ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A családtámogatásokhoz kapcsolódóan, hogyan kötődik a házassághoz avagy nem, szeretném megismételni azt a példát, amit az általános vitában hoztam. Mi eleve nem tartjuk azt szerencsésnek, hogy hosszú távra megkössük a gazdaságpolitika kezét azzal, hogy az adójogszabályokat olyan módon kötjük meg, hogy kötelező, ráadásul pláne nem egy bizonyos gyerekszám fölött. Egyébként ez is egy szakmai félreértés.
Jelenleg a második gyerek megszületéséért küzdünk, és ehhez kellene közpolitikákat kitalálni. Nem értünk egyet azzal, hogy pont a harmadiknál lépjen be. De ha ez így van, pontosan arról van szó, hogyha valaki - itt most szándékosan utalok arra, hogy milyen értékrendet tükröz ez a törvény - pontosan a házasság szentsége miatt nem szeretné a második házasságát kissé képmutató módon a támogatás igénybevétele érdekében újra kötni; mondjuk egy özvegy - ezt a példát mondtam el - egyedül marad, utána talál egy olyan társat, aki elfogadja, és vele együtt neveli a gyerekeit, a hozott gyerekek után nem tudja lehívni, kérem, őt ne kergessük vissza az oltár elé, mert lehet, hogy úgy érezné, megtagadná az elhunyt férje emlékét.
(14.10)
Azt gondolom, és előfordul, sajnos a közéletben is ismert politikusnál is előfordul, hogy érvénytelenítteti a házasságát azért, hogy egy újat köthessen, de azt gondolom, hogy talán ezt a gyakorlatot nem lehetne szorgalmazni, pontosan akkor, ha önök tiszteletben tartják és szentnek tartják az egyház által elismert házasság intézményét. Tehát kérem, hogy ne azt a képmutatást erősítsük, ami ma sajnos elég gyakori a társadalomban, hogy csak formalitásból mennek templomba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), csak formalitásból keresztelik, hanem az igaz keresztény szentséget tiszteljük, ha már ezt tisztelik a törvényben.
Köszönöm.