Ugyanis nem kell ahhoz túlzottan jártasnak lenni a közgazdaságtanban, hogy valaki észrevegye, hogy a magánnyugdíjpénztárak államosítása révén mennyi forrást használt föl a 2011-es évben a kormány a hiánycél teljesítésére, és hogy ez a lehetőség a továbbiakban már nem fog rendelkezésre állni, tehát sokkal helyesebb lenne egy ilyen egyezményhez való csatlakozás esetén az őszinte beszéd. Ugyanis a számok, a gazdasági összefüggések makacs dolgok, ezek ténybeli kérdések, és ha sokáig mást mond a kormány, mint ahogy tette 2011-ben, azt a piac szigorúan megbünteti.

Ennek lehettünk sajnos tanúi 2011 decemberében, de különösen ez év januárjának első hetében, amikor minden korábbinál egyértelműbb negatív jelzést, mondhatni azt: fenyegető jelzést adott a piac, hogy ha a kormány ezt a politikát folytatja, az nagyon gyorsan a pénzügyi összeomláshoz fog vezetni. Valamelyest megértette a kormány ezt a leckét, tehát egy bizonyos korrekcióra sor került, de ez egy passzív, megengedő korrekció, tehát ebből működő gazdaságpolitika még nem lesz.

(16.50)

Tehát én kihagyott lehetőségnek tartom, hogy amikor országgyűlési határozat formájában a kormány idehozza az európai költségvetési megállapodás jóváhagyását, parlamenti megerősítését, akkor nem él annak a lehetőségével, hogy pozitív üzeneteket fogalmazzon meg az Unió gazdasági szereplői felé, nem él azokkal a lehetőségekkel, ami végül is ennek az uniós gazdasági kormányzásnak, fiskális együttműködésnek, szigorúbb szabályoknak az értelme. Ennek, mondjuk, az a közvetlen célja, hogy a költségvetési fegyelem biztosítva legyen, de az értelme, hogy ebből válságkezelés, ebből kibontakozás legyen, és ehhez a magyar kormánynak egy aktív gazdaságpolitikát kell folytatni, eltérőt, mint amit eddig követett. És ez nem látszik.

Tehát ez meglátásunk szerint egy olyan pozitív folyamat kezdete lehetne, aminek, mondjuk, egy neutrális eleme volt a miniszterelnök strasbourgi felszólalása, ami igazából azt mondta, hogy a korábbi unióellenes vagy itthon szabadságharcosnak nevezett, sőt, saját maga által is szabadságharcosnak nevezett megközelítését némileg korrigálja. Ugyanakkor nem megy át egy olyan előremutató, konstruktív gazdaságpolitikai tervezésbe, megközelítésbe, amivel ki lehetne használni többek között ennek a költségvetési egyezménynek a hatását, azt, hogy ez most téma az Európai Unióban, és ennek mentén Magyarország megjeleníthetné azt a gazdaságpolitikáját, amire rá fog kényszerülni, de sokkal rosszabb körülmények között.

Engem ez az aggodalom vezet, hogy kihagyja a kormány ezt a lehetőséget. Ezért szorgalmaztuk januárban a parlament rendkívüli ülésének az összehívását, és ezért ajánlom a kormány figyelmébe ezúton is az MSZP 7 pontos gazdaságélénkítő javaslatát, amit a parlament elé fogunk terjeszteni, ami egy aktív gazdaságpolitikát mutat, és nem ragad meg ezen a passzív szinten, ami úgy szól, hogy majd megmondják Magyarországnak, hogy mit csináljon. Tehát ez nem vezet jóra.

Tehát az, hogy teljesen nyitottak vagyunk a tárgyalásra, az az önfeladással egyenértékű. Nem ezt kellene csinálni, egy gazdasági stratégiát kellene kidolgozni, változtatni, és akkor több esélye lenne Magyarországnak, hogy eredményre tudja fordítani a hitelmegállapodást. Én attól tartok, hogy ha lesz is hitelmegállapodás, ilyen előzmények után, ami itt az elmúlt hónapokban történt, nem lesz jobb az élet Magyarországon.

Köszönöm, elnök úr.