KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárti képviselőtársaimnak ez nem is fog tetszeni, amit most mondani fogok, de ne haragudjanak, engem ez a két előterjesztés kísértetiesen emlékeztet azokra az elfogadott határozatokra, amit az ötvenes-hatvanas években fogadott el a magyar parlament (Mandur László: Jó lesz ez! - Dr. Józsa István: Testvéri együttérzés!), amelyben Sztálin elvtárs Rákosi elvtárs dicsőítését fogalmazta meg, és mondott köszönetet Sztálin elvtársnak a magyar népnek nyújtott nagy-nagy segítségért. Egyszerűen a mai demokráciában, kérdezem önöktől, önök nem szégyellnek egy ilyen javaslatot benyújtani, ami nem Magyarországról szól, a kormányról szól! Ilyet utoljára az ötvenes-hatvanas években tárgyalt a parlament. És ha analógiát akarunk megfogalmazni, akkor, ne haragudjon, államtitkár úr, sokkal inkább indokolt lett volna benyújtani egy határozati javaslatot, amelyben a kormány köszönetet mond az Európai Parlamentnek (Moraj a Jobbik soraiban.), amely felhívta a magyar kormány figyelmét azokra a hibákra, tévedésekre, elfogadott lehetetlen jogszabályokra, amelyeket az elmúlt két évben tettek. Ehelyett a magyar parlamentnek az Európai Parlamentnek kellene köszönetet mondania a kormány nevében, mert mindezt, amit elkövettek, a kormány nevében követték el, tisztelt államtitkár úr.

Erre a javaslatra önök nem fognak büszkén emlékezni a következő időszakban, főleg azért, mert amit mondtam, erre példa legutóbb az ötvenes-hatvanas években volt Magyarországon, itt, ebben a parlamentben, sajnos ebben a parlamentben történt. Ezek a javaslatok teljesen analógok azokkal a korábban elfogadott indítványokkal. Mi nem tudunk ezzel azonosulni, tisztelt államtitkár úr. (Taps a függetlenek és az ellenzék soraiból.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage