Teljesen egyet kell értsek Staudt Gábor képviselőtársammal, hogy akkor, amikor egy ilyen természetű beadvány részletes vitájáról beszélünk, óhatatlanul átfogó kérdésekről, általánosságokról is szólanunk kell, hiszen a Szabó Timea, Dorosz Dávid és általam beadott módosítók az ajánlás 2. pontjától a 74.-ig terjednek, tehát én bizonyos tematikai egységekben kívánom tárgyalni a saját módosítóinkat is, és ennek kapcsán formálok véleményt a beadványról is.

Ha jól megnézzük ezt a törvénytervezetet, akkor azt látjuk, hogy strukturálisan, tartalmilag három fő elemre épül. Az egyik a terrorelhárító központ szerepét tisztázza - erre vonatkozik a mi 7. számú módosító indítványunk -, a másik nagy szerkezeti átalakulás az Információs Hivatal átcsoportosítása, a felügyelet átadása a Belügyminisztériumhoz - erről szól a mi 27. módosítónk -, és az ominózus, hírhedtté vált NIBEK-kel kapcsolatos módosító javaslataink. Itt gyakorlatilag a meghatározó a 22. módosító javaslat, hiszen az LMP - majd erre még vissza fogok térni - továbbra is azt tartja a leghelyesebbnek, ha ezt a NIBEK-es ötletet úgy, ahogy van, elfelejtené az előterjesztő. Tehát mi ebben a formában, ilyen tartalommal és ilyen szerkezeti beépítettséggel semmiféleképpen nem támogatjuk a NIBEK létrehozását. Az összes többi módosító javaslatunk ezt az álláspontot vezeti át, ha úgy tetszik, a normaszövegen, vagyis a koherenciazavart kivédendő mindenütt megteszi a szükséges módosításokat, ahol ennek az intézménynek a neve szerepel.

Nézzük sorban, először is a terrorelhárító központtal, a TEK-kel kapcsolatos módosítónkat. A javaslat azt tartalmazza, hogy Magyarország határain kívül cselekményekre, tevékenységre is feljogosítaná ez a törvény a terrorelhárító központot. Most nem ismételem meg a TEK-kel kapcsolatos egyéb véleményünket, viszont itt egy elég furcsa helyzet van. Egyrészt szakmailag, és az eddigi és az európai gyakorlatot is ismerve, nem túl szerencsés a Belügyminisztérium felügyelete, hatásköre alá rendelni olyan tevékenységet, amely határon túli lehet, jóllehet magyar állampolgárok védelmében, életének megmentése érdekében történik - nem akarom az indoklást vagy a törvényszöveget felsorolni -, de általában nem helyes, ha a Belügyminisztérium hatáskörébe utalunk ilyen jellegű tevékenységet.

A másik, ami egy cseppet kényelmetlenné teszi az ügyet, ez az úgynevezett líbiai mentőakció, ami már-már egy akciófilm látványosságával jelent meg a köztelevízióban is. Akkor itt ki kell mondanunk, hogy egy utólagos igazolása történik annak a megmozdulásnak, most épül ki az a törvényi láb, amire az MSZP az elején is reagált? Akkor itt viszont van egy kis fáziskésés.

(11.30)

Természetesen nekünk az a véleményünk, hogy a TEK-et ilyen jogosítvánnyal felruházni nem helyes.

A következő az Információs Hivatal. Itt eltér a szakmai véleményünk a szocialistákétól is, de elsődlegesen nyilván az előterjesztővel kívánok vitatkozni, tudniillik az eljárásnak a kicsit komikus forgatókönyvére most nem térnék ki külön, amit itt már említettek, az általános vitában elmondtuk, hogy kedden még megdicsőül a bizottság előtt az államtitkár úr és az igazgató úr, és aztán kiderül, hogy az egész kikerül a Külügyminisztérium fennhatósága alól. Mi azt gondoljuk egyébként, hogy szakmailag is az a helyes, hogyha az Információs Hivatal a Külügyminisztériumhoz tartozik. Ennek most nem akarnék a részleteibe belemenni. Gondolom, hogy hasonló megfontolás vezethette a kormányzatot akkor, amikor a kormányalakításról gondolkodott, és annak a szerkezetét rakta össze, tehát amikor az eredeti elképzelésük valósult meg, és azért rendelték a Külügyminisztérium fennhatósága alá. Hogy azóta aztán mióta változott meg ez a vélemény, ráadásul pár napon belül, ez továbbra is rejtély marad. Lehet, hogy már csak az utókor fogja tudni megfejteni. Tehát a mi módosítónk ott hagyná, ha úgy tetszik, az Információs Hivatalt a Külügyminisztérium fennhatósága alatt.

Nézzük a NIBEK-kel kapcsolatos fenntartásainkat egy kicsikét részletesebben! Itt már nagyon sok minden elhangzott az előttem hozzászólók szájából, hogy milyen fenntartások, aggályok fogalmazhatók meg. Ehhez mi is csatlakozunk. Valóban, az alaptörvénnyel, az alkotmánnyal is ellentétesnek gondoljuk, és természetesen az adatvédelemhez, egyáltalán az emberi jogokhoz való ragaszkodás nem csak egyfajta mánia. Vannak bizonyos esetek, amikor az emberi jogokat lehet korlátozni, de figyelmen kívül hagyni őket nem igazán lehet. És ennek az egész NIBEK-nek a szellemiségéből az sugárzik, hogy az adatvédelemmel, az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéseket harmadrendű kérdésként kezeli.

De felvetnék itt egy másik szempontot, ami szerintem még nem igazán fogalmazódott meg a vitában. Az teljesen természetesen, hogy a szolgálatoknak eddig is megvoltak a nemzetközi együttműködési rendszerei, megvoltak a különböző kommunikációs csatornái, és megvoltak az adatcserével kapcsolatos mechanizmusok, ahogyan a testvérszolgálatokkal vagy partnerszolgálatokkal, teljesen mindegy, a különböző esetek felderítésében együttműködtek. Gondolom, ez egy beállt rendszer, és nem is egy-két napos vagy egy-két hetes, hanem ennek működőképesnek kell lennie hosszú távon, és működött is.

Ha most ezt a NIBEK-et ebben a struktúrában, egy ilyenfajta felépítéssel és ilyen jogosítványokkal létrehozzuk, akkor nagyon érdekes, hogy az egyes szolgálatok közötti kommunikáció vagy információcsere hogyan fog a továbbiakban működni. Vagyis egy kicsikét egyszerűsítem: tehát ha bármelyik partnerszolgálatot vesszük, akár a katonai szolgálatokat, mondjuk, akár az Alkotmányvédelmi Hivatalt, de legjobb a katonai szolgálatokra gondolni, ha én valamelyik partnerszolgálat helyében vagyok, nagyon megfontolnám, hogy milyen információt szolgáltassak ki, mondjuk, a magyar katonai szolgálatoknak, tudván, hogy bármilyen információ érkezik, az egy mozdulattal ebbe a központi szuperszervezetbe, ebbe az úgynevezett NIBEK-be megérkeztethető és felhasználható. Tehát ilyen szempontból én ezt egy kicsit aggályosnak látom, hogy vajon erre az együttműködésre szakmailag hogyan hat.

Ráadásul, talán még az adatbiztonság sem mellékes ebből a szempontból. Elég ezt a hiper-szuper központi regisztert egyetlenegyszer meghekkelni, vagy valahogyan behatolni, és onnantól kezdve minden elérhetővé válik ezen keresztül. Nem értek ennek a technikai fortélyaihoz, hogy ez hogyan védhető ki, de ez ilyen szempontból is egy kicsit problémás lehet. Tehát azért ezt az oldalát is megfontolnám. Nyilván erről az anyagban különösebben semmit nem tudunk olvasni, de nem tudom, hogy hogyan lehet átalakíttatni a kommunikációt és az adatcserét, az információcserét a partnerszolgálatokkal is.

A másik dolog már nem ilyen szempontú, hanem inkább a társadalomszemlélettel kapcsolatos. A miniszterelnök úr gyakran hivatkozik arra, hogy egyes törvényeket, egyes jogszabályokat tágabb társadalmi-gazdasági kontextusban érdemes vizsgálni, és ilyenkor általában nagy folyamatokról, átfogó jelenségekről szokott beszélni, és hívja fel ezek jelentőségére a figyelmünket.

Én sem teszek másként, hiszen egyrészt hogyha a jogi környezet alakulását figyeljük, akkor azt láthatjuk, hogy olyan törvények születnek egymás után, amelyekre a miniszterelnök úr is felhívta a figyelmet - most csak a munka törvénykönyvéről beszélek, vagy például a büntetőeljárásról szóló törvényről, vagy éppen a szabálysértési törvényről -, ahol az általa emlegetett állami szerepvállalás egészen érdekes irányba indult el. A legfinomabb megfogalmazással valóban lehet etatistának nevezni, de a megjelenésében azért ennél még egy kicsikét dermesztőbb is lehet, hiszen amikor kijelentjük, hogy a dolgozók érdekeit a kormány hivatott megvédeni, az állampolgárok életének szinte minden egyes részlete fölött pedig az állam őrködik, hiszen bármelyik adathoz hozzáférhet, bármelyikhez - nemzetbiztonsági okokra hivatkozva bármilyen adathoz hozzáférhet -, akkor tulajdonképpen a magánszférának nem maradt érintetlen területe. Nincs a létezésünknek olyan tartománya, amelyik hozzáférhetővé ne válna.

