Tudom, hogy a mai napon ebben a napirendi pontban csak a vezérszónoklatokra kerül sor, és érdemi vitára még nem nyílik lehetőség - azonban mi alapján lehet azonban vitázni jövő héten, ha valaki most nem hallgatja végig ezeket a vezérszónoklatokat?

Nem vagyok könnyű helyzetben, amikor 20 percbe kell belefoglalnom azt, amit gondolok, illetve frakcióm nevében tolmácsolok a magyarországi hulladékok helyzetéről, a hulladékgazdálkodás helyzetéről, de mégis megpróbálom, tekintettel arra, hogy ez az időkeret van számomra biztosítva, illetve a jövő heti általános vitában még igyekszem majd bővebben is kifejteni a részleteket.

Az az alapelvünk, hogy rendet kell tenni Magyarországon ezen a területen is, mint oly sok más területen. Fel kell számolni azt az állapotot, ami az elmúlt évtizedekben kialakult, ami talán a hulladékgazdálkodással kapcsolatban az átlagembernek leginkább szembetűnő: az illegális hulladékok kérdése, azok a hulladékhegyek, amelyek a települések határában felhalmozódtak a hosszú-hosszú évek alatt, és amelyeknek az illegális lerakás megfékezésére, illetve ezek felszámolására tett kísérletek rendre ugyan kisebb eredményeket hoztak, de összességében kudarccal végződtek. Itt radikális változtatásra, radikális megoldásra lenne szükség ezen a területen, különben el fog borítani minket a szemét.

Hiszen az utóbbi években ráadásul már az Európai Unió szemétlerakója is lettünk. Többféle hulladékkal kell megküzdenünk nekünk itt, Magyarországon, például az óriási nagy mennyiségben a multik által behozott dömpingáruk megvásárlása és fogyasztása során keletkező hulladékkal - egyébként zárójelben jegyzem meg, hogy sok már amikor a polcon van, akkor is hulladéknak tekinthető, utána pedig aztán még inkább, amikor kikerül a hulladékgyűjtőbe.

Ezen kívül ki kell hogy mondjam, hogy szervezett módon is zajlik egy hulladékmaffiaszerű hulladékbehozatal és -eltüntetés, a Magyarországon keletkezett hulladék eltüntetése is, amivel szintén fel kell venni a harcot, hiszen óriási környezeti problémákat okoz. Annak idején a rendszerváltás után, illetve a '90-es években kiprivatizált termelőegységekben az évtizedek alatt felhalmozódott veszélyes hulladékok úgy tűntek el sokszor, hogy arról a mai napig senki nem tud számot adni, hogy vajon elhagyott bányagödrökben vagy lezárt tárnákban vagy vajon máshol lelhetők-e ezek fel, és milyen károkat okoztak, milyen vízkészleteket szennyeztek el, és sorolhatnám hosszasan tovább a sort.

És persze itt van az a hulladék is, ami nem kis mennyiséget tesz ki szintén. Mondok egy példát is. A Veszprém megyei Devecser még az iszapkatasztrófa előtt egészen másról volt ismert a környékbelieknek. Ott életvitelszeűren zajlott az úgynevezett lomizás, amelynek során külföldről is és Magyarországról is a lomtalanítások során összegyűjtött, még részben használható különböző termékeket árulták, főként a kisebbségi körbe tartozó lakosok. Sajnos, ezek már amikor elhozták, nagy részük akkor sem volt piacképes, nem képviselt semmilyen értéket, majd eladhatatlanná válván kikerült a város környéki erdőkbe. Nemegyszer jártam ott még jó néhány évvel ezelőtt, 3-4 évvel ezelőtt utoljára, de előtte is többször, és nem tudok róla, hogy ez a helyzet változott volna azóta, de katasztrofális, és nemcsak ott egyébként. Nem akarom ezt most negatív példaként kiemelni, hiszen az országban számtalan helyen tapasztalható, hogy a városok körül egy úgynevezett szemétgyűrű alakul ki.

Ez a hulladékgazdálkodási kultúránkat, illetve annak a hiányát is nagyon jó jelképezi, ezzel is fel kell vennünk a harcot; egyrészt szigorúbb szankciókkal - mert hogyan máshogy lehetne, mint zéró toleranciával és szigorú szankcióval - az illegális szemetelőkkel, hulladéklerakókkal szemben, amire egyébként ez a lefoglalás és elkobzás, amit most ez az új törvénytervezet tartalmaz, jó eszköznek tűnik. Majd erről később beszélek, mert ott is áteshetünk a ló túloldalára. Másrészt viszont a legális út népszerűsítésével, egyszerűsítésével, elterjesztésével, tehát hogy megérje mind a természetes személyeknek, mind a vállalkozásoknak a legális utat választani, és ne érje meg a szeméttel bizniszelni úgymond, és eltüntetni illegális úton. A szemét az gond, de ha hulladékként tekintünk rá, akkor viszont érték, amit meg kell őriznünk. Többen elmondták ma már, hogy ez egy nyersanyag, fontos nyersanyag, és ahogy fogynak az eredeti, primer nyersanyagok a világon, úgy egyre értékesebbé válnak a már régen lerakott vagy mostanában lerakandó hulladékok, amiket egyszer lehet, hogy újra fel kéne használnunk, amikor már megéri gazdaságosan kitermelni azt, mert nem lesz már olyan mennyiségben rendelkezésre álló primer nyersanyag. Tehát ez is nagyon fontos.

De beszéljünk akkor a konkrét, előttünk fekvő törvényjavaslatról! A Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója támogatja ezt a törvényjavaslatot, ahogy azt már a bizottsági ülésen is kifejeztük, támogattuk az általános vitára való alkalmasságát, és természetesen a módosító javaslatainkkal szeretnénk majd ezt jobbítani, jobbá tenni, de ezt konstruktív módon tesszük. Azt gondoljuk, hogy alapvetően jó irány, bár én azt is tudom - beszélgettem államtitkár úrral és másokkal is -, hogy valamennyire kényszerpályán mozgunk az európai uniós irányelv átültetése miatt, de amit lehet, azt gondolom, hogy a lehető legjobb módon kellene kialakítanunk, és ebben mi a továbbiakban is partnerek leszünk módosító indítványainkkal.

A konkrét törvényen végigmenve, ami problémám volt vele, az maga a hulladékfogalom, ami nem változott, és ahogy tegnap a bizottsági ülésen is... - mondom, egy kicsit béna kacsaként tekintek erre a hulladékfogalomra, ami alapján az eddigiekben is szerintem csak ad hoc jelleggel vagy tapasztalati jelleggel lehetett meghatározni, hogy valójában mi számít Magyarországon hulladéknak és mi nem. Főleg ipari területen rendkívül nehéz ezt megállapítani, egy ipari folyamatban, hogy valami melléktermék vagy hulladék - erre is tesz kísérleteket ez a jogszabály. Vannak ezzel kapcsolatban is kétségeim, hiszen a gyakorlati életben ezt sokszor nagyon-nagyon nehéz elkülöníteni, de ez a definíció, hogy az a dolog vagy tárgy - nem biztos, hogy pontosan idézem -, amitől valaki megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles, ez igazából semmitmondó fogalom, és nem tartom megfelelő hulladékfogalomnak, sosem tartottam annak, és számtalan jogi probléma is volt ebből.

Aztán: ami nem tartozik a törvény hatálya alá. Ezzel kapcsolatban a problémám az volt, szintén tegnap a bizottsági ülésen elmondtam: a termőföld; nemcsak a termőföld, hanem maga a talaj, ami szinte minden beruházás során keletkezik. Építési munkálatoknál kitermeljük a talajt, ami alapvetően nem szennyezett talaj, hanem maga a környezeti elem, és mégis az eddigi gyakorlat alapján is hulladéknak tekintjük. A mostani hulladékgazdálkodási törvény azt mondja, hogy ez nem hulladék, de csak akkor nem hulladék, ha ott, a kitermelés helyén az építési folyamatban ezt felhasználjuk.

(13.40)

Ezzel azért nem értek egyet, mert nem elfogadható az, hogy valaminek a hulladékstátusát, hogy hulladék vagy nem hulladék, az határozza meg, hogy a kitermelés helyén használjuk-e fel, vagy pedig arrébb szállítjuk. Attól ne legyen már a föld mint környezeti elem, ne váljon hulladékká - és még egyszer ismétlem: a szennyezetlen, tiszta talajról, földről beszélek -, hogy akár pár száz méterrel, akár több kilométerrel arrébb visszük, és ott használjuk fel akár építési tevékenység, akár bármilyen feltöltés vagy egyéb célokra. Tehát ezzel sem értünk egyet; a föld, ha szennyezetlen, akkor kerüljön ki a törvény hatálya alól, attól függetlenül, hogy hol használják fel.

