Azt hiszem, az tény, hogy az elmúlt időszakban - és az elmúlt időszakot meglehetősen kiterjesztve kell értelmezni - volt egy olyan felfogás, akár közfelfogás is, de az állami szervek részéről bizonyosan egy ilyen beállítás, amire a politika csak ráerősített, hogy akinek fegyvere van, az militarista, megátalkodott ember; aki fegyvert szeretne szerezni, az nyilván tömeggyilkolási és egyéb, potenciálisan tömeggyilkos célokra szeretné azt használni, és egyfajta megkülönböztetést, egyfajta lesújtó véleményt tükrözött akár a média is azok irányában vagy azokkal szemben, akik akár vadász-, akár sportcélokra lőfegyvert tartottak. Ezt lehet természetesen tagadni, de elég olyan sportlövőkkel, vadászokkal beszélni, akik részletesebben és mélyebben benne vannak a témában, vagy akár a híradásokat megnézni, és ezt a szemléletet beigazolva láthatjuk. Ahogy mondtam, ezt a politika és legfőképpen a liberális politika csak megerősítette az utóbbi időszakban. Az elmúlt időszakban természetesen olyan vicces külföldi nyilatkozatok is napvilágot láttak, mint például Ján Slotának a nyilatkozata, miszerint néhány magyar vadász el tudná foglalni vagy vissza tudná foglalni a Felvidéket. Azt hiszem, ez a vicc kategóriája, de ez is rámutat arra, hogy milyen szemlélettel, akár riogatási szemlélettel is bírnak egyesek akár határainkon kívül is. Ez volt tehát a magyar valóság.

Emellett a szabadság hazájának nevezett Amerikában éppen ellenkező gyakorlat és ellenkező szemlélet honosodott meg több száz év alatt. Ott a fegyvert és a fegyvertartást a szabadság és a szabadságjogok legfőbb zálogának tartják. Ott fel sem merült sohasem, hogy egy szabad amerikai állampolgár ne tarthatna fegyvert, és ne védhetné meg a javait. Mégsem mondjuk azt, hogy Amerikában bármiféle gond lenne a demokráciafelfogással; illetve ha mondjuk, akkor bizonyára nem e miatt a felfogásuk miatt. És egyébként nem gondolom, hogy emiatt ott összeomlott volna a társadalom, hogy egyébként nagy mennyiségű fegyver van kint.

Nagyon jó - és megint egy jogi aspektus -, hogy az alaptörvényben alapvető jogként lett a jogos védelem szabályozva. Ez üdvözlendő, egy szép szlogen. Csak sajnos - és itt van a kérdés, és ennek a törvénynek is erre kellene vagy még inkább erre kellene választ találnia - nem tudjuk, hogy ez pontosan mit jelent. Nem tudjuk - és ezt egyébként büntetőjogász-professzorok is elmondták, a médiában találgatások sora hangzott el -, hogy tulajdonképpen a jövőben a joggyakorlat, a jogalkalmazás hogyan fogja ezt a kategóriát alkalmazni. Nagyon örülünk neki, hogy ez bevezetésre került, de az azért már érzékelhető, hogy ez jóval szűkebb kategória lesz annál, mint az korábban az új alaptörvény bevezetése kapcsán néhány médiumban vagy akár jogászok részéről is megjelent. Tudniillik elhangzott, hogy itt akár az arányosság követelménye is bizonyos esetekben mellőzésre kerülhet, és a jogos védelem egy valóban indokolt mértékben kibővítésre kerülhet. De sajnos a joggyakorlatban ezt még nem látjuk megvalósulni.

