Szeretném felhívni a figyelmet, hogy én ugyan nem figyeltem, de ha azt mondja, hogy 9 igen és 14 tartózkodó szavazat született, ez azt jelenti, hogy akkor képviselő úr beszéljen a képviselőtársaival, mert akkor az alkotmányügyi bizottságban ülő jobbikos képviselők is tartózkodással szavaztak. Tehát nem mondtak nemet, hanem tartózkodtak. Kérdezze meg tőlük, hogy miért nem mondtak nemet. Ez nyilvánvaló, ha ezt a kérdést ilyen módon veti fel. Tehát ha ezt ön lobbizásnak tekinti, hogy valaki elmondja egy bizottsági ülésen a véleményét, és ezzel megváltoztatja vagy nem változtatja meg a képviselői szavazási magatartását, a számok tükrében ez a felvetés, azt hiszem, nem felel meg a valóságnak, különösképpen akkor nem, hogyha a jobbikos képviselők is tartózkodással szavaztak. Hogy név szerint éppen ki, hogy szavazott, azt most nem tudjuk rekonstruálni, lehet, hogy az igen szavazat az ellenzék többségében volt, mert Rubovszky felszólalása meggyőzte őket. Tehát, miután a képviselő úr nem volt ott, ennek következtében ezt a feltételezést is engedje meg, hogy visszautasítsam, miután nincs benne, nem szerepel a jegyzőkönyvben, hogy ki hogyan szavazott.

A másik kérdés, és én nagyon sajnálom, hogy azokban a vitákban valótlanságok hangoznak el, főleg a sajtóban, amelyet például az emberi jogi bizottságban folytattunk. Az első ilyen vita az a kérdés, hogy vajon az egyházi státus bejegyzése alanyi jog-e. Egyértelműen nem. Miközben az MSZP képviselője, Lendvai Ildikó a sajtóban folyamatosan azt a véleményét fejti ki, hogy álláspontja szerint ez alanyi jog, és hivatkozik a törvény indokolására, összetévesztve a normaszöveggel, eközben benyújt egy olyan indítványt - a 3. számú indítványát -, amely alapján valóban alannyá tenné az egyházi bejegyzést. Azért fontos ez a kérdés, mert ezt a vitát, azt gondolom, hogy ő ezzel a módosító indítvánnyal el is döntötte, hiszen az akadémiai levél utolsó mondatát, ha elolvassuk, vagy ha elolvassuk magát a normaszöveget, a "bejegyezheti" kifejezés nyelvtani, grammatikai és rendszertani értelmezés szerint is azt jelenti, hogy a bejegyzés feltételének teljesítése csak a feltételek vizsgálatára vonatkozik, nem pedig magára a bejegyzésre.

(16.10)

Ha ez nem így lenne, akkor imperativusban fogalmazna a törvény: be kell jegyezni azt s a többi, szólna a normaszöveg. Ez azért fontos, mert az a kérdés, hogy jelen esetben egy egyházi kör bejegyzést nyer, aminek az a logikai rendje, hogy a nagy világvallások hazai képviselőit bejegyezzük. A vita során az derült ki, hogy ezt senki nem támadja meg, tehát úgy tűnik, hogy ezzel a kérdéssel egyetértenek a képviselő hölgyek és urak. Arra, hogy további egyházak bejegyzése lehetséges volna, a válaszom az, hogy igen, de tessék szíves felállítani egy logikai rendet. Azt pedig nagyon kérdésessé teszi, ha olyan módosító indítványok érkeznek, ahol alaki szempontból sem felelnek meg azok a vallási közösségek a bejegyzés feltételeinek, amelyeket bejegyezni kívánnának.

A második kérdés: vajon bármiféle politikai válogatás történt-e ezen egyházak esetében. (Zagyva György Gyula: Csak az történt!) Képviselő úr, a bizottságban is mindig megadtam a szót, ha jelentkezett volna, nyilván itt is megkapta volna a szót. Többször elmondtam, ha indítványozzuk azoknak a vallási közösségeknek az egyházi státusként való elismerését, amelyek decemberben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium előtt tüntettek a törvény ellen, akkor ne tessék már azt mondani, hogy politikai válogatás történt. Ha valaki ilyet állít, akkor szíveskedjék valami bizonyítékot is mondani, mert ez a tény önmagában ellentmond ennek a feltételezésnek. Egy logikai rendet követtünk. Két ilyen vallási közösség van, képviselő úr, s megnyugtatom, hogy a másik nevét se fogom kimondani. Azt gondolom, hogy ez a feltételezés megalapozottsággal nem bír, mert ha bírna, akkor erre a kérdésre valamiféle választ kellene tudni adni.