A melléktermék- és a hulladékstátus megszűnésének fogalmánál mindegyiknél azt a problémát vetettük fel, hogy maga a törvény hivatkozik olyan európai uniós jogalkotási aktusokra, amelyek még vagy meg sem születtek, vagy a tartalmai nem ismertek. Azt sem tudjuk, hogy ezek olyan jogi aktusok lesznek, amelyek közvetlenül érvényesülnek a hazai jogrendben, vagy pedig valamely átültetés során végrehajtási rendelet formájában kerülnek be. Ezt majd meglátjuk, ki fog derülni nagyon hamar.

A hulladékkereskedő mint fogalom bekerült a rendszerbe. Ez az, amit nem értünk, és már a tegnapi bizottsági ülésen megkérdeztem, hogy hogyan lesz ő beilleszthető. Hogyan kerül a hulladékkereskedő a hulladékos törvénybe, mint Pilátus a credóba, vagy nem is tudom, milyen hasonlatot lehetne rá használni, hiszen minden olyan elem, ami a hulladék termelője és a hasznosító közé beépül, csökkenti az esélyét annak, hogy a hulladék valóban hasznosításra kerüljön. Ugyanis nyilván haszonért dolgozik a kereskedő, és mindenki, aki beépül ebbe a láncba, a saját hasznáért dolgozik, ami nem elítélhető, csak környezetvédelmi szempontokkal ez nem indokolható, hiszen annál kevésbé valószínű, hogy ez a hulladék hasznosításra kerül, és a végén majd vagy lerakón köt ki, jó esetben egy legális, rosszabb esetben egy illegális hulladéklerakón. Tehát mi nem támogatjuk, hogy ezt az intézményt beemelték ide a hulladékgazdálkodási törvénybe.

Aztán a hulladék besorolása, ami szintén nem lett egyértelműsítve, és alapvetően szintén nem értünk vele egyet, hogy miért bízzák továbbra is a kecskére a káposztát, vagyis a hulladék termelőjére a hulladék besorolását. Szerintem egészen extrém dolgok jöhetnek ki ebből, mint ahogy azt láttuk az általam sokszor és sokat emlegetett kolontári vörösiszap-katasztrófánál is, hogy ott a vörösiszap-tározóban elhelyezett anyag nem veszélyes hulladékként volt éveken keresztül nyilvántartva, és eltekintettek ebben az esetben a rendkívül maró hatásától, ami veszélyes hulladékká minősítette volna. Mivel a kolontári katasztrófát vizsgáló bizottság jelentése hamarosan a Ház elé kerül, ezért most ezzel a kérdéssel bővebben nem foglalkoznék, hanem továbbhaladnék a törvény végigelemzésével.

Igazából itt a besorolásnál tehát indokoltnak tartanánk, hogy a hatóság határozza meg. Volt nekünk vagy van nekünk egy hulladékminősítő bizottságunk, aki jelenleg igazából, tudtommal semmiféle funkcióval nem rendelkezik, nem is tudom, hogy létezik-e még. Miért nem lehet rájuk bízni, illetve a hatóságra első körben, és ha problémás esetről van szó, akkor erre a hulladékminősítő bizottságra, hiszen annak idején ezzel a céllal jött létre.

Ami még szintén elfogadhatatlan számunkra: az ország területére ártalmatlanítás céljából hulladékot behozni. Nem tudjuk, hogy milyen lobbiérdek vagy milyen egyéb érdek alapján kerülhetett be ez a szabályozásba, ezt alapvetően ellenezzük, és a 18. § (1) bekezdéséből az ártalmatlanítást majd egy módosítóval töröltetni kívánjuk, és a (2) bekezdés innentől kezdve pedig értelmét veszti, tehát akkor azt is szeretnénk, ha törlésre kerülne. Ezt majd módosító formájában benyújtjuk.

Térjünk át a közszolgáltatásokra! Az a cél, hogy lerakásra csak az a hulladék kerüljön, amit sehogy máshogy nem lehet hasznosítani, legalábbis az európai uniós és a magyar hulladékkezelési elvek is elvben ezt mondják ki, mégis a hulladék háromnegyede ma Magyarországon lerakón végzi. Ez egészen példátlan arány. Amint itt elhangzott államtitkár úrtól is, Ausztriában talán 3 százalék, ha jól emlékszem. Igaz, hogy ott az égetésnek jóval nagyobb nem divatja, de jóval nagyobb gyakorlata van, mint Magyarországon, ez is közrejátszik, nem feltétlenül az anyagában történő hasznosítás miatt ilyen kicsi ott az az arány. De azért nálunk is ezt a 75 százalékot drasztikusan csökkenteni kellene, ebben, azt hiszem, egyetérthetünk.

Ki kell alakítani a szelektív hulladékgyűjtés rendszerét, mint már szintén többen beszéltek róla, és megfelelővé kell tenni. Ehhez a másik oldal is kell, hogy a hasznosítás feltételei is biztosítva legyenek. Sokszor előfordul a gyakorlatban, hogy mondjuk, a MÉH-telepen átveszik a szelektíven összegyűjtött műanyag, üveg- vagy bármilyen más hulladékot, de mivel a gazdasági folyamatok éppen nem indokolják, ezért a hasznosító nem veszi át, viszont nincs olyan tárolókapacitása a cégeknek sem, hogy hosszú távon meg tudják oldani, hogy ezeket az anyagokat betárolják, meg az ő pénzük áll benne, nyilván ez nem is érdekük. Tehát ebbe a folyamatba is valamilyen szinten az államnak be kellene avatkozni, hogy minden körülmények között biztosított legyen legalább a lakossági hulladék esetében, de az iparban keletkező hulladék mennyiségét tekintve még nagyobb, ahol szelektíven gyűjtik, szintén ez a hasznosítási arány.

Lényeges kérdés az ár, ez mindig a legkényesebb kérdés. Nem akarok igazából demagógnak tűnni, de természetesen a lakosság jelenlegi terhei mellett mi sem tudjuk elfogadni azt, hogy a hulladékszállítás terhei, az ára megnövekedjen, amin nem segítettek a regionális lerakók sem. Nagy Andor képviselőtársam említette vagy részben említette ezeknek a problémáját.

Ezek a lerakók valóban egy rossz logika alapján lettek annak idején létrehozva óriási, hatalmas uniós pénzekből, és nem is a leglogikusabb módon. Ugyanis, szintén Veszprém megyei példát mondok, mint Nagy Andor képviselőtársam, ha azt nézzük, hogy ha jól emlékszem, 157 település alkotta az észak-balatoni konzorciumot, ami Királyszentistvánon hozta létre a regionális hulladéklerakót, és ezen 157 településből ha egytucatnyi kiválna, akkor már működésképtelenné, gazdaságtalanná válna az egész. Magyarul, igényli a hulladékot, tehát nem a hulladékkeletkezés csökkentésére ösztönöz, hanem a lerakott mennyiség növelésére, pont egy ellentétes folyamatot vált ki. Arról nem is beszélve, hogy alapvető hulladékgazdálkodási és környezetvédelmi elveknek mond ellent, hogy mondjuk, a Királyszentistvántól 80-90 kilométerre lévő Sümeg városából ne Királyszentistvánra vigyék a hulladékot, hanem mondjuk, a 30 kilométerre lévő zalaegerszegi regionális hulladéklerakóba.

Tehát ezeket az elveket egyáltalán nem vették figyelembe, amikor ezeket a konzorciumokat létrehozták, és itt már alapvető problémák vannak környezetvédelmi szempontból is.

Fogytán az időm, próbálok egy kicsit gyorsabb lenni. Rengeteg minden van még, de amit majd most nem sikerül itt a vezérszónoklatban elmondani, majd jövő héten az általános vitában bővebben megpróbálom kifejteni.

A lomtalanításra kihelyezett hulladék problémája és ennek a jogi rendezése szintén régóta egy nagy probléma. Mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor lomtalanítás alkalmával megjelennek az erre szakosodott vállalkozók, és a kirakott hulladékot széttúrják aszerint, hogy nekik az használható, érékes-e vagy nem, jelentősen rombolva ezzel úgymond az utcaképet is, és köztisztasági problémákat is okozva. Szinte már-már összemarakodnak egy-egy jobb falaton, egy-egy nagyobb fémtárgyon vagy bármi egyében. Ez egyébként közbiztonsági problémákat is felvet.

Itt a törvény azt mondja, hogy a birtokbavétellel a közszolgáltató tulajdonába kerül, ami nem biztos, hogy elegendő. Amit mi kirakunk - azt mondja a hulladékgazdálkodási törvény, hogy mindenki felelős azért a hulladékért, ami nála termelődik, hogy az lehetőség szerint hasznosításra kerüljön vagy legrosszabb esetben lerakásra, ártalmatlanításra. Ebben az esetben, aki kiteszi ezeket az utcára, az mintegy lemond róla ezzel, hogy kitette az utcára, és nem foglalkozik azzal, nem törődik már azzal, hogy ezt az erre szakosodott kisebbségi vállalkozók vagy pedig a közszolgáltató viszi-e el, és teszi akár a lerakóra vagy adja tovább hasznosításra, és ez újabb problémák forrása.