Nyilván azt lehet mondani, hogy biztonsági okokból, a jogvédelem szempontjából, a kiszolgáltatottság csökkenése érdekében, és a többi, de én mégsem érzem magam ilyen helyzetekben biztonságban, amikor, még egyszer mondom, az államnak, és jelen esetben, pontosítsunk: a kormányzatnak a hatásköre az élet minden részletére kiterjed, és nincsenek autonóm lehetőségeim arra, hogy ettől megvédjem magamat. Ez egy olyanfajta társadalomképet, egy olyan látomást vetít előre az országról, amit én aggályosnak tartok.

Valódi demokrata nem engedheti meg még a látszatát sem annak, hogy olyan alakzatokat hozzon létre, amelyeknek ilyenfajta értelmezése is lehetséges. És ezzel nem akarok itt félelmeket gerjeszteni, de ez egy olyan központosítás, egy olyanfajta átfogó, mindent tudni akaró, az állampolgárok minden mozdulatát számon tartani akaró központi szándék, amire, remélem, csak a rossz emlékeinkben gondolhatunk vissza, és nem igazán akarják ezt végigvinni.

A módosító indítványok közül, anélkül, hogy ártani szeretnék neki, természetesen értjük, hogy átmeneti megoldásként a Kövér házelnök úr által benyújtott módosítók igen, támogathatók. Támogathatók. Azért nem nyújtottunk mi be ilyen természetű módosítókat, mert úgy gondoljuk, hogy maga az elv és maga ez a szervezet sem való ide, nem illik egyáltalán a rendszerbe. De ha kompromisszumos megoldásra van szükség, a végső határ az az, hogy jó, akkor legyen akkor egyfajta elemző-értékelő intézmény, de ilyen szuperjogosítványok nélkül.

Persze, felvetődik az emberben a kérdés, hogy eddig akkor hogyan végezték a munkájukat akár a szakminisztériumok, akár maga a kormányzat egésze is, hogyha ilyenfajta előzetes értékelő-elemző tevékenység nem állt a rendelkezésükre. Kizártnak tartom, hogy ne lett volna ilyen, de azt... (Dr. Kontrát Károly: SZEBEKK...) És itt folytatnám, államtitkár úr. Természetesen én azt elmondtam az általános vitában is, hogyha arról van szó, hogy úgy látják hatékonyabbnak a rendszert, ha korszerűsítik a SZEBEKK-et, és ott esetlegesen fejlesztésekre van szükség, mert ez az elemző munka akkor válik igazán hatékonnyá, beszéljük meg, rendben van. De itt nem erről van szó, itt nem erről van szó! Itt egy teljesen új intézmény bevezetéséről van szó, és itt a jogutódlás ilyen szempontból most másodlagos.

(11.40)

Tehát odáig el tudunk menni - persze meg kell nézni, hogy a módosítók közül például milyen lesz a módosítókhoz való hozzáállás a nemzetbiztonsági bizottságban -, hogy a Kövér-féle kompromisszumos javaslatot megfontolandónak tartjuk, de én továbbra is azt mondom, hogy mindenféle szempontból fontolják meg, hogy ebben a formájában meg akarják-e tartani ezt az előterjesztést. Nem helyes, hogyha úgy viselkedik egy kormányzat, mint amelyik örökre kapta a mandátumát, és nem helyes, hogyha olyan intézményeket hoz létre, amelyeket nagyon nem szeretne a vele ellentétes politikai póluson lévők kezében látni.

Ezt megint megfontolandó szempontként ajánlom. Ha ironikus szeretnék lenni - jóllehet, nem áll tőlem távol -, még szerencse, hogy ilyen, kicsikét zaklatottan, vontatottan zajlik ennek a törvénynek az országgyűlésbeli elfogadása, tehát még szerencse, hogy lassan haladunk, tudniillik szerintem rossz irányba megyünk. De még nem késő, hogy ezen korrigáljunk. Ezért kérném az államtitkár urat is, fontolják meg a módosítóink elfogadását, és gondolják végig, hogy ebben az állami szerepvállalásban - akár ezen a területen is -, meddig akarnak elmenni. Mert nehogy olyan helyzetbe kerüljünk, hogy visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el a társadalomban, és ezek a bizonyos alrendszerek és fő társadalmi rendszerek végképp torzuljanak, mert ezt helyrehozni aztán a későbbiekben nem lehet, és természetesen ennek egyik meghatározó motivációja az is, hogy az állampolgári bizalom a különböző jogintézményekkel kapcsolatban kialakul vagy félelmek gerjednek vagy erősödik. Ez az intézmény nem szolgálja sem a külső partnerek bizalmát, és nem szolgálja a bizalom erősödését a magyar társadalmon belül sem.

Tehát még egyszer: fontolják meg racionálisan, hogy ebben a formában meg akarják-e tartani ezt a javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)