Harmadrészt szeretnék egy félreértést eloszlatni. Az, hogy az egyházi státust megkapják a nagy világvallások hazai képviselői, nem jelenti azt, hogy a többi egyház a törvény rendes módja, rendes eljárása szerint ne kaphatná meg. A törvény egyértelmű eljárási rendet ír le, ami azzal kezdődik, hogy majd az OVB fog állást foglalni, reményeim szerint abban is, hogy a mostani elutasítással nem jár az egyéves kivárás, mert az OVB hatásköre erről állást foglalni. Akkor viszont abban a helyzetben leszünk, hogy amit most a jelen eljárásban nem sikerült tisztáznunk, egy olyan eljárás keretében, ahol bizottsági meghallgatás is lehetséges, hiszen nem szorít a február 29-ei határidő, mert rengeteg olyan kérdés, ami most nem tisztázható, tisztázhatóvá válik, s ilyen módon további egyházi státusok megszerzése is lehetséges. Inkább arra kérem az együttműködő és nem csak a sajtóban nyilatkozó képviselőtársaimat, abban próbáljunk együttműködni, hogy egy olyan koordináta-rendszert, szabályozórendszert állapítsunk meg, hogy egy ilyen vizsgálat esetén mit veszünk figyelembe. Figyelembe vehetjük az országos elterjedtséget, az intézményhálózatot, s még sok minden olyan kérdést figyelembe vehetünk, amivel indokolhatjuk a magasabb egyházi státus megadását.

Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ha a javaslat szerint a törvényt elfogadjuk, akkor ma az önmagukat vallásosnak valló emberek - becsült számot mondok, a 2011-es népszámlálási adatok ismeretében pontosabb számot is tudunk majd mondani - 97 százaléka biztos, hogy egyházi keretek között gyakorolja a vallását. A 4/1993-as alkotmánybírósági határozatot már szó szerint felolvastam önöknek, de úgy érzem, hogy teljesen felesleges volt. Nos, ebben a 4/1993-as alkotmánybírósági határozatban az is ki van fejtve, hogy az állam semlegessége nem az ateizmus támogatását jelenti. Tudomásul kell venni, hogy ez a vallásos emberek törvénye - egyébként nem biztos, hogy a vallás és a hit minden esetben fedi egymást -, tudomásul kell venni, hogy ezekben a kérdésekben úgy kell eljárnunk, ahogy az európai többség logikája szerint szerettünk volna felépíteni egy új rendszert, nevezetesen, hogy az egyesülési jog alapján mindenki gyakorolhatja egyénileg is, közösségileg is a vallási életét, senki nincs korlátozva benne, sőt, a korábbi szabályozáshoz képest még kedvezőbb viszonyok között, hiszen tíz ember már jogi személyiséggel gyakorolhatja ezt a korábbi százzal szemben.

Ilyen körülmények között bátran, lelkiismeretesen kijelenthetjük, hogy az egyházi státus megadása nem vallásszabadság kérdése. Az egyházi státus megadása valamifajta különleges státus. Persze, sokféleképpen lehetett volna eljárni. Úgy is lehetett volna eljárni, hogy adott esetben a meglévő egyházakat kiemeljük kiemelten közhasznú egyházakra, vagy az adórendszeren végzünk változtatásokat. Sokféle megoldás lehetett volna. De van egy törvény, amely törvény alá a képviselők is alá vannak vetve, és mi most a törvényt hajtjuk végre. Ennek során persze adódnak nehézségek is. Biztos, hogy én is boldogabb lettem volna, ha az Akadémia a törvényben leírt kötelezettségének eleget tesz. Erre mondtam azt - és legyen ez az utolsó mondat, ami az Egri csillagok utolsó mondata -, hogy a kötelezettségünket megtettük, bárcsak mások is teljesítették volna.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP soraiban.)