DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A közszolgálati jogállásról szóló törvény záróvitájában és zárószavazásánál vagyunk. Ma már nem tudom, hányszor említettem itt a Házban: itt valami furcsa gyakorlat ütötte fel a fejét, és örülök, hogy a miniszterelnök úr is felfigyelt egy pillanatra erre. Ez a hungarikumtörvény ugye ma lesz ugyan, de nem került bele, valószínűleg nem fog belekerülni ez a bizonyos hungarikum, amit a kormánytöbbség rendszeresen alkalmaz, hogy egy, a témához abszolút nem kapcsolódó elemet emel be zárószavazás előtti módosító javaslatként, mondjuk, jelen esetben a közszolgálati törvény vitájába, a törvényjavaslat anyagába.
Miről van szó? Arról van szó, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvényt is módosítani kívánja a kormánytöbbség, mégpedig jelesül a Kossuth tér hasznosítása tekintetében el akar térni az általános szabálytól, attól a nemzeti vagyontörvénytől, amit egyébként éppen a kormánytöbbség szavazataival fogadott el a Ház, és a 2011. évi CXCVI. törvényről van szó.
Mert miről szól ez a fő szabály? Arról szól, hogy az állami vagyont hasznosításba adni fő szabály szerint nem lehet, hanem az államnak saját magának kell a megmaradt, picike kis állami vagyont... A hatalmas tortából az elvtársak már annyi mindent elhordtak a külföldi megrendelőikkel együtt, hogy igazából oda kellene figyelnünk erre a megmaradt magyar nemzeti vagyonra.
Ehhez képest a Kossuth térről egy különleges szabályt kívánnak beemelni, ami a következőképpen szól. Úgy szól, hogy ez a bizonyos hasznosítási tilalom nem vonatkozik az országgyűlési hivatal vagyonkezelésében álló ingatlannal kapcsolatos beruházásra. Sőt, mi több, továbbmegy a javaslat, és azt mondja, hogy versenyeztetést sem kell alkalmazni, illetve a szolgáltatás-ellenszolgáltatás értékarányossága sem megkövetelt feltétel a Kossuth tér hasznosításával kapcsolatban. Fel kell tennünk ezúton a kérdést, hogy vajon miért van ez így. Miért kell eltérni a Kossuth tér, egyik szakrális terünk esetében ettől a fő szabálytól?
Önmagában elleneztük azt is egyébként, hogy a Kossuth tér felújítása a költségvetés terhére történjen meg. Ha jól emlékszem, egy többmilliárdos tételről van szó. Tehát én nem hiszem, hogy a magyar költségvetés sanyarú helyzetében, amikor valóban ennyi sebből vérzünk, akkor pont a Kossuth tér felújítására kellene több milliárd forintot áldozni.
De ha már mégis megtörténik ez, bizottsági ülésen múlt szerdán vitattuk meg ezt a kérdést, ahol 10 perc után berekesztették a vitát, amelynek egyetlen indokolása volt: frakcióülést tartott aznap a Fidesz frakciója, el kellett sietniük az ülésről, és nem volt módunk bővebben megkérdezni vagy bővebben kifejteni, hogy miért kell ilyen szabályokat hozni egy olyan időszak után, amikor tényleg, ahogy a miniszterelnök úr is mondta, talicskával hordták el a nemzeti vagyont. Az ember óhatatlanul olyan kérdéseket tud csak feltenni magának, hogy itt valami nincs rendben, itt valamiért meg akarják kerülni a versenyeztetés szabályait; meg akarják kerülni az értékarányosság elvét. Ez nem közérdek. Úgy tűnik, itt magánérdek munkál, és innen kezdve mindenkinek a szabad fantáziájára bízom, hogy ki milyen módon részesülhet majd ennek az ügyletnek az előnyeiből.
Egyébként már most felajánlom, és szerintem a jobbikos képviselőtársaim biztos, hogy örömmel csatlakoznak hozzám, hogy mi társadalmi munkában nagyon szívesen, közbeszerzés nélkül, Károlyi Mihály hazaáruló szobrát szívesen elmozdítjuk a térről. (Taps a Jobbik padsoraiból.) Tehát ezért nem kell nagy pénzeket kiadni. És biztos vagyok benne, hogy sokan csatlakoznának hozzánk, akik hasonlóan úgy gondolják, hogy egy ilyen hazaáruló szobra abszolút méltatlan. Tudom, hogy az eredeti állapot helyreállítása körében őt is el kívánjuk mozdítani, Andrássy Gyula visszakerülne a helyére. Sok minden jó dolog történne, de még egyszer kérdezem: miért kell eltérni a fő szabálytól?
És még egyszer: belekerült még egy különleges kis szabály ebbe a bizonyos "nem versenyeztetünk, nem kell megfelelő ellenérték" körébe, mégpedig az államháztartási körbe tartozó szervezet tulajdonában álló lakások tekintetében, mondjuk, egy szolgálati viszonyban lévő katona javára már el lehet térni a megfelelő ellenérték szabályától. És miről szól a Fapál-ügy? Mit olvasunk a Magyar Nemzetben mindennap? Hogy szörnyű módon, valóban, Juhász Ferencék időszaka alatt a honvédségi lakásokkal nagy bizniszelés, mutyizás folyt. Csak nem ezt akarják folytatni?
Tehát jó lenne, hogyha behúznánk a kéziféket, és ezt a 13. ajánlási pontban szereplő javaslatot, úgy, ahogy van, kihajítanánk, és sem a Kossuth tér kedvéért, sem a honvédségi lakások kedvéért a nemzeti vagyont védő fő szabályok alól ilyen kivételeket nem teremtenénk. Ezt semmiképpen nem támogatjuk.
Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)