GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egyetértek azzal, amikor Ékes képviselő úr azt mondja, hogy térjünk vissza a törvényhez, mert én magam is szeretnék még jó néhány ajánlási pontról beszélni, de azért az előbbi vitának köze van ehhez a törvényhez, mert akárhonnan nézzük, a föld a nemzeti vagyonon belül egy kiemelt elem, tehát ennyiben igaz. (Ékes József: Én is ezt mondtam!) A jegyző asszonnyal igazán lehet, hogy vitatkozom, csak nekem egy gondom van, és valószínű, hogy a két frakció között ez a lényegi különbség, amikor azt mondják, hogy az Unióhoz való csatlakozásnál miért álltunk úgy a földkérdéshez.
Egyrészt azt gondolom, hogy minden magyar embernek az az érdeke, hogy azt a földet, ami itt van, működtessük, jól működtessük, termelés legyen, és lehetőség szerint sok embernek munkát adjon. Ehhez hozzátartozik az, hogy Magyarországon van egy óriási tőkeszegénység, ami az elmúlt húsz év sajátja, tehát a rendszerváltással ugyan választottunk egy új termelési módot, de nem tudtunk hozzá tőkét teremteni; ez az agráriumra különösen igaz. Nemrég láttam egy olyan, külföldi kézben lévő gazdaságot, ahol azt mondom, hogy egyrészt szemet gyönyörködtető, másrészt a sárga irigység, hogy a gépek gyönyörűen rendben tartva, az állattartó telep gyönyörűen rendben tartva, és nem egy, hanem több településen élő embereknek adnak munkát.
Tehát azt gondolom, és itt a vitát talán majd abba az irányba kell elvinni, hogy amikor a nemzeti vagyon kiemelt elemeinek hasznosításáról beszélünk, akkor olyan játékszabályokat szabjunk, hogy ezeket követeljük meg, sőt a képviselő asszonnyal itt váltottunk szót - bocsánat, ha ennyiben indiszkrét vagyok -, és mélységesen egyetértek azzal, hogy a termelt haszonnak minél nagyobb része maradjon itthon.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)