SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A végkielégítéssel kapcsolatosan szeretnék néhány szót szólni, és Novák Elődnek címzem legfőképpen. Számos dologban egyetértünk a javadalmazásokat illetően, de a végkielégítés nem tartozik ezek közé. Szeretném megvilágítani, hogy mi miért nem tartjuk álságosnak ezt a kérdést.
Véleményem szerint nem is igazából lehet egy munkajogi fogalommal leírni azt a juttatást, amit a javadalmazási törvény a képviselők számára a megbízatás megszűnése esetére rendelni fog, ugyanis a képviselői jogviszony nem egy tipikus jogviszonynak számít. Nem lehet a munka törvénykönyvét, a kormány-tisztviselői törvényt vagy egyéb rendes foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályokat ebbe a keretbe belehelyezni, én így gondolom.
A másik kérdés: ha abban van konszenzus a parlamenti pártok között, hogy mi a képviselői javadalmazás mint egésznek a célja, én úgy gondolom, a konszenzusnak abban kéne meglennie, hogy egy függetlenséget, egy jó munkát garantálni tudó javadalmazásra van szükség. Én úgy vélem, a függetlenséghez, a befolyásmentességhez hozzátartozik az is, hogy a ciklus végéhez közeledve egy képviselő esetleges egzisztenciális okokból, vagy azért, hogy a következő parlamentbe is bekerüljön, az egyéni mandátummal járó felelősséget a továbbiakban is fontosnak tartsa, ne egzisztenciális okokból legyen kénytelen elvtelen kompromisszumokat megkötni. Úgy gondolom, ebben a tekintetben méltányolható lehet az, hogy egy ilyen rész rendelkezésre fog állni a képviselőknek.
Köszönöm.