Sok minden elhangzott a jelentésről, a jelentésben képviselőtársaimtól, államtitkár úrtól. Én egy olyan összefüggést szeretnék végigvinni, hogy hogyan is jutottunk idáig, hogy egyáltalán a GMO-ról beszélnünk kell mint problémáról. Teljesen világos, hogy azok a multinacionális cégek, amelyek nagy összegeket tudtak arra fordítani, hogy a GMO-kutatásokat el tudják végezni, ezeket finanszírozni tudják, ezek a szervezetek, ezek a multinacionális cégek az úgynevezett zöldforradalom alatt szedték meg magukat, a zöldforradalom során a vegyszerfelhasználás fokozásával, a különböző vegyszerek mezőgazdasági felhasználásával tettek szert jelentős vagyonra.

Ezek a szervezetek aztán szelektálódtak, a verseny következtében néhányan elbuktak, néhányan továbbmentek. A zöldforradalmat az ötvenes, hatvanas évek fordulójától datáljuk. Tudjuk, az ötvenes években a DDT volt az, ami a legveszélyesebb, és azóta már szinte minden országban tiltott vegyszer volt. Innen fejlesztették aztán ki, ezt finomítva a technológiát és a vegyületeket, a növényvédő szereket. Ugyanezek a cégek itt tehát hatalmas profitra tettek szert, és ezeket a profitokat valahova el kellett költeni, ez a profit kereste a helyét. Így a géntechnológiai laboratóriumokban ezt meg is találta.

Ma már négy-öt ilyen cégről beszélhetünk, amelyik ebben a versenyben felül tudott maradni, és ezt a hatalmas költségigényű ipart tudta finanszírozni. Ezek között azonban már olyanokat is találunk, akik deklaráltan - nem régi hír - lemondtak ezeknek a kutatásoknak a további folytatásáról arra való tekintettel, hogy a társadalmi elfogadottsága Európában egyáltalán nincs meg. A BASF-ra gondolok, ő bejelentette, hogy akkor ő felhagy az ilyen irányú kutatásokkal. Azt hiszem, az a harcunk, amit tehát így közösen folytatunk, talán nem reménytelen, de a háttérhatalom továbbra is ott van.

Ugyanilyen nemrégiben megjelent hír, hogy a Monsanto a glüfozát szermaradvány-tartalmát a lencsében 150 százalékra akarja növelni azért, mert egyszerűen rezisztenssé váltak a gyomok erre a gyomirtó szerre, és ezért csak sokkal nagyobb adagokkal tudják már ezt kiküszöbölni vagy eliminálni ezeket a gyomokat, ezért szükséges. Tehát nyilvánvaló, hogy amikor közvélemény-kutatást folytatunk, a közvélemény ezzel az iránnyal nem ért egyet, ez ellen az irány ellen tiltakozik.

De ugyanakkor híradásokat kapunk szuperellenálló rovarok megjelenéséről is, és ezeket a szuperellenálló rovarokat már a hagyományos rovarirtó szerekkel nem tudják elpusztítani, és lássunk csodát, a DDT visszajött a képbe. Ezeket a rovarokat egyedül a DDT-vel lehetne elpusztítani és védekezni ellenük, ami nyilván reméljük, hogy nem lesz megvalósítható. Csak azt akartam ezzel leírni, hogy egy ilyen spirál mentén mi is történik akkor, ha a társadalom és a profitérdekek nem találnak egymásra, és a társadalom sikertelenül küzd a profitérdekek felülkerekedésével. Azt gondolom, hogy ez, ami Magyarországon még a konszenzus hátterében van, és ennek nagyon örüljünk, ezt nagyon védjük meg.

Ugyanakkor a jelentés a 2009-10-es évekre vonatkozik, és látjuk, hogy ez október 11-én datálódott, Fazekas Sándor miniszter úr ezt akkor jegyezte. Azt gondolom, nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy 2012 februárjában egy olyan jelentést tárgyaljunk, amelyik szinte teljes mértékben kihagyja a '11-es évet. Azért mondom, hogy szinte, mert néhány utalás azért van '11-es történésekre is. Azért nem tehetjük meg, mert egyszerűen ennek a bizonyos háttérhatalomnak a támadása, nyomása állandó. Ha mi egy-másfél év lemaradásban vagyunk a reakciókban, akkor azt gondolom, hogy a közös célunkat, az ellenük való védekezést nem fogjuk tudni megoldani, nem tudjuk felvenni a küzdelmet.