Ha a vállalkozásoktól elvárjuk, hogy precízen nyilvántartsák minden keletkező hulladékukat, és anyagmérlegtől elkezdve sok más egyéb adminisztrációs kötelezettséget szabunk ki rájuk, óva intenék, mondjuk, attól, hogy a lakosságot hasonló terheknek vessük alá, de mindenesetre valahogy nyomon kellene követni, inkább a közszolgáltatón keresztül lehet megfogni azt, hogy a lomtalanításra kirakott holmi tényleg hasznosításra kerüljön.

Még szintén a közszolgáltatással kapcsolatban: nem derül ki egyértelműen a törvényből, hogy az ingatlantulajdonos-e a bármilyen más jogcímen az ingatlant használó személy is, vagy pedig csak a jogilag tulajdoni viszonyban lévő személy. Nyilván az lenne a célszerű, ha bárki, aki akár haszonélvezettel, akár bérletként, akár bármilyen más jogi formában használja, ugyanúgy ebből a szempontból tulajdonosnak minősüljön, és közszolgáltatási díj megfizetésére legyen kénytelen.

(13.50)

A rendelkezésre állási díjjal kapcsolatban az a kérdésünk, hogy ott, ahol olyan ingatlantulajdon van, amin mondjuk, hulladék egyértelműen nem keletkezik, ott is fennáll-e, vagy például az én körzetemben, a Balaton-parti választókerületemben, ahol az ingatlanok jelentős hányada nyaraló, ahol mondjuk, csak az év egy szakában keletkezik hulladék, egész pontosan a nyári hónapokban, ott hogyan alakul a rendelkezésre állási díj kérdése. Ez nem egészen egyértelmű.

Két percem maradt. Az anyagmérleg ugyebár a cégeknél az ellenőrzés lelke, anélkül csak papíron lehet rendet tenni, és itt az anyagmérleggel kapcsolatban a végrehajtási szabályokra van bízva, de nemcsak a veszélyes hulladékoknál, hanem a nem veszélyes hulladékoknál is egy kicsit precízebben kellene eljárni, hiszen a hatóság anélkül csak azt tudja megnézni, hogy a termelő nyilvántartása rendben van-e. Az, hogy ez a valóságban is így történt-e, az nem derül ki.

Az elhagyott hulladék esetén az ingatlantulajdonos felelősségéről már esett szó. Hogyan bizonyítja azt, hogy ki volt az, aki az ő ingatlanán, hogyha mondjuk, van egy lakott területen kívüli, külterületi nagyméretű ingatlana, hacsak ő nem őrzi, soha nem fogja megtudni, hogy ki volt az, aki azt az illegálisan elhelyezett hulladékot otthagyta. Tehát itt is jogi problémák merülnek fel. A közterületek, az erdők-mezők pedig nincsenek őrizve, nagyon gyengék az úgynevezett különböző szolgálatok, mezőőri szolgálat és a többi, és onnan viszont senki nem viszi el a szemetet, nyilván az önkormányzatoknak nincs erre forrása, és ott okoznak igazán nagy környezeti kárt, és oda hordják ki igazán nagy mennyiségben ezeket.

Üdvözöljük a lefoglalást, ahogy azt már mondtam. Említettem, hogy ezzel át lehet esni a ló túloldalára: nehogy az legyen, hogy egy esetlegesen lejárt hulladékszállítási engedély miatt olyan vállalkozótól kobozzuk el az eszközöket, aki az országos hulladékgazdálkodási vagy helyi hulladékgazdálkodási tervben foglalt célokhoz járul hozzá a tevékenységével, mert ezzel átesnénk a ló túloldalára, és a törvény alapelveivel ellenkezne. Tehát erre oda kell figyelni, de nyilván ez is, mint oly sok minden más, a végrehajtási rendeletekben lesz szabályozva.

Ezzel zárnám is mondandómat. Várjuk a végrehajtási rendeletek tartalmát. Alapvetően ezt a törvényt egy jó iránynak tartjuk, azzal együtt, hogy az Európai Unió elég szűk mozgásteret hagy itt is (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a magyar szabályozásnak, és szeretnénk, hogyha a végrehajtási rendeletekben keményen és határozottan állást foglalna a kormány ezekben a kérdésekben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)