A preambulumban elég markánsan közli a Jobbik-frakció az álláspontját, a beterjesztő képviselő kollégák, azt gondolom, hogy napnál világosabban jelzik azt, hogy ez a fajta ömlengés, ami itt szerepel ebben az országgyűlési határozatban, ráadásul eléggé elfogadhatatlan célok kitűzésével, többek között: Magyarországnak stratégiai érdeke, hogy továbbra is olyan gazdaságpolitikát folytasson, amely megteremti az euró bevezetésének feltételeit. Már eleve itt problémák vannak, tehát innét kezdve már nem is lehetne továbblépni igazából, hiszen aki felelős nemzeti gondolkodást vall, álláspontom szerint nem vallhatja azt, hogy az euró a boldogító út. Tehát egy olyan süllyedő hajóra kívánunk felkapaszkodni, amelyről már a patkányok is lassan menekülnek, tehát ez egy teljes szereptévesztés, és sajnos a nemzet számára rendkívül káros útvonal.

Éppen ezért nagyon egyet lehet érteni ennek a módosító javaslatnak azzal a fordulatával, amely az összes ilyen kenetteljes, ünnepélyes, szokásos eurómantrázást szépen egy elegáns tollvonással kiemeli ebből a preambulumból, és azt mondja ki, nagyon veretesen és nagyon tömören, hogy ez a paktum, amit elénk tesznek, az jelentős mértékű továbblépés a nemzeti önrendelkezés feladása területén. Ez a lényeg, erről szól a történet.

Tulajdonképpen én a tegnapi általános vitában felvetettem mintegy kérdésként, de bízom benne, hogy államtitkár asszony esetleg akár tud is válaszolni, vagy kizárni, vagy megerősíteni azt a felvetésemet, hogy miután elolvasva, többször több kollégával megvitatva megnéztük ezt a preambulumot, mi arra a határozott álláspontra jutottunk, hogy ezt nem Magyarországon szövegezték, tehát nem a minisztérium egyébként felkészült képviselői, akikkel egyébként elég sokat találkozunk bizottsági munkában, ezek egyszerűen nem - hogy mondjam - magyar lélekből származó sorok.

Tehát ezek, hogy tudatában annak, hogy az euróövezet gazdasági-pénzügyi adósságválsága hátrányosan érinti Magyarországot, akadályt gördít az ország gazdasági növekedésének előmozdítása elé, és nehezíti versenyképességi célkitűzéseinek megvalósítását s a többi, s a többi, hosszú-hosszú mantrázások, ezek mind az Európai Parlamentből valók. Államtitkár asszony is nagyon jól ismeri ezeket nyilván, hiszen szegény elég sokat kell hallja nap mint nap, amikor üldögél az Európai Parlament Magyarország elleni kirohanásokkal tarkított ülésein.

Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon veszélyes út. Azért megéltük már egyszer azt, hogy egy nagyon nemszeretem diktatúra, egy hatalmas állam, egy Szovjetuniónak nevezett, azóta szétesett államalakulat központi irodáiban diktálták vagy sugallták ezeket a gondolatokat, mondatokat. Mert a második állításom az, hogy ha nem is arról van szó, hogy brüsszeli bürokraták írták le vagy íratták le ottani brüsszeli bürokráciában dolgozó magyar emberekkel, janicsárokkal, akkor esetleg az fordulhat elő, hogy ezek, mondjuk, sugallatok, tehát úgy ihletődtek meg a minisztérium dolgozói, jobb sorsra érdemes tisztviselői, hogy nekik ezt kell most leírni.

Azt nem értem, hogy akkor miért nem hallgatják azt, hogy mit mond Orbán Viktor miniszterelnök, miért nem figyelnek a saját miniszterelnökükre, aki elég egyértelműen elmondja, hogy ez az Európai Unió ebben a formájában tulajdonképpen halálraítélt, tehát már csak a kimúlás időpontja a vitatott. Ehhez képest mi nem elég, hogy egy tisztességtelen népszavazás után betolásra kerültünk az Unióba, és ott vállaltuk az eurózónához való csatlakozást, ami egy szükségképpeni kényszerpálya, egy zsákutca, egy olyan vasúti sín, ami a semmibe, a szakadékba vezet, egy olyan robogó vonaton vagyunk jelenleg, most, amelyről le kéne ugrani valahogy. Mi erről a leugrási folyamatról szeretnénk vitatkozni, erről szeretnénk beszélni önökkel, de nem nagyon tudunk, mert valami oknál fogva az Európai Parlamentben például Orbán Viktor, ott voltam a vitán Strasbourgban, nagyon határozottan, nagyon keményen tudott szembeállni, szembeszállni annak az Európai Unióra hivatkozó támadássorozatnak, ami Magyarországot érte, hozzátéve azt, hogy persze neki fontos volt azért azzal kezdeni, hogy a paramilitáris szervezetekkel szemben milyen csodálatos fellépéseket hajtott végre Magyarország; elsőként, mondja, az én kormányom hajtotta ezt végre, miközben ez nem igaz, már a Bajnai-kormány elkezdte az üldözését a gárdistáknak, ő csak folytatta, amit elődje megkezdett.

Summa summarum, tehát gyakorlatilag ilyen tartalmú preambulumokkal elénk hozni egy olyan paktumot ráadásul, amelynek a tételes szövegét nem is ismerjük, hiszen azt tudjuk, hogy március 1-jén lesz az aláírás, és azt nem tudjuk, hogy milyen szankcionálási mechanizmus lesz, mennyire fogják büntetni. Önök egy olyan egyezményhez akarnak felhatalmazást kérni, amely egyezményben még nem tudjuk vagy abból fakadóan nem tudjuk, hogy milyen mértékű büntetésekkel fogják sújtani Magyarországot, ha ne adj' isten a megadott költségvetési hiány mértékét túllépi, amit a központi európai bürokraták megszabnak számára.

Éppen ezért ez a módosító javaslat, az 1. számú javaslat egy nagyon jó javaslat, és ennek támogatása mindenképpen indokolt.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(17.00)