Tudom, hogy a Btk.-módosítás lehetőséget teremt arra, és a jogos védelem esetét szintén kicsit tágítja, hogy nem kell kitérni például a jogtalan támadás elől; ez természetesen az előző évek gyakorlatához képest nagy előrelépés, de azért még mindig nem az a cél, amit el lehetne érni vagy amit a magyar közállapotok indokolnak. Illetve a megelőző jogos védelmi eszköz bevezetése is egy olyan cél, vagy olyan, a Btk.-ban szabályozott jogállási elem, ami jó irányba tett lépés. De szintén, és ezt nemcsak én, hanem jogprofesszorok, jogi egyetemen tanító tanárok elmondták, hogy ezt egyelőre fából vaskarikának érzi a szakma, hiszen nehezen értelmezhető, hogy akkor - ahogy mondtam - ez a jogos védelem pontosan mire és hogyan fog vonatkozni a gyakorlatban.

Én úgy gondolom, ez a törvény részben ezekre a kérdésekre, illetve a mentalitásváltásra feltétlenül választ kíván adni. Államtitkár úr nagyon helyesen elmondta, és egyébként jó is volt hallgatni - hogy ne mindig csak a kritika kemény szavával éljünk -, hogy valóban, és ez többször elhangzott a mi frakciónkban is, nemcsak most, hanem korábban is, hogy nem a jogosan tartott fegyverekkel követik el a legtöbb bűncselekményt. Nem csak amiatt, mert számtalan vizsgán keresztül kell esnie, aki ezt megkapja, és általában lövészegyletben, lövészegyesületben, vadásztársaságokban az egymásra figyelés is megvalósul, tudják azok a körök, hogy kik azok, akiknél fegyver van, egymásra is jobban oda tudnak figyelni, az állam is nyilvántartja; ez az egyik fele, az emberi fele a dolognak.

A másik fele, hogy bűnüldözési szempontból is nyomon követhetők ezek a fegyverek. Még akkor is, ha esetleg valakitől ezt ellopják, valaki ezt esetleg eladja vagy átadja, akkor is a nyomozó hatóságok nagyon gyorsan utána tudnak járni, hogy milyen módon került ki a jogos tulajdonos vagy birtokos birtokából ez a fegyver, és amennyiben neki része volt ebben az átadásban, ahogy a bűnüldözést ismerem, nagyon gyorsan rá fognak jönni, ki fogják ezt deríteni, és erre egyébként a Btk.-szabályok nagyon szigorú szankciót is adnak, úgyhogy megfelelő büntetést is meg fog kapni hozzá. Tehát ezt jó volt hallani, és ennek örülünk.

Amit viszont szeretnénk, és ez akár itt - ahogy Zagyva képviselőtársam is elmondta - a fegyvertartásnál, fegyverviselésnél is megvalósulhat, hogy kerüljön bele a törvénybe - és ez legfőképpen az otthonvédelem esetére vonatkozik, s nem feltétlenül erről a törvényről beszélek, hanem akár a Btk.-ról, a magyar jogrendszerről -, hogy bizony az otthon védelmét minden eszközzel erősítsük meg. Ez akár lehet lőfegyverrel való megvédése is. Tudom, hogy ez szigorú szabályozást igényel, és komoly téma, ahol nyilván a liberálisok is fel fognak hördülni, és azt fogják mondani, hogy itt van a világ vége.

(11.30)

Bebizonyosodott, és megint csak az amerikai példát tudom mondani, hogy ha megvan az esélye annak, hogy abban a lakásban, vagy abban a házban, vagy Amerikában azon a tanyán, vagy magyar viszonyok között is az elhagyatottabb tanyavilágban akár fegyver is lehet, és ezt a fegyvert önvédelmi célra, a saját területére betolakodó ellen fel is használhatja az ott élő, akkor bizony ez kellő elrettentő erőt fog adni, bizony azok a bűnözők kétszer is meg fogják gondolni, hogy oda bemennek-e. Úgy gondoljuk, hogy ez a minimum, amit meg kellene adni a magyar társadalomnak, és ebben az esetben bizony az arányosság követelményét sem tartjuk elvárhatónak. Aki bemegy, és aki tolvajlási, rablási, sok esetben a gyilkolási, ha nem is egyenes, de eshetőleges emberölési szándékkal bemegy, akkor számoljon azzal, hogy az életét is otthagyhatja. És bizony, lesznek olyan esetek, amik bejárják a magyar sajtót, amik a jogi társadalmat esetleg megosztják, amik a bírói jogalkalmazást egyfajta gyakorlat kialakítására késztetik, de ezek az esetek elvezetnek oda, hogy a bűnözők is megismerjék, és ehhez a média nyilvánossága nem is árt, hanem használ, hogy bizony a magántulajdont és az otthont mindenkinek tisztelnie kell, tiszteletben kell tartani, és ezek olyan értékek, amelyeket a magyar állam és a magyar jogalkotók is elsődlegesnek tartanak.

