Az első kérdés: nem kívánt az Orbán-kormány megfelelni kormányra kerülését követően az Unió elvárásainak? Dehogynem! És a Jobbik szempontjából azt mondjuk: sajnos, igen. Csak felidézem: az Európai Unió soros elnökségének féléve alatt elismerésre méltóan - ahogy a brüsszeli Bizottság fogalmazta - vitte végig a gazdasági kormányzás 6-os törvénycsomagjának előkészítését. Ez volt az az első félév, amikor sor került az úgynevezett európai szemeszterre, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar költségvetés fő számait a konvergenciaprogram elfogadásával most először Brüsszelben határozták meg. Ezt tehát teljes egészében teljesítette.

És ha azt mondjuk, hogy most vajon a kötelezettségszegési eljárások során mit hallunk, mit vállal a kormány: látjuk a meghátrálást. A Magyar Nemzeti Bankkal foglalkozó két törvényt, úgy tűnik, az egyiket visszavonja, a másiknál is már 15-ből 13 pontban visszakozott, a költségvetési paktum kapcsán pedig úgy tűnik, megszületett a döntés. Azt kell mondanom tehát, hogy teljes egészében megfelelt az elmúlt időszak elvárásainak. Akkor persze föl kell tenni a kérdést, hogy vajon miért lettünk mi, Magyarország az Unió mostohagyerekei között is a legmostohábban kezeltek.

Erre nyilván egy véleményt tudok mondani. Az előző meggyőződésem volt vagy tények. Úgy gondolom, hogy ebben három szempont játszott szerepet. Az egyik, hogy a multinacionális cégeknek és a bankoknak, mondjuk, a tyúkszemére lépett a kormány, mert azért bármennyire támogattuk, ezt erőteljesebb lépésnek nem érzem, hiszen maga a miniszterelnök mondta el, hogy ezekkel az úgynevezett különadókkal vagyunk most azon az adószinten, amit az Európai Unió átlagban kivet a cégekre. Csupán ennyi történt, de úgy látszik, nekünk ezt sem szabad.

A másik ok, hogy meghirdetett - ugyan szerintünk csak verbálisan - egy gazdasági szabadságharcot, de úgy tűnik, hogy ezt szavakban sem szabad így hirdetni.

S végül pozitívan mondom, hogy e kormány bármennyire erőteljes föllépését a határon túli magyarok ügyében a Jobbik sokszor kritizálja, hogy sokkal többet és keményebben kell tenni, mégis ténykérdés, hogy elindult egy olyan úton, ahol azért a magyar nemzetet nem az ország lakosságának tekinti, és próbál valamit tenni a Kárpát-medencei magyarság összetartozása érdekében. Ez a néhány lépés elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, hogy Magyarországgal szemben föl kell lépni, velünk szemben, akik itt ezt a nyugati keresztény Európát védtük állandóan, kiderült, hogy ez a néhány lépés elég ahhoz, hogy minket ide nem tartozó mostohagyerekként kezeljenek. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A keresztény értékek melletti kiállás miatt!) Nincs vezérszónoki rendszer, bármikor be lehet jelentkezni két percre.

A következő kérdés úgy hangzik: az Európai Parlament határozata csupán a balliberálisok pártpolitikai indíttatású eredménye vagy annál több-e vajon? Akkor pontosítsunk! Van 753 európai parlamenti képviselő. Ebből 366 ez a bizonyos négy, a javaslatot beterjesztett baloldali-liberális képviselőcsoport, tehát ki kell mondanunk, hogy többséggel nem rendelkezik a baloldal, és hadd tegyem hozzá: igen, a Néppártból is erre a javaslatra, ami elítélte Magyarországot, voltak igennel szavazók, voltak, akik jelen voltak, de nem nyomtak gombot, és voltak tartózkodók. Hadd tegyem hozzá mint volt EP-képviselő, hogy az ottani döntéshozatalban a tartózkodás nem egy udvarias nem, a tartózkodó szavazatokat kiveszik.