Nem tudjuk meg a jelentésből, és tisztelettel kérdezem államtitkár urat, ha reagál a vezérszónokikra, hogy mi történt a kutatásokban 2011-ben. Örülünk annak, és tudjuk, hogy a MON 810-es kukorica esetében folynak a további kísérletek. Tudjuk, hogy állandó veszély fenyeget bennünket a Bizottság részéről, hogy újra megalapozatlanságra hivatkozva megtámadja a moratóriumunkat. Tudjuk azt, hogy az Amflora burgonya esetében szintén folynak bizonyos vizsgálatok, de hogy ezek hol tartanak, 2011-ben meddig tudtak eljutni, arról nem hallottunk.

A tavalyi évnek egy nagyon jelentős eseménye volt az, amikor kitárcsázásra került több ezer hektár elvetett kukorica. Nagyon örvendünk ennek, nagy elismeréssel fogadtuk a kormányzatnak ezt a szigorú intézkedését, de érdekes volna egy ilyen jelentésben, ha ez a jelentés naprakészségre igényt tartana, megtudni azt, hogy hol tartanak ennek a jogi következményei, van-e esélye bármelyik vetőmagcégnek, amelyik ily módon próbálta elszennyezni az országunkat, van-e esély arra, hogy valamilyen kártérítést vagy egyebeket tudjon kapni. Hogy tudunk felkészülni az idei szezonban, ne adj' isten, hogy tudjuk megelőzni a hasonló eseteket?

Azt gondolom, hogy a jelentésnek sokkal naprakészebbnek kellene lennie. Amikor az agrárgazdasági jelentést tárgyaljuk, mondjuk, ott elfogadható az, hogy gyakorlatilag egy 8 hónap, 1 éves késéssel tudjuk azt megtárgyalni, hiszen rengeteg statisztikai adatot kell ott összegyűjteni. Azt hiszem, hogy erre a jelentésre ez nem mondható. Ezért a közös célunk, a védekezésünk javítása érdekében mondom ezt, és kevésbé egyfajta kritikaként.

A jelölésekről sok képviselőtársam szólt már. A jelölésekben világosan látszik, hogy az EU esetében már nem mondható el, hogy a háttérhatalom lobbiérdeke és a lobbitevékenysége nem tapintható ki, hiszen az EU-ban nem tud keresztül menni EU-direktívává, jogszabállyá az a szándék, hogy jelölni kelljen a GMO-t. Ha már egyszer ott van, akár a takarmányon keresztül, akár közvetlenül az élelmiszerben GMO-s alapanyag, mint a szója a virsliben vagy más fehérjepótlóban... - tehát az EU nem akarja, vagy ellenáll ennek a jelölésnek, hiszen ha a polcokon el kellene ezt különíteni, akkor azon a polcon, ahol nem tartalmaz GMO-t az élelmiszer, ott talán ki is ürülnének azok a polcok.

Azt hiszem, hogy ezen a téren is komoly tennivalóink vannak. Legalább a magyar termékekben, a hungarikumokban - most tárgyaltuk a bizottságban a hungarikumtörvényt is -, legalább azokban el kellene érni; én most a közvetlen útvesztőket nem tudom megadni, de nyilván a minisztérium erre szakosodott jogászai meg tudnák azt a keskeny ösvényt találni, ahol legalább a magyar termékekben deklarálni tudnánk a GMO-mentességet, akár a kiváló magyar termék védjegyre gondolok vagy akár a hungarikumok esetében. Azt gondolom, hogy itt a kormánynak van bizonyos mozgástere, ennek a kihasználásáról nem tudunk. Ha van, akkor államtitkár úr tájékoztasson bennünket.

A koegzisztencia, amiről a jelentés is beszél, de én itt egy lehetőségére hívnám fel a figyelmünket, hiszen a koegzisztenciatörvény sajnos ellaposodott, elhalt. Volt egy kezdeményezés a parlamentben 2006-ban, de aztán a moratórium felülírta ezt, ezért ez lekerült napirendről.

(15.20)

Én azt gondolom, hogy a koegzisztenciatörvény megalkotásával volna olyan tartalékunk, egyet említek, hogy a területi mentességeket kijelölni. Hiszen amit már több képviselőtársam említett és az államtitkár úr is, hogy ez a 2010-es javaslata a Bizottságnak, miszerint tagállami hatáskörbe teszi a köztermesztésnek a tiltását vagy az engedélyezését, a génmódosított, tehát a MON 10-es kukorica megjelenhet a vetőmagboltokban. Ezt nem tudjuk, valószínűleg olyan nyomás lesz rajtunk, hogy ezt nem fogjuk tudni másként kiküszöbölni, mint például a koegzisztenciára hivatkozással területi mentességeket kijelölni az országban.

Az EU takarmánystratégiájáról már kollégáim beszéltek, talán majd az általános vitában még kitérek rá.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)