A szavazások minőségétől függetlenül minden hozzászóló elismerően nyilatkozott a törvényjavaslat előkészítettségéről, megalapozottságáról és arról a részletes társadalmi és szakmai egyeztetésről, ami a benyújtást megelőzte. Minden hozzászóló elmondta, hogy nagyon vártuk már ezt a törvényjavaslatot. Nem elsősorban azért, mert kötelezettségszegési eljárást von maga után a késlekedés, hanem azért, mert a törvényjavaslat és az elfogadott törvény hatására Magyarország megszűnik Európa hulladéklerakójává lenni.

A törvényjavaslat nagy erénye, hogy nem csupán átveszi a hulladék keretirányelv iránymutatásait, hanem új modellt alkalmaz. Sok véleményben elhangzott dicsérően, hogy fontos, hasznos és előremutató az a hulladékhierarchia-modell, amely az egyik alapeleme, alapértéke és szervező elve a törvényjavaslatnak. A törvényjavaslat másik szervező elve az állami szerepvállalás erősítése. Kifejeződött az a vélemény, hogy azokban a szektorokban, ahol nem tud kialakulni a piaci versenyhelyzet, a közszerep vállalásának erősödni kell. Így a hulladékkezelés területén is a köz érdekében, a köz szolgáltatásait végző köztulajdont erősíteni kell.

Ahogy említettem, a törvényjavaslat egyik szervező elve a hulladékhierarchia, melynek első és legfontosabb szintje a hulladékképződés megelőzése. Néhány képviselőtársam ennek még erőteljesebb hangsúlyozását javasolta. Ha viszont már keletkezik hulladék, nem mindegy, hogyan gondolkodunk róla. A hulladék nem szemét, hanem kincs; nem eltékozolnunk kell, hanem gazdálkodnunk vele. A hulladék értékes nyersanyag, erőforrás.

Magyarországon a keletkezett hulladék 75 százalékát még mindig lerakjuk, ennek mértéke Ausztriában 4 százalék, Németországban és Hollandiában csupán 1 százalék. Nemcsak környezetvédelmi szempontból fontos ezen változtatnunk, hanem azért is, mert Magyarország gazdasági helyzetében nem megengedhető ez a pazarlás. Ez a gondolat végighúzódik a törvényjavaslat egészén. Ezért is találjuk a hulladékhierarchia második fokán a hulladék újrahasználatra történő előkészítését, majd ezt követi a hulladék újrafeldolgozása, és csak ezután következik és csak a hulladék ártalmatlanítását előzi meg a hulladék egyéb hasznosítása, így különösen energetikai hasznosítása.

Az energetikai célú hasznosítással kapcsolatban kicsit árnyaltabb vélemények fogalmazódtak meg, mint más kérdésekben, de a bizottság egyetértett abban, hogy a hulladékégetést első megközelítésben nem érdemes támogatni. Az az előny, energia, hő, amit ezzel nyerni lehet, elenyészik a hulladékhierarchia felső fokain elhelyezkedő lehetőségekhez képest. Ugyanakkor az égetés, illetve pirolizálás levegőszennyező és egészségkárosító hatása súlyos és megkérdőjelezhetetlen.

Megfogalmazódott néhány jobbító szándékú kritika is, így többek között többször felvetődött a hulladéklerakási járulék kérdése, a tulajdonviszonyok alakulása, az ingatlantulajdonosok felelőssége illegális hulladéklerakás esetében vagy az EU-s jogszabályoknak való megfelelés. A vita során az is kiderült, hogy a bizottsági tagok által megfogalmazott jó néhány, elsősorban fogalmakat érintő kifogás azért nem orvosolható, itt azért nincs nagy mozgásterünk, mert egyszerűen átvettük, át kellett vennünk az EU-s fogalmakat.

Összefoglalva elmondható, hogy egy egészséges vita, eszmecsere alakult ki a bizottságban a törvényjavaslat tárgyalása során, és azt a bizottság tagjai 15 igen szavazattal, 3 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találták.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)