Tehát önök, tisztelt kormányoldal, azért csak úgy akarják ezt beállítani, mintha nem maga az Európai Parlament adott esetben jobboldali és néppárti szavazatokkal részben érte el ezt az elítélést, hanem kizárólag úgy akarják fölfogni, mintha ez a kezdeményező balliberális pártoknak lenne a politikai indíttatása. Az volt, de ez kevés lett volna ehhez! Szembe kéne nézniük azzal, hogy igen, úgy, ahogy van, maga az Európai Parlament tette meg ezeket a lépéseket a magyar kormánnyal, és én azt mondom, igen, Magyarországgal szemben is.

Megmondom, hogy a következő megvizsgálandó kérdés: az európai parlamenti határozat csupán felvet néhány megvizsgálandó kérdést, vagy pedig úgy kell tekintenünk, hogy ez egy súlyos mértékű elítélés? Akkor magából az elfogadott határozatból hadd idézzek! "Súlyos aggodalmának ad hangot a demokrácia, a jogállamiság magyarországi helyzete miatt." Ez nagyon kemény megbélyegzés! "Felhívja a magyar kormányt, hogy tegyen eleget az Európai Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság fent említett kérdésekkel kapcsolatos ajánlásainak, módosítsa a jogszabályokat."

Gondoljuk végig ezt a fogalmazást ebben a nagyon finom, disztingvált bürokrata nyelvben! Nem azt mondja, hogy mérlegelje, vegye figyelembe! Előírja, felhívja. Még nem tudjuk, hogy mi lesz ezen szervezetek véleménye, de itt a határozatban kijelenti, hogy igenis feleljen meg, tegyen eleget! Nem az a gyarmati helyzet, amikor egy állam, adott esetben szuperállam előírja, hogy mit kell tenni?

És végül bizony itt van ebben a határozatban, hogy utasítja az elnökök értekezletét, hogy a jelentés fényében, amit majd meg fognak tenni sok ügyben, mérlegelje, hogy szükség van-e azokra az intézkedésekre, amelyek mit jelentenek? Magyarország szavazati jogának felfüggesztését és támogatások megvonását. Ezt helyezi kilátásba. Tehát nem igaz az, hogy itt csupán annyi történt, amivel viszont az MSZP-s képviselők védekeznek, hogy ők nem egy ilyen súlyos határozatot támogattak Magyarországgal szemben, csak annak a megvizsgálását, hogy nézzük meg, hogy mi történik. Nem, ez valóban egy olyan súlyos diszkrimináció, ami méltánytalan, és nemcsak a kormánnyal, hanem Magyarországgal szemben is.

Miért lényeges nekünk, jobbikosoknak azt megválaszolni, hogy itt tulajdonképpen csak a kormányt érte-e ez a vád és támadás, és gyakorlatilag a litván, a lengyel megszólalók is kimondottan csak a kormányt védték? Azért nézzük meg, hogy ez az eljárás mennyiben a magyarokat sújtó kettős mérce tipikus esete! A Beneš-dekrétumok miért vannak életben? Azért, mert Václav Klaus cseh államelnök ahhoz kötötte a lisszaboni szerződés aláírását és hatálybalépését, ha ő kikerülhet az európai alapjogok chartája hatálya alól, amit egyébként a lisszaboni szerződésben elfogadott, mert csak az Egyesült Királyság és Lengyelország kért fölmentést.

(20.00)

Most miért nem mondta valaki a magyar parlamentből, hogy kérem szépen, mi annak tudatában írtuk alá, hogy ez vonatkozik a csehekre is? Nem, megengedték neki, rendben van, rá nem fog vonatkozni, magyarul: elfogadta az Európai Unió, hogy a kollektív jogfosztottság intézményét továbbra is Csehország fönntartsa, szemet hunyt.

Szlovák nyelv- és állampolgársági törvény - hadd ne idézzem, hogy milyen szinten ment szembe mindazzal, ami európai érték! Annak idején a néppárti képviselők, mert akkor valóban még én is képviselő voltam, azt nem tudták elérni, hogy így ezt a kérdést, a szlovákiai diszkriminatív nyelvtörvényt napirendre lehessen venni. Annyit értek el, hogy egy általános témát a kisebbségek nyelvhasználatáról meg lehetett vitatni, az Európai Parlament nem érezte szükségét annak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon.

Médiaügyben volt egy nagyon nagy vita: Berlusconi Olaszországának médiaegyensúlya. Ugyanúgy ez a négypárti baloldali frakció terjesztette be ezt, és négypárti baloldali frakciók terjesztették be ugyanúgy azt a határozatot