DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Orbán Viktor miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy senkit nem hagynak az út szélén. Tolna megyei képviselőként mégis azzal szembesültem az elmúlt hetekben, hogy emberek tömegeit fenyegeti a szociális ellátórendszerből való végleges kihullás. Már önmagában az is súlyosan veszélyezteti a legelesettebb társadalmi rétegek megélhetését, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegét 28 500 forintról 22 800 forintra csökkentették. Valódi katasztrófával azonban az a törvényi rendelkezés fenyeget, miszerint legalább 30 nap foglalkoztatási jogviszonyban töltött időt kell igazolni ahhoz, hogy bármiféle segélyre jogosultságot szerezhessen.
Ezt az ominózus 30 napos kötelező foglalkoztatást a tavalyi évből sokan nem tudják felmutatni. Nem tudják felmutatni, mert a kormány által közmunkára biztosított költségvetési források nem tették lehetővé minden érintett foglalkoztatását, illetve nem tudják igazolni az általuk teljesített közérdekű önkéntes munkából ezt a 30 napot.
Kérdezem tisztelt államtitkár urat: mi lesz azokkal az emberekkel, akik valóban jelentkeztek munkára, nem kaptak, jelentkeztek közmunkára, de nem tudott nekik az állam biztosítani közmunkát sem? Elvégezték a közérdekű önkéntes munkát, de ebből a 30 napot nem tudják felmutatni. Konkrétan kérdezem államtitkár urat: hány olyan személlyel, családdal számolnak, aki a 30 napos szabály miatt nem lesz jogosult az eddig folyósított támogatásra? Mi lesz azoknak az embereknek a sorsa, akiket a szabály miatt a szociális ellátórendszerből való kihullás veszélye fenyeget? A kormány hogyan gondolja, milyen eszközökkel készül e probléma kezelésére? Ugye, nem fordulhat elő, államtitkár úr, hogy ezeket az embereket mindenféle ellátás nélkül egyszerűen az út szélén hagyják? Milyen ellátási forma keretében tudják biztosítani ezeknek az embereknek a napi megélhetését?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)