SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kivártam a soromat a sok kétperces után egy rendes felszólalásra. Hadd reagáljak először a Soltész államtitkár úr által elmondottakra. Hadd mondjam el, már vártuk, hogy az SZDSZ-utódpárt és a többi megjelenjen ebben a diskurzusban, mert kimondottan hiányoltuk, hogy az ön szájából ez még nem hangzott el.

Én nem tudom pontosan, és ez az én tudatlanságom, hogy valóban van-e ebben egy olyan módosító javaslat, amely az egyneműek házasságára vonatkozik. (Lendvai Ildikó és Kiss Péter: Nincs ilyen!) Ingatják a fejüket MSZP-s képviselőtársaim, hogy nincsen; én is így tudtam, úgyhogy szerintem ne ferdítsük el ezt a dolgot.

Én azt gondolom, bár nem akarok szocialista képviselőtársaim nevében nyilatkozni, az LMP azt mondta ki és azt mondja most is, hogy az együttélési formák közötti hierarchizálást utasítjuk el. Ilyen szempontból az élettársi együttélést, az azonos neműek együttélését és a házasságban élők együttélését is ugyanolyan szintű családi formának tartjuk.

Ékes Képviselőtársam! Nem ment ki, csak ott van hátul; én azért kételkedem abban, hogy Németországban irigykednének a havi százeurós gyesünkre - nem hiszem, hogy valóban tudatában voltak annak a rendszernek, ami Magyarországon van.

Most hadd térjek itt át az ajánlási pontokra. A 19. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Miután ez a törvény a családok védelméről szól, szeretnénk, ha az előterjesztő támogatná, hogy az államnak kiemelt feladata legyen a nők védelme, különösen a családon belüli erőszak, vagy ha úgy tetszik, a hozzátartozók közötti erőszak áldozatait védő intézkedések végrehajtásában. Úgy gondoljuk, hogy habár ez a családpolitikának nem az ünnepélyes oldalához tartozik, akkor is tudomást kell erről vennünk. Tisztában vagyunk mi is, nyilván önök is ezen jelenség létezésével, azzal is, hogy ennek nagy része látens marad, nem kerül a felszínre, de attól még ez létezik. Tisztában vagyunk azzal, hogy többek között a távoltartás intézménye sincs megfelelően szabályozva. Kérjük, hogy ezt támogassák a kormány oldaláról.

Szeretnék még a 28. és a 34. ajánlási pontokhoz is hozzászólni, itt a szülők és a gyerekek kötelességeiről van szó. Ezt már az általános vitában is elmondtuk, hogy a gyermekek kötelességét megfogalmazni egy ilyen törvényben meglehetősen botor dolog. Úgy gondoljuk, ha egy gyermek nem mos fogat és elromlik a foga, az nem a gyerek hibája elsősorban, hanem az őt nevelő szülőké, ő ezért a felelős, mint ahogy az étrendjének egyébként az összeállításáért is a szülő felelős, és nem elsősorban a gyerek. Tehát úgy gondoljuk, nem a gyerek kötelezettségeit és felelősségét kell itt megállapítani, hanem elsősorban a szülők felelősségét.

Valószínűleg e szerint a szakasz szerint egyébként a ma Magyarországon élő gyermekek 80 százaléka folyamatos törvénysértésben van, ezt tudjuk, hiszen eszerint akár egy gumicukor vagy egy csoki elfogyasztása is káros. Azt gondoljuk, miután ez egyébként nincsen szankcionálva sem a törvényben, ezért ez egy felesleges része a törvénynek.

Végül a 37. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Itt javasoljuk azt, hogy a 12. § egy új bekezdéssel egészüljön ki, miszerint a családjától elválasztott gyermeknek - a gyermekek mindenek felett álló érdekének elvét szem előtt tartva - a lehető leghamarabb vissza kell kerülnie a családjához. Ennek érdekében az állam minden szükséges intézkedést megtesz. Úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos kitétel.

Biztosan kormánypárti képviselőtársaim is hallottak arról a cinkotai esetről, ami egyébként most már a sajtóban is megjelent egy névtelen olvasói levél hatására, ami a Helyi Témában jelent meg. A gyámhivatal, több rendőr jelenlétében ideiglenes állami gondozásba vett egy családtól 5 gyermeket, mindezt úgy, hogy szirénázó rendőrautók és meglehetősen agresszív rendőrök tuszkolták be a gyermekeket a rendőrautóba. A legkisebb gyerek egyébként éppen hogy csak járni tanult, a legnagyobb 12 éves. Az ötből kettő gyereket az iskolából hurcoltak el, a gyerekek, a többi tanuló és a tanítók szeme láttára. Úgy gondolom, ez nem felel meg egyébként annak, ami ebben a törvényben is megfogalmazódott. Egyébként ez az ideiglenes állami gondozásba vétel minden előzetes bejelentés nélkül és hivatalos papírok nélkül történt.

A családvédelmisek és a pedagógusok is tiltakoztak, határozottan tiltakoztak az eljárással szemben. Egyébként - és itt felhívnám Harrach képviselőtársam, illetve államtitkár úr figyelmét is - Székely János katolikus püspök sietett a segítségükre, a család segítéségére ebben az esetben, ugyanis a hivatkozás az volt, hogy a házuk nincsen megfelelő állapotban, ezért vittek el 5 gyereket. Egyébként azóta, sőt még az intézkedés előtt kijavították egy mérnök segítségével a házat, ennek ellenére történt meg ez az intézkedés.

Egyébként csak hozzáteszem azt, hogy a tanítókkal és családvédelmisekkel is beszéltek a családról ebben az ügyben, az osztályfőnökkel, védőnőkkel és mindegyik csak dicséretet tudott mondani a gyerekekről is, a családról is, úgyhogy nem egészen értjük, hogy egy ilyen eset hogyan fordulhat elő, amikor a gyermekek kiemelt védelméről esik szó egyébként ebben a törvénytervezetben. Ezért is javasoljuk azt többek között, ezek a példák is alátámasztják azt, hogy az LMP javaslata, a 37. ajánlási pont nagyon is indokolt. Szeretnénk biztosítékot kapni arra vonatkozóan, hogy ilyen esetek a jövőben nem fordulhatnak elő.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage