Magyarországon évente mintegy 4-4,5 millió tonna hulladék keletkezik, ebből a lakossági hulladék 2,5 millió tonnát tesz ki. Ezért a kérdés jelentőségére való tekintettel mindenképpen üdvözlendő, hogy a vidékfejlesztési tárca a hagyományos közigazgatási eljárást választotta az egyéni képviselői indítványokkal szemben. A tárca dr. Rácz András környezet- és természetvédelemért felelős helyettes államtitkár vezetésével a benyújtást megelőzően a különböző politikai pártok szakértőivel is egyeztetett a kérdésben, amit külön üdvözlünk. Ugyanakkor a minisztérium jelentős csúszásban van az eredeti terveihez képest, hiszen az új hulladékgazdálkodási törvény már a 2011. évi őszi parlamenti ciklus törvénykezési menetrendjében is szerepelt. Mindez azt is okozhatja, hogy hazánk csak később teljesítheti az irányelvből következő kötelezettségeit, az Európai Parlament és a Tanács ugyanis már 2008. november 19-én elfogadta a hulladékokról szóló irányelvet.

A tagállamoknak 2010. december 12-éig kellett volna életbe léptetniük azokat a nemzeti szabályokat, amelyek biztosítják az irányelv előírásainak a végrehajtását. Az nem elfogadható megoldás, hogy azt mondjuk, indítson nyugodtan eljárást ellenünk az Európai Unió, úgyis elfogadjuk márciusban az új szabályozást, amely július 1-jén hatályba is lép. Nem üzenhetjük azt a magyar állampolgároknak, hogy a szabályok nem fontosak, nem kell azokat betartani, különösen egy ilyen törvény esetében nem.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az előterjesztés tervezete összességében tisztább helyzetet teremt a hulladékgazdálkodásban, kiiktat felesleges tevékenységeket, az elvárások és a fogalmak is egyértelműbbé válnak. Kiemelten foglalkozik a hulladékgazdálkodás egyes szereplőinek kötelezettségeivel, amely a hatóságok számára fokozottabb ellenőrizhetőséget tesz lehetővé. Ugyanakkor a tervezetet kettősség jellemzi, mivel egyrészt átveszi az EU hulladékkezelési irányelv előírásait, másrészt viszont megpróbálja azt kiegészíteni az EU-jogban nem szereplő, helyenként azzal ellentmondásban lévő előírásokkal, megoldásokkal, és nem veszi figyelembe a hazai hulladékgazdálkodásban kialakult szervezeti megoldásokat és szerződéses megállapodásokat, amely számos konfliktus forrása lehet.

A javaslat legfontosabb újdonságaként a lakossági hulladék átvételét, elszállítását és kezelését, azaz a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást 2013. január 1-jétől csak többségi állami, illetve önkormányzati tulajdonban lévő cég vezetheti. Az előterjesztés tervezete által a hulladékgazdálkodási közszolgáltatások kizárólagosan állami, önkormányzati gazdálkodó szervezeti körben történő végzésének kötelezővé tétele, az élő közszolgáltatási szerződésekre tekintettel súlyos alkotmányossági aggályokat is felvet, mint a jogállamiság vagy a tulajdon védelme, de a külföldi, magánkézben lévő közszolgáltatók kártérítési követeléseinek jogi alapja is fönnállhat. A szakmailag és anyagilag felkészületlen közszolgáltatói piaci szereplők kizárólagos helyzetbe hozása veszélyezteti a közszolgáltatás minőségét és folyamatosságát, ellátásának biztonságát, ezzel az emberi egészség- és környezetvédelmi szempontokat is.

Véleményünk szerint a legsúlyosabb probléma, hogy a módosítás ütközik az Európai Unió működéséről szóló 106. cikk (2) bekezdésével, a magyar jogalkotó ugyanis a tiltás ellenére olyan versenyelőnyöket biztosít a felállítani tervezett új, többségi köztulajdonban lévő közszolgáltatóknak, különös, illetve kizárólag jogokkal felruházott közvállalkozásoknak, amelyek egyrészt nem is szükségesek a közszolgáltatás ellátásához, másrészt a közösségen belüli kereskedelem fejlődését, a közösség érdekeit sértően, hátrányosan befolyásolják. Ezért javasoljuk, hogy a közszolgáltatás állami, önkormányzati kézbe vétele határidejét, terjedelmét és megoldási módjait gondolják újra.

Tisztelt Ház! A lerakási járulék bevezetésének céljaival ugyan egyetértünk, de a tervezet szerinti 20+20 euró/tonna mértékről és a várható 2012-es bevezetéséről az az álláspontunk, hogy a környezetvédelmi ipar és a hasznosítási technológiák ilyen gyors és nagymértékű változásra nincsenek felkészülve. Ez a járulék az átvételi árak körülbelül 30 százalékos emelését eredményezné, a díjnövekedés ugyanakkor valójában nem ösztönözne, ugyanis a lerakással történő ártalmatlanítás helyett a hulladékok hasznosítására ez nem megfelelő ösztönző, hiszen a hulladékhasznosítási ipar még évekig nem lesz fogadókész állapotban, különösen nem a várható, ugrásszerűen megnövekedő igények kiszolgálására. Más szóval a többletteher bevezetése kizárólag áremelést idéz elő, a szándékolt pozitív hatásokat viszont nem lesz képes elérni.

