DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Itt a nagy kérdés az, hogy ki a bűnöző, tehát hogy dogmatikailag kit tekintünk bűnözőnek. Hogyha erre azt mondja, hogy természetesen a jogszabályokban le van írva, hogy ki a bűnöző, akkor ezeket a jogszabályokat oly mértékben lehet bővíteni szabálysértési és büntetőjogi tényállásokkal, és oly mértékben el lehet mosni a határokat, hogy egy idő után tulajdonképpen mindenki bűnözőnek tekintendő vagy tekinthető, akit önök úgy gondolnak; erre utaltam itt akár a közrendvédelmi tevékenység látszatával. Tehát hogy ezt ki követi el, vagy hogy milyen módon, erre senki nem tudott választ adni. Az előző példát nem szeretném megismételni, de elmosódnak ezek a határok. Tehát ki a bűnöző?
Illetőleg itt a kontroll szerepére annyit reagálnék, hogy ön azt mondta, hogy a kontroll megvan. Az kevés, hogy a különböző... - a nemzetbiztonsági bizottság vagy esetleg a honvédelmi és rendészeti bizottság kontrollt gyakorolni nem tud egy ilyen mamutszervezeten. Vagy az, hogy beadunk egy-két írásbeli kérdést, szóbeli kérdést vagy interpellációt, ez nem kontroll. Hogyha magában a szervezetrendszerben nem foglaltatik benne a megfelelő hatékony kontroll, a törvényeknek való megfelelés és a törvényeknek a betartatása, akkor nem beszélhetünk, csak egy látszatkontrollról. Egyébként '90 előtt a Kádár-rendszerben is egy olyan Patyomkin-módon létrehozták a rendszert, hogy kifelé azt lehetett mutatni a Nyugatnak vagy az itt élőknek, hogy tulajdonképpen minden rendben van, mert mindenhol megvan a kontroll, miközben tudtuk, hogy nem így van, és számos országból lehetne még példát hozni.
Tehát az kevés kontroll, hogyha a parlament alá van rendelve. Ez természetesen jó és elvárható alkotmányos követelmény. De az, hogy a valódi, mindennapi tevékenységükre bárki megfelelő módon rálásson, és a kormányon kívül bárki törvényességi kontrollt tudjon gyakorolni, ez, azt hiszem, ebből a szempontból és így kizárt.
Köszönöm. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)