Ugyanakkor megértem képviselőtársaim aggodalmát, mert a miniszterelnök úrnak az elmúlt másfél évben tanúsított mozgása és a magyar törvényhozás által bejárt út, aminek kapcsán Magyarország bizalmatlanságot ébresztett a partnereiben, azokban a szövetségeseiben, akiktől most segítséget vár, beszűkíti az ország mozgásterét. Tehát az Unió egy válságkezelési programot határozott el végre-valahára - nem jót. Én nem állítom senkinek, hogy ez egy jó válságkezelési program lenne. Ez egy múltba tekintő, és egy olyan fiskális egyezmény, amely arra gondol bizonyos garanciákat adni, hogy a múltban elkövetett hibák a jövőben uniós szinten, az egyes tagországok szintjén ne legyenek elkövethetők, csak bizonyos szankciók mellett.

Ez önmagában valóban nem ad kiutat, ugyanakkor Magyarország lehetőségeit nagyban leszűkítené, hogyha ehhez a megállapodáshoz sem csatlakozna. Tehát ebből adódóan a 4. ajánlási pontban szereplő elutasítást a magam részéről és az MSZP-frakció részéről elhibázottnak tartom.

(16.40)

Szintén nem támogatható a részünkről a 3. és az 5. ajánlási pontban, hogy úgy mondjam, kicsit hevenyészve megfogalmazott gondolat, mert ezek sem érintik a probléma lényegét. Tehát ha ennek kapcsán, az országgyűlési határozat kapcsán a kormányzó többség valóban irányt venne afelé, hogy helyre akarja állítani a Magyarországgal szemben megingott bizalmat, akkor nem ilyen vállalásokat kellene tennie, mint amit itt szinte sikerpropaganda szintjén felsorolt, hogy bezzeg az a hat pont, amit a soros uniós elnökség alatt sikerült letárgyalni, véletlenül büntetésből már elvették Magyarországtól, hogy nem akkor lett elfogadva. Azzal együtt ez a hat pont egy jó folyamat, tehát ez tényleg az Unió szempontjából egy pozitív dolog.

Lehetett volna a magyar elnökségnek is egy sikertörténet, ha nem nyomta volna rá a bélyegét a magyar elnökségre az az ellentmondásos magatartás, hogy még el sem kezdődött, a miniszterelnök már harcot hirdetett Strasbourgban, igazából nem is lehetett megmondani, hogy mi ellen. Aztán utána kiderült: a hazai demokrácia ellen, Magyarország európai berendezkedése ellen és mindaz ellen, ami az Unió számára, az európai demokráciák számára fontos, amely elutasít egy ilyen autoriter berendezkedést. Még kimondani sem esik jól nekem, annyira távol esik a gondolkodásomtól ez a berendezkedés.

Szeretném megerősíteni, hogy sokkal jobb határozati javaslatot tartottunk volna célszerűnek, amely egy gazdasági program irányait kijelöli a kormány részéről, tehát aktív, kezdeményező módon áll hozzá az európai országok részéről megfogalmazódó együttműködéshez, amelynek az a célja, hogy olyan kibontakozást találjon a válságból, amely Magyarország számára is előnyös.

Nemzeti radikális képviselőtársamnak - aki éppen nincs a teremben, majd a jegyzőkönyvben elolvassa - annyit elmondanék, hogy minden lépése a magyar gazdaságpolitikának része egy világgazdasági megítélésnek. Tehát amikor Kósa Lajos azt mondja 2010 nyarán, hogy Magyarország Görögországhoz hasonló helyzetben van, akkor pár órán belül beszakad a forint árfolyama. Vagy amikor harcot hirdet Orbán Viktor, akkor megint romlik az ország megítélése. Ez kifejeződik a forint árfolyamának a gyengülésében, kifejeződik az országkockázati felár, a CDS-mutató emelkedésében, ami valami egészen elképesztő magasságokba emelkedett. Ennek az a vége, hogy hiába születik meg egy uniós megállapodás vagy IMF-megállapodás, azután nem lesz jobb az élet Magyarországon, ezt az esélyt Orbán Viktor és kormánya már régen eljátszotta.

Tehát ezeket a módosítókat nem támogatjuk, és az egyezményhez való csatlakozást egy olyan hozzájárulásnak tartjuk, ami nem elkerülhető Magyarország részéről.

Köszönöm, elnök úr.