Kicsit rontotta az érzésünket az, amit most képviselőtársaim is itt elmondott, de Rácz helyettes államtitkár úr is a bizottságban azt találta mondani, hogy az előző kormány e tekintetben semmilyen előkészítő munkát nem végzett. Államtitkár úr, ön bizonyára tudja, hogy ez nem így van, ez nem felel meg a valóságnak. Az előző kormány jelentős előkészítő munkát végzett, és gyakorlatilag a koncepciója a törvényjavaslatnak készen állt, tehát ha a kormány akarta volna, 2010 második felében benyújthatta volna az Országgyűlésnek. Nem tette meg, nyilvánvalóan más elképzelései voltak ezen a területen. Sajnáljuk, hogy ennek az új elképzelésnek a kidolgozása majdnem két évig tartott a kormány működése tekintetében.

Kormánypárti képviselők örvendeztek afölött, hogy micsoda nagyszerű javaslat az, hogy 2013. január 1-jétől ezt a tevékenységet, a kommunális hulladék összegyűjtését, kezelését már csak többségi önkormányzati vagy állami tulajdonú társaságok végezhetik. Kérdezem természetesen, hogy ha ezt nem einstandolással képzelik el - államtitkár úr nyilván ki fogja fejteni az álláspontját arról, hogy ennek megvannak-e a feltételei -, akkor például a menedzserjogok átvételéhez szükséges anyagi források az önkormányzatoknál rendelkezésre állnak-e, vagy ha nem, hát akkor egyáltalán mi fog történni ezen a területen. Én egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy az önkormányzatok tíz körömmel kapaszkodnának ez után a feladat után, mert úgy gondolom, hogy ha a szabályozási feladatainak a kormány megfelelőképpen meg tudna felelni, akkor tulajdonképpen tökéletesen mindegy, hogy milyen tulajdonú társaság végzi ezt a tevékenységet. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy ezt az önkormányzatok vagy az állam majd örömmel fogja átvenni és finanszírozni ezeknek a társaságoknak a fejlesztését meg a működtetését.

Államtitkár úr is fölhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország a hulladékhasznosítás tekintetében milyen hátrányban van más európai uniós tagállamokkal szemben. Szerencsés lett volna, hogyha néhány példa tekintetében fölsorolta volna, hogy egyes tagállamok, amelyek jelentősen előrehaladottabb helyzetben vannak, milyen technikákat alkalmaznak, például olyan mértékben elutasítják-e az égetést vagy a pirolízissel történő hulladékmegsemmisítést, mint ahogy önök itt megfogalmazták ebben a javaslatban. Az én tudomásom szerint ez messze nem így van. Számos nyugat-európai város fűtőrendszerét például a szelektív hulladékgyűjtés után a már nem hasznosítható hulladékok elégetésével biztosítják. Tehát úgy gondolom, ennek ma már megvannak a technikai feltételei, ez már nem egy ördögtől való dolog, amit ilyen módon el kellene utasítani.

Ma is a szelektív hulladékgyűjtés olyan helyzetben van, tisztelt képviselőtársaim, hogy a lakosságnak semmilyen érdeke, anyagi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy szelektíven gyűjtsék a hulladékot - csak a tudatosság, ahol ez megvan -, merthogy a szelektív hulladékgyűjtés ráadásul ma még drágább Magyarországon, mintha nem szelektíven gyűjtenék ezt a hulladékot.

Amit itt most be akarnak vezetni, hogy a lerakás költségeit duplájára emelik, hát illúzió, ha azt gondolják, hogy ennek a költségeit nem a lakosságra fogják áthárítani, még akkor is, ha úgy gondolja az államtitkár úr, hogy majd az árszabályozással ezt megakadályozzák. Természetesen meg lehet akadályozni, csak veszteséges gazdálkodásra még önkormányzati meg állami cégeket sem nagyon lehet kényszeríteni, különösen azért, mert tudjuk, hogy a szelektív hulladékgyűjtésnek ma az a legnagyobb problémája, hogy az összegyűjtött szelektív hulladékot nem lehet értékesíteni, mert olyan alacsony ára van, hogy gazdaságilag ez nem finanszírozható.

Mindezekre tekintettel mi csak úgy tudjuk támogatni ezt a javaslatot, tisztelt államtitkár úr, hogyha az általunk megfogalmazott módosító indítványokat a kormánypártok támogatnák.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)