JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én magam nem tartozom a fegyvertartók vagy vadászok szűk, ámde nagyon büszke és még annál nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező társaságához. Lássuk be, hogy a vadászat, a fegyvertartás egy olyan sport, egy olyan szerelem, ami rendkívül költséges, nagyon sok időt igényel, és nem véletlenül nevezték ezt régebben úri passziónak.
Én nem gondolom, hogy ez most ma az lenne. Azt gondolom, hogy ez egy olyan egészséges sport, amit mindenki, akinek erre lehetősége van és akinek erre vágya van, szabadon végezhet. Alapvető álláspontom az, hogy fegyvert csak humanisták kezébe lehetne adni, egyszerűen azért, mert ők ismerik az emberi élet értékeit, ők ismerik a természet értékeit, és ilyen módon ők képesek ennek a védelmére.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
Azt állítom, hogy az a módosítójavaslat-sor, amit megfogalmazott a kormány, és amit az imént államtitkár úr, illetőleg előtte Sáringer képviselőtársam némiképpen védelmébe vett, tartalmaz olyanfajta könnyítéseket, amelyek egészen bizonyosan nem elfogadhatóak, sem a humanizmus szempontjából, sem egyébként. Éppen ezért én azt gondolom, hogy ha erre vonatkozóan vannak olyan, ténylegesen az élet valódi történéseihez igazodó javaslatok, amelyek segítik azokat, akik adott esetben ténylegesen életvitelszerűen élnek ebből a dologból, ott nincs kifogásunk, ha azokat segítjük, ugyanakkor nem szabad olyan törvényi kiskapukat nyitni, amelyek azt az érzetet keltik, mint amiről az imént Szabó Timea beszélt. Rossz annak a hangulata (Az elnök csenget.), és ezt meg kell értenie valamennyi vadászembernek.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)