Mindenképpen üdvözlendő, hogy a vidékfejlesztési tárca a hagyományos közigazgatási eljárást választotta az egyéni képviselői indítványokkal szemben, ugyanakkor a minisztérium jelentős csúszásban van az eredeti terveihez képest, hiszen az új hulladékgazdálkodási törvény már a 2011. évi őszi parlamenti ciklus törvénykezési menetrendjében is szerepelt. Mindez azt is okozhatja, hogy hazánk csak később tesz eleget az uniós irányelvből adódó kötelezettségeinek.

Magyarországon évente mintegy 4-4,5 millió tonna szilárd hulladék keletkezik, ebből a lakossági hulladék 2,5 millió tonnát tesz ki. Ennek körülbelül kétharmada a csomagolási hulladék, amelyből a központi szándék szerint szelektíven mintegy 80 ezer tonnát szeretnének begyűjteni az idén. Ez a mennyiség mintegy 20-25 százalékkal több, mint tavaly és tavalyelőtt volt.

A kormányzati szándék a 60 százalékot meghaladó szelektív hulladékgyűjtési arány elérése a lakosságnál, ám ez csak távoli cél lehet, mert jelenleg ez az arány a csomagolóanyagokat is tekintve csupán mintegy 10 százalék.

A törvényjavaslat jórészt az uniós irányelvvel összhangban lévő szabályozást teremti meg, amelyet a tagállamoknak 2010. december 12-éig kellett volna életbe léptetniük, azokkal a nemzeti szabályokkal együtt, amelyek biztosítják az irányelv előírásainak végrehajtását.

A javaslat egyik fontos elemeként szerepel, hogy a lakossági hulladék átvételét, elszállítását és kezelését 2013. január 1-jétől csak többségi állami, illetve önkormányzati tulajdonban lévő cég végezheti. Nem tisztázott azonban, hogy mi történik azon szerződésekkel, amelyek jelenleg 2013. január 1. után is hatályosak. Kérdésként felmerült, hogyan fogja ez érinteni a szolgáltatást jelenleg végző cégeket, és hogy ezen cégek mekkora piaci részesedéssel bírnak.

A további kormányzati tervek szerint a központi intézmények, hatóságok a szelektív gyűjtés arányának növelése érdekében országos megállapodást kötnek a közszolgáltatókkal a lakossági szelektív hulladékgyűjtésről, emellett pedig bevezetik a tonnánkénti 20 eurós, jelenleg több mint 6 ezer forintos lerakási díjat, hogy a gyűjtést a lakosság körében ösztönözzék. A lerakási díj bevezetése a hulladékgazdálkodás szempontjából helyeselhető, de növelni fogja a szolgáltatás díját, amivel nem értünk egyet. Kérdésként felmerült, hogy a lerakási díj növelése önmagában elegendő-e a hulladékhasznosítási arány növekedéséhez.

Annak ellenére, hogy az alapelvek és fogalmak tekintetében az európai uniós normát követi a javaslat, pozitív változást jelent a megelőzés hangsúlyosabb megjelenése. A nemzeti megelőzési tervvel kapcsolatos kívánalmakról szóló részen kívül az érdemi részben ismét nem, vagy csak érintőlegesen jelenik meg a hulladékmegelőzés a javaslatban. A javaslat megteremti a hulladékhierarchia rendszerét, ezzel az az elsődleges cél, hogy a hulladéklerakóba kevesebb hulladék kerüljön.

Ezzel kapcsolatban ellentmondás tapasztalható, hiszen a javaslat általános indoklásában ez úgy szerepel, hogy a hulladékhierarchiát nem kell merev szabálynak tekinteni. Ezek alapján kérdésként merült fel, hogyan akarják megvalósítani az elsőbbségi sorrendet. A cél az, hogy a hulladékfeldolgozás arányát növeljék, és csökkentsék a hulladék lerakóba kerülését. Ez ellentmond a korábban uniós forrásból létrehozott lerakók támogatásának.

A javaslat nem foglalkozik a fogyasztási-termelési szerkezetváltással, a fenntartható formák elősegítésével, ráadásul nem változik a teljes költségviselési struktúra sem. Sehol nem látjuk, hogy a "szennyező fizet" elve alapján valóban az a gyártó fizet, amelyre vonatkozik az elv, hiszen a rá kivetett bármely díjat a fogyasztóra hárítja át úgy, hogy közben a fogyasztónak már nincs választása. Ráadásul a javaslat a hulladékok illegális lerakásának korlátozását sem kezeli megfelelő módon.

A fentieket figyelembe véve a törvényjavaslat általános vitára ajánlását nem támogattuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)