Emellett természetesen fontos téma, itt elhangzott többször, a vadászoknak - és itt akár a lőszertöltés is egy olyan előrelépés, amit szintén jómagam is többször hallottam - ez megkönnyíti az életét. A vadászat, annak ellenére - és itt megint egy mentalitásbeli dolog van -, bár jómagam nem vadászok, és tulajdonképpen a sporton túl ennek egy komoly vadgazdálkodási szerepe is van, hiszen azok a sportvadászok, akik ezt folytatják, szabályozott keretek között folytatják, hozzájárulnak a vadgazdálkodáshoz, hiszen nem arról van szó, hogy ezt bármilyen korlátok nélkül lehetne tenni, ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy fennmaradjon a megfelelő vadlétszám, és egyébként sok esetben a termőföldek egyensúlya is, és a terményt megóvják. Tehát ez önmagában nem csak sportkérdés, bár sokan ezt sportként űzik, hozzáteszem, ők meg is fizetik általában az árát, ami szintén a vadgazdálkodásba, jó esetben a vadgazdálkodásba fordítódik vissza a vadászegyesületek által. Tehát ez egy zárt és komplex rendszer, amit nem kell ellenségként tekinteni, és egy olyan rendszer, amelynek véleményem szerint meg kell adni a bizalmat.

Az már szintén egy másik kérdés, és itt megint államtitkár úrhoz fordulok, hogy a vadorzók ellen viszont kérjük a komolyabb fellépést, hiszen számtalan esetben azt is elmondják a vadászok, hogy az olyan illegális vadászati tevékenység, ami sajnos sok esetben akár becslések szerint az 50 százalékát is elérheti a legális vadászati kvótáknak, nagymértékben károsítja a vadállományt, nagymértékben és sok esetben megvalósítja a Btk. állatkínzás bűncselekményét is, de a nehéz feltárhatósága miatt és a jogi szabályozás miatt még nem kellően hatékonyan üldözhető. Ezekre, bár tudom, hogy történtek lépések, de azt kérem, hogy próbáljunk meg, vagy próbáljon meg a Belügyminisztérium, illetve a kormány olyan szabályozást alkotni, ami kellő eszközt ad akár a vadőrök vagy a vidék biztonságát fenntartók kezébe, és a törvény legkeményebb szigorával lépjünk föl azok ellen az emberek ellen, akik a vadállományt és a vidék biztonságát is dézsmálják, és egyébként a Btk.-ba ütköző cselekményeket követnek el.

Úgyhogy ezekkel a kiegészítésekkel együtt, és a jövőbe vetett hittel, hogy talán elindul valami, természetesen mederben tartva, de itt elindul valami a lőfegyvertartás ügyében, kérjük azt, hogy ne álljanak meg ezen az úton, és azokat az egyébként bátornak tűnő lépéseket, amelyek viszont még dogmatikailag kidolgozásra várnak, a jogi szakma várja, hogy ezek kellően kitöltésre kerüljenek, tegyék meg, ne maradjanak ezek meg a szólamok szintjén, hanem a valódi jogeseteknek és a valódi jogalkalmazásnak is nyújtsunk lehetőséget, és ezáltal a magyar jogkövető állampolgárok védelmére is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)