Azt is tudjuk, hogy amikor a Föld mint központi elem megjelenik ebben a bölcsességben, valóban minden olyan értékről, erőforrásról és adottságról van szó, amely hosszú távon meghatározza életünket. Ha komolyan végiggondoljuk ezt a bölcsességet, rájöhetünk, milyen óriási felelősség terhel mindannyiunkat ezen értékek megőrzésében. Elegendő arra gondolni, milyen rohamosan növekszik szerte a világban azon területek nagysága, ahol nincs fogyasztásra alkalmas ivóvíz, egyre gyakrabban találkozunk nagy veszélyt magukban rejtő, emberek által okozott, környezetet károsító szennyeződésekkel. Naponta hallhatunk arról, hogy magukról megfeledkezett emberek fittyet hánynak a mindennapi élet közös értékeinek megtartására, akik azt hiszik, hogy a pénz, a pillanatnyi anyagi jólét vagy annak jövőbeni lehetősége minden közösségi norma megtartása alól felmentést adhat. Elég, ha csak az elmúlt hét eseményére gondolunk, amikor magukról megfeledkezett, úgymond tehetős emberek azt is megengedték maguknak, hogy terepjáróval felmenjenek például a Balaton jegére.

Hova vezet a felelőtlen magatartás? Szennyezett folyók, ivóvízbázis, termőföld, egyre több, környezeti ártalmaktól betegségben szenvedő beteg, és a felsorolást sajnos sokáig lehetne folytatni. A profitéhség egyre gátlástalanabb megjelenési formái arra kell hogy bátorítsanak bennünket, hogy a lehető legnagyobb szigorral lépjünk fel a környezetünket veszélyeztetőkkel szemben. Nem olyan régen történt a kolontári katasztrófa, amely tíz ember halálát követelte, de nem olyan régen volt még a kunbajai eset is, amikor Németországból származó illegális veszélyes hulladékot hoztak be csak azért, hogy egy kis haszonra tegyenek szert felelőtlen polgártársaink.

Tisztelt Képviselőtársaim! Választókerületemben, a Közép-Tisza vidékén és a Nagykunságban viszonylag sok nehéz sorsú, nehéz anyagi körülmények között élő polgár lakik. Országos átlag alatti jövedelmek, átlag feletti munkanélküliség jellemzik a térséget, így talán nem meglepő, hogy az ott élőket minden elköltött forint kellő megfontoltságra késztet. Három településen is - Kunhegyesen, Kengyelen és Tiszagyendán - élnek olyan állampolgárok, akik évek óta szabályos harcot vívnak a hulladékszállítást végző szolgáltatókkal, mert aránytalannak tartják a szolgáltatás és a kiszámlázott díj mértékét. Ezek a polgártársaink évek óta nem tudnak érvényt szerezni jogosnak vélt panaszaiknak, mert a jelenlegi rendszerben üzleti titokra való hivatkozásra a szolgáltató megtagadhatja az adatszolgáltatást. Ami még ennél is sajnálatosabb tény, az, hogy a hulladékszállítás megszervezéséért felelős önkormányzatok sem rendelkeznek egységes módszertan szerint készült adatszolgáltatási lehetőséggel, amelyből egyértelműen megállapítható lenne a tényleges bekerülési költség, az amortizáció, a menedzsmentköltség, a haszon vagy esetleg a területtől idegen költségek elszámolása.

Az előttünk lévő törvény olyan feltételeknek kívánja megszabni a kereteit, amelyek megfelelnek a kölcsönvett Föld értékeivel való felelős gazdálkodás és az átláthatóság elveinek. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény rendelkezései jórészt megfelelnek a megalkotásuk idején felmerült hulladékgazdálkodási igényeknek, és többségük most is összhangban áll az uniós követelményekkel. Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-én fogadta el a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98/EK irányelvet, amely szerint a tagállamoknak 2010. december 12-éig kell beépíteni azokat a nemzeti joganyagba. Erre, valamint a hazai gyakorlatban tapasztalható rendellenességekre tekintettel elkerülhetetlen egy átlátható, kiszámítható, új hulladéktörvény megalkotása.

A javaslat fogalmai az irányelv fogalomrendszerét tükrözik, így a hulladéktörvény által használt fogalomrendszer részben átalakul, kiegészül. Új fogalomként jelenik meg többek között az elkülönített gyűjtés, a biohulladék, az építési-bontási hulladék, a gyűjtőhely, az újrafeldolgozás, az újrahasználatra előkészítés, valamint a közvetítő és a kereskedő. A tervezet megteremti az irányelv által kibővített hulladékhierarchia rendszerét, amely előírja, hogy a hulladékgazdálkodási tevékenységek gyakorlása során meghatározott elsőbbségi sorrendet kell biztosítani. Elsődleges cél mindig a hulladék képződésének a megelőzése. Ha ez nem megvalósítható, akkor kell alkalmazni az újrahasználatot és az újrafeldolgozást, ezt követően kerülhet csak sor a termikus hasznosításra annak érdekében, hogy a hulladéklerakókba minél kevesebb hulladék kerülhessen. Környezetvédelmi szempontból a hulladéklerakón való elhelyezés a legrosszabb lehetőség, ugyanis ez hosszú távon környezeti terheléssel jár, másodsorban pedig az erőforrások elvesztéséhez vezet.

A javaslatban pontosításra kerül a kiterjesztett gyártói felelősség elve, amelynek alapján a termék előállítójának már a gyártás során gondoskodnia kell arról, hogy a termék előállításából annak használata során, valamint a termékből származó hulladék mennyisége és veszélyesanyag-tartalma minél kisebb legyen, hulladékká válása után hasznosítható lehessen.

(12.50)

A javaslat megteremti az összhangot a 2011. szeptember 1-jén hatályba lépett környezetvédelmi termékdíjtörvénnyel. Újdonságnak számít viszont, hogy 2015-ig elkülönített hulladékgyűjtési rendszert kell felállítani a háztartásokból származó üveg-, fém-, műanyag- és papírhulladék esetében, amelynél az újrahasznosítás mértékét 50 százalékra, a nem veszélyes építési, bontási hulladék újrahasználatra történő előkészítését, újrafeldolgozását és egyéb anyagában történő hasznosítását pedig 70 százalékra kell növelni 2020-ig. A települési hulladék részeként lerakásra kerülő, biológiailag lebomló szervesanyag-mennyiséget az 1995-ben országos szinten képződött biológiailag lebomló szervesanyag-mennyiséghez képest 2016. július 1-jéig 35 százalékra kell csökkenteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tervezet fontos rendelkezése, hogy 2013. január 1-jétől a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás biztosítása állami szervezésbe kerül. A közszolgáltató csak olyan gazdálkodó szervezet lehet, amelyben az állam, illetve a települési önkormányzatok a tulajdonosok szavazatának többségével tulajdoni hányada alapján egyedül rendelkezik, és a társaság tulajdonosaként jogosult arra, hogy vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja.

Célszerű megemlíteni, hogy a Ház előtt lévő tervezet nem zárja ki a jelenleg is a területen tevékenykedő, nem többségi köztulajdonban lévő társaságok részvételét a szolgáltatási szektorból, csupán a lehetőséget a többségi közösségi tulajdonhoz köti. Tehát a társaságok tulajdonosi szerkezetét újra kell gondolni.

Az az észrevétel, amely szerint a javaslat átrendezi a mostani piacot, csupán azoknak a politikai erőknek jelenthet gondot, amelyek a profit oldaláról közelítik meg a kérdést. Kormánypárti képviselőkként abban vagyunk érdekeltek, hogy a megbízható szolgáltatások elfogadható teherviselés mellett teljesüljenek, nem a profitképződésben vagyunk érdekeltek.

A javaslat a hulladéklerakók vonatkozásában bevezeti a hulladéklerakási járulék fizetésének kötelezettségét, és szigorúbb szabályokat határoz meg a hulladék jogtalan elhelyezésére, elhagyására vonatkozóan. A hulladéklerakási járulékból befolyt összeget a környezetvédelemért felelős miniszter a következőkre fordíthatja: a hulladékképződés megelőzését szolgáló ösztönzőrendszerek támogatására, az elkülönített hulladékgyűjtés költségeinek fedezésére, a hulladék hasznosítására vonatkozó országos célok teljesítéséhez szükséges beruházás, technológiai fejlesztés támogatására, a hulladékgazdálkodással kapcsolatos általános célok érvényesítéséhez szükséges feladatok finanszírozására, illetve az illegális hulladéklerakók felszámolására, a jogtalanul elhelyezett vagy elhagyott hulladék elszállítására, kezelésére.

A tervezet további fontos alapelveket rögzít. Az egyik ilyen elv a közelség elve, amely arról szól, hogy a hulladék kezelését a lehető legközelebbi létesítményben kell elvégezni. Az önellátás elve alatt azt értjük, hogy a képződő hulladék teljes körű hasznosítását, illetve ártalmatlanítását kell elérnünk. A szennyező fizet elve: a hulladéktermelő, a hulladékbirtokos vagy a hulladékká vált termék gyártója felelős a hulladék kezeléséért, a hulladékgazdálkodás költségeinek megfizetéséért. A biológiailag lebomló hulladék hasznosításának elve alatt azt értjük, hogy elő kell segíteni a biohulladék kezeléséből származó anyagok hasznosítását annak érdekében, hogy minél kevesebb, lehetőleg egyáltalán ne kerüljön olyan hulladék a lerakóba, amely komposztálható, amely biológiailag lebomlik.

A tervezet rendelkezik a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásra vonatkozó általános szabályokról is. A települési önkormányzat megszervezi a hulladékszállítást, és rendeletben megállapítja az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények és a szolgáltatás ingyenességének eseteit, az üdülőingatlanra és az ideiglenesen használt ingatlanokra vonatkozó sajátos szabályokat. Ez a lehetőség 2013-tól a területért felelős minisztert illeti meg.

A közszolgáltató biztosítja a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás folyamatos ellátását. A közszolgáltató a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás teljesítése során elszállításra kerülő települési hulladék birtokbavételével a hulladék birtokosává válik. A közszolgáltató a hulladékgazdálkodási tevékenységéről évente beszámolót készít, és azt a települési önkormányzatnak bemutatja. A közszolgáltatás körébe nem tartozó hulladékgazdálkodási tevékenység költségeit, elszámolását és díját a közszolgáltatónak elkülönítve kell számon tartania, ezek a költségek a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díjából nem finanszírozhatóak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tervezet továbbá rendelkezik arról is, hogy hogyan kell megállapítani a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat. Ezekről engedjék meg, hogy egypár gondolatot ejtsek.

A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat a vegyes települési hulladék mennyiségével arányosan a következő tényezők figyelembevételével kell meghatározni. A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás kialakításához és ellátásához szükséges folyamatos költségek és ráfordítások, ezen belül a közszolgáltatónak átadott, illetve a közterületen elhagyott hulladék elszállításának és előkezelésének, hasznosításának, ártalmatlanításának a költsége. A közszolgáltatási díjat legalább egyéves díjfizetési időszakra, általános forgalmi adó nélkül számított egységnyi díjtételek szerint kell meghatározni. A díj lehet egytényezős vagy kéttényezős.

A kéttényezős díj rendelkezésre állási díjból és ürítési díjból áll, a rendelkezésre állási díjjal kezelt hulladék mennyiségétől függetlenül felmerülő üzemeltetési költségek, az ürítési díj, a kezelt hulladék mennyiségétől függő költségek fedezetére szolgál.

A települési önkormányzat a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj alapjául szolgáló és az azt csökkentő tényezőket köteles nyilvánosságra hozni. A díj megállapításának átláthatóságán túl választóim nevében is örömmel tapasztalom, hogy az előterjesztés szerint a kormány a differenciált hulladékszállítási díj lehetőségének a bevezetését tervezi, a hulladék mennyiségének, az ingatlan státusának a figyelembevételével.

A hulladékgazdálkodási tevékenység végzéséhez gazdasági intézkedések bevezetésére is szükség van. Ilyen a céltartalék képzése és a biztosítás. Az a gazdálkodó szervezet, amely hulladékkezelő létesítményt üzemeltet, a kezelésre kerülő hulladék mennyiségével arányosan pénzügyi garanciát nyújtó céltartalékot képez. Ez a kötelezettség azért szükséges, mert a lerakók bezárására, rekultivációjára biztosít pénzügyi fedezetet. A tevékenységgel okozható előre nem látható környezeti károk felszámolását lehetővé tevő finanszírozáshoz biztosítás kötésére kötelezhető az, akinek tevékenysége során veszélyes hulladék képződik, illetve aki hulladékot szállít. A törvénytervezet a hulladék mennyiségének és a környezet terhelésének csökkentése érdekében előírja a hulladékgazdálkodás tervezésének a kötelezettségét is. Ezért az Országgyűlés a hulladékgazdálkodási elvek érvényesítésének érdekében a nemzeti környezetvédelmi program részeként országos hulladékgazdálkodási tervet fogad el, és hat évre kiterjedő nemzeti megelőzési programot dolgoz ki.

Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség a környezetvédelmi hatósággal együttműködve területi hulladékgazdálkodási tervet készít a területen működő helyi önkormányzatok, érdek-képviseleti és környezetvédelmi társadalmi szervezetek, továbbá a területen illetékességgel rendelkező hatóságok bevonásával.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Összességében megállapítható, hogy az előttünk lévő törvénytervezet teljesíti a hulladék keretirányelv által megfogalmazott elvárások nemzeti jogrendszerbe való beemelését, és új alapokra helyezi a hazai hulladékgazdálkodást. Meggyőződésem, hogy amennyiben érvényesíteni tudjuk a javaslat által megfogalmazott elvárásokat és javaslatokat, egy hosszú távon is jól működő hulladékgazdálkodási rendszert hozunk létre. Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy amikor visszaadjuk unokáinknak a Földet, nem kell szégyenkeznünk amiatt, hogy nem sáfárkodtunk jól a ránk bízott értékekkel. Ehhez a munkához kívánok mindannyiunknak kellő bölcsességet.

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps a kormánypártok soraiban.)