Hasonló adó bevezetésére Ausztriában 8 év állt rendelkezésre, a fokozatosság elvének követése mellett. Tisztában vagyunk azzal, hogy az Unió felé vállalt kötelezettségeink már nem teszik lehetővé egy ilyen hosszú átmeneti idő megállapítását, de 4-5 év elegendő lehetne például az alábbi éves ütemezésben úgy, hogy az első évben 1000 forint, a második évben 2500 forint, a harmadik évben 5000 forint, a negyedik évben pedig 6000 forint terhelés bevezetésével. Javasoljuk mindenképpen az ésszerű fokozatosság elvének alkalmazását.

Az új intézkedések akár 10 százalékot meghaladó élelmiszerár-emelkedéshez is vezethetnek, amennyiben a lehetőséggel élve az új törvény tovább növeli a termelők és kereskedők termékdíj-kötelezettségét. Jelenleg a termékdíjat csökkenti, ha a visszagyűjtött hulladékot újrahasznosítják. A javaslat alapján ez a lehetőség megszűnne. Ez azt jelenti, hogy az állam az idei 60 milliárdos bevétellel szemben 85 milliárdot szedhetne be a gyártóktól.

Tisztelt Államtitkár Úr! Annak ellenére, hogy az alapelvek és a fogalmak tekintetében az európai uniós normát követi a javaslat, valamint pozitív változást jelent a megelőzés hangsúlyosabb megjelenítése, a nemzeti megelőzési tervvel kapcsolatos kívánalmakról szóló részen kívül érdemi részben ismét nem vagy csak érintőlegesen jelenik meg a hulladék megelőzése a javaslatban. A területi hulladékgazdálkodási tervekkel szembeni követelményeket tartalmazó 73. §-ban a megelőzés egyáltalán nem szerepel, azaz nincs integrálva a megelőzés a tervekbe.

Mindemellett a negyedik, a hulladékképződés megelőzését szolgáló intézkedésekről szóló mellékletet végigolvasva inkább egy lehetőségeket felvető listát találunk, mintsem egy jogszabályokhoz méltó, átgondolt koncepciót. Ebből adódóan továbbra is szkeptikusan tehető fel a kérdés: vajon a gyakorlatban is meg fog végre valósulni a hulladékmegelőzés? Kérdés, hogy a törvény részletes kidolgozása, a végrehajtási rendeletek megfontolt módosítása valóban teret enged-e egy újfajta szemléletnek, ugyanis ezek nélkül semmit nem érnek az általánosságban megfogalmazott célok.

Az előttünk lévő javaslat gyakorlatilag csak a termelői, gyártói oldal szabályozásával foglalkozik, holott szükséges lenne a fogyasztói szemléletformálás, tájékoztatás szervesebb, konkrétumokat sem mellőző beépítése a törvénytervezetbe. A javaslat nem foglalkozik a fogyasztási-termelési szerkezetváltással, a fenntartható formák elősegítésével, ráadásul nem változik a teljes költségvetési struktúra sem.

(13.10)

Sehol nem látjuk, hogy a szennyező fizet elve alapján valóban az a gyártó fizet, amelyre vonatkozik az elv, hiszen a rá kivetett bármely díjat a fogyasztóra hárítja át úgy, hogy közben a fogyasztónak már választása sincs. Ráadásul a javaslat a hulladékok illegális lerakásának korlátozását sem kezeli megfelelő módon.

Pozitív irányú változás, hogy végre megjelennek a fogyasztó tájékoztatását segítő címkézési előírások, ugyanakkor közérthetőbb tájékoztatásra lenne szükség, hiszen nem elvárható, hogy a fogyasztók például kódszámokat jegyezzenek meg. Szintén helyes irány a csomagolási hulladék visszavételének kötelezővé tétele, ugyanakkor ez kereskedelmi, versenyjogi szempontból még akár EU-vizsgálatot is eredményezhet.

Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Annak ellenére, hogy a javaslat új elemeinek többsége találkozik ugyan a szakmai igényekkel, a közszolgáltatás államosítása várhatóan számos jogi problémát fog felvetni. Mindemellett az év eleji tapasztalatok pontosan mutatják, hogy az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség még a termékdíjas rendszer átalakításával sem birkózott meg, és most a hulladékgazdálkodás gazdájává is válik. Ráadásul úgy tudjuk, hogy a törvényjavaslat megfelelő végrehajtásához 33 darab végrehajtási rendeletre lesz szükség. Kérdéses, hogy a végrehajtási rendeletek mit fognak tartalmazni és ezek milyen helyzetben vannak.

Ezen ismeretek hiánya, valamint a törvényjavaslatból hiányzó szakmai fenntarthatósági szabályok miatt a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja a törvényjavaslatot módosítások nélkül nem támogatja, ezért kérem, vegyék figyelembe módosító javaslatainkat a munkájuk során.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.