosításunkat támogatta a bizottság is, és támogatta a kormány is, tehát valószínűleg is fogják fogadni, ez pedig az a törvénymódosításunk volt, amely kivette azt a részt, hogy egy sportegyesület, sportszövetség, amely elhatározta a feloszlatását, vagy amellyel szemben az ügyészség a sportegyesület, sportszövetség feloszlatására irányuló keresetet nyújtott be a bírósághoz, ezt a részt kivehettük, mert ugyanis azt mondtuk, hogy a törlésre javasolt részt azért kellene kivenni, mert jogerős bírósági határozat nélkül csupán ügyészi indítványra aggályos ezt a sportegyesületet, sportszövetséget kizárni a versenyrendszerből és a bajnokságból, tehát itt helyt adott nekünk a kormány képviselője is és a bizottság is, azt mondták, hogy valóban, akkor zárjanak ki valakit egy versenyrendszerből, ha jogerős bírósági határozat, bírósági ítélet születik ellene. Éppen ezért nem értjük. Tehát hogyha egy sportegyesületnél ezt az érvelésünket elfogadták, és elfogadták a módosító javaslatunkat, akkor nem értjük, hogy ugyanezt az érvelésünket miért nem fogadták el akkor, amikor olimpiai bajnokokról van szó, hiszen volt egy arra irányuló módosító javaslatunk, hogy ha valamelyik járadékra jogosult olimpiai bajnok vagy bárki ellen eljárást kezdeményeznek, tehát úgy szól a törvény, hogy fel kell függeszteni a járadék folyósítását és a törvényjavaslat szerint a folyósítását annak a jogosultnak a részére, aki büntetőeljárás, ide nem értve, ha magánvád vagy pótmagánvád alapján indult büntetőeljárás hatálya alatt áll, a jogosult az alapos gyanú közlésétől számított 8 napon belül bejelenti a MOB-nak, ha ellene büntetőeljárás indul.

Tehát itt még csak arról beszélünk, hogy büntetőeljárás indult, gyanú merült fel vele szemben, máris elvesszük a járadékot, és majd megvárjuk egy hosszas procedúra után, hogy a bíróság mit fog dönteni, és ha a bíróság felmenti a vádak alól az érintett olimpiai bajnokot, akkor majd vissza fogjuk neki kamatostul fizetni azt a pénzt, amit nem kapott meg. Véleményünk szerint azért kellene törölni ezt a részt, mert az alkotmány 57. § (2) bekezdése is kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek, mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Tehát ebben az esetben, úgy érzem, az olimpiai bajnokokat is megilletné az ártatlanság vélelme, mint ahogyan, hozzáteszem, bár most nincs megnyitva ez a rész, de ugyanígy megilletné a nemzet sportolóit is, hiszen a nemzet sportolóinál is hasonló szabályozással találkozhatunk. Mondom, ez annál is furcsább, hiszen a sportegyesületeknél és a sportszövetségeknél elfogadták ezt az érvelést, itt, amikor olimpiai bajnokokról van szó, akkor nem fogadták el.

Ráadásul idekívánkozik, ami nem kapcsolódik teljes mértékben hozzá, de idekívánkozik az a tény is, hogy Volner János képviselőtársam benyújtott az elmúlt időszakban egy olyan törvénymódosító javaslatot, ami arról szólt volna, hogy a jogerősen a büntetésüket börtönben töltő bűnözők ne kaphassanak az államtól semmilyen segítséget, semmilyen segélyt, semmilyen szociális juttatást, ezt a Fidesz-KDNP-kormány leszavazta. Tehát egy kicsit összehasonlítva azt is mondhatjuk, hogy ma Magyarországon egy bűnözőnek, aki börtönben ül, sokkal több joga van, joga van az államtól kapni segélyt, mint egy olyan embernek, egy olimpiai bajnoknak, aki lehet, hogy elkövetett mondjuk, egy hibát, és ezért megvonják tőle az életjáradékot, de az addigi élete folyamán letett annyit az asztalra, dicsőséget szerzett ennek az országnak, mégis szinte másodrendű állampolgárként köteles ezt elviselni. Tehát ezt a törvénymódosítást azután végképp nem értjük, miért nem lehetett elfogadni.

Amit még nem fogadtak el, az pedig, ha már egyszer csak azért, mert gyanú alá kerül valaki, azért megvonjuk tőle az életjáradékot, viszont nem fogadták el azt a módosításunkat, ami azt mondaná ki, hogy ha már a doppingról beszélünk, és a doppingellenőrzésekről beszélünk, nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy tisztán versenyezzenek a magyar versenyzők is. Volt egy olyan módosító javaslatunk, hogy attól, hogy valaki a sportolói, edzői pályafutása során megszerzi a jogosultságot a járadékra, de azt követően bármikor, bármilyen más eseményen, hazai, nemzetközi versenyen tiltott szer használatán érik, vagy doppingolással kapcsolatos ügyben jogerősen elmarasztalják, úgy a MOB a járadékot visszavonhatja. Tehát itt sem azt mondtuk, hogy automatikusan vonják meg tőle, de visszavonhatja.

(1.20)

Tehát nem értjük, hogy ha valaki tisztán, a sport szabályai szerint megszerzi a jogot a járadékra, legyen az versenyző vagy edző, de utána - mondjuk, 10 év múlva - egy edző mégis a doppingszerhez nyúl, és a versenyzőjét ráveszi arra, hogy doppingszerrel éljen, ezt jogerősen bebizonyítják, és ezáltal ő érdemtelenné válik erre a járadékra, akkor miért nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság - mérlegelés után természetesen - elvehesse tőle a járadékjogosultságát. Hiszen valóban megszegi a sport fair play szellemét, valóban olyan magatartást tanúsít, ami nem összeegyeztethető a sporttal, nem összeegyeztethető a Nemzetközi Olimpiai Bizottság törekvéseivel. Ebben az esetben mégsem fogadták el, hogy legalább a Magyar Olimpiai Bizottságnak meglegyen a lehetősége arra, hogy vizsgálatot folytasson le, és tényleg eldöntse, hogy ez egy súlyos doppingvétség volt-e, vagy pedig tényleg csak egy orvosi hiba folytán került az adott edző versenyzője vagy az adott versenyző olyan helyzetbe, hogy mondjuk, orrspray-t használt, és abban az orrspray-ben voltak olyan hatóanyagok, amik nem megfelelőek.

Az utolsó dolog, amiről még beszélni szeretnék, volt egy módosító javaslatunk, amire azt mondta a kormány, hogy így, ebben a formában ugyan nem fogadja el, de kapcsolódó módosítóként esetleg. Ezért be is nyújtottunk egy kapcsolódó módosítót, ez a törvényjavaslat 34. §-ában szabályozott, az Stv. 39. § h) pontjának törlését javasoljuk az alábbiak szerint. A 64. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint kimondja, hogy elláthatja az olimpiai központokról szóló kormányrendeletben meghatározott állami tulajdonban álló sportlétesítmények vagyonkezelését - a MOB-ról beszélünk -,s és utána a (3) bekezdés pedig azt mondja, hogy az állami tulajdonú, a sportpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium vagyonkezelésében levő ingatlanok vagyonkezelői jogát a minisztérium térítésmentesen, az erre a célra létrehozott költségvetési szervre, a MOB-ra vagy nonprofit gazdasági társaságra átruházhatja.

Ezzel kapcsolatban mi benyújtottunk egy kapcsolódó módosító javaslatot, amelynek értelmében a MOB-ot és a nonprofit gazdasági társaságot kihúznánk ebből a körből, és úgy szólna, hogy erre a célra létrehozott költségvetési szervre átruházhatja. Ez véleményünk szerint azért megfelelő, mivel a sporttörvény rendelkezik arról, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság látja el a sportközpontok sportszakmai felügyeletét, ezzel teljesül az az elvárható igény, hogy a sport fejlődése érdekében a MOB mint köztestület ráhatással legyen az olimpiai központok sportszakmai szempontból történő kihasználtságára. Tehát valóban határozza meg a Magyar Olimpiai Bizottság, hogy a tatai edzőtábort mikor, melyik sportág a versenynaptárhoz igazítva hogyan és milyen feltételekkel használja.

Viszont azt már aggályosnak tartjuk, hogy az állami vagyon vagyonkezelése is a MOB feladatai közé tartozzon, és ezzel a MOB a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. feladatait átvegye, és az állami tulajdonú sportingatlanok vagyonkezelői jogát csak költségvetési szervnek adhassa át az állam, mivel kizárólag így teljesül az állami támogatások átlátható felügyelete. Arra szeretnénk kérni a kormányt és elnök urat, hogy fontolják meg, hogy ezt a kapcsolódó módosítót elfogadják, főleg azért, mert jelen pillanatban véleményünk szerint ezeknek az ingatlanoknak a kezelése jól működik Magyarországon, egy jól működő rendszert nem kellene felrúgni és megváltoztatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)