DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindannyian tudjuk, hogy szokásainkat, mindennapjainkat érintő bármilyen változás, változtatás gyakran először inkább ellenérzést, bizonytalanságot kelt az emberek többségében. Nem javítja ezt a képet persze az sem, ha az ennek bevezetése kapcsán magukat szakértőnek, csalhatatlannak vélt emberek, illetve csoportok, akik, amelyek egyben úgy gondolják, hogy véleményformálók is, ezt a hangulatot még erősíteni igyekeznek. Így volt ez természetesen a gyógyszerfelírás és -kiváltás szabályainak módosításáról szóló törvény esetében is. Az új szabályozás február 1-jén lépett életbe. Ennek az a lényege, hogy a vényre felírt gyógyszer kiadásakor, kiváltásakor a patikusnak fel kell ajánlania a beteg számára egy másik, azonos hatású, olcsóbb készítményt is.
Természetesen ez mind az orvosnak, mind pedig a gyógyszerésznek a szakmai felelősségen túl minimális többletmunkát is eredményez. Ennek ellenére az azóta eltelt időben nem szaporodtak meg azok a jelenetek, hogy a patikák pultjainál kígyózó hosszú sorok állnak, hanem rendben zajlott az egész folyamat. Gyakorlatilag megállapíthatjuk most már 20 nap elteltével is, hogy az emberek többsége ezt türelmesen végighallgatja, megfontolja, és feltehető, hogy amikor az újabb adag gyógyszer felírására kerül sor, elmegy a gyógyszertárból a háziorvosához, és a háziorvosának is meghallgatja a véleményét, illetve beszámol a patikában szerzett benyomásairól.
Az sem lehet kétséges, hogy ha ez a gyógyszer ugyanolyan jó hatású volt a betegsége számára, semmiféle egyéb kóros vagy káros mellékhatást nem okozott, és még ráadásul olcsóbb is, nem lehet kétséges, hogy ezt fogja választani a következőkben, annál is inkább, mert az egyéb gyógyszerre így több pénze marad.
Kérdezem tehát a tisztelt államtitkár urat: miben látja a költséghatékonyság-javulás és a takarékosabb gyógyszerfelhasználás lehetőségét a módosított szabályok keretei között?
Köszönöm szépen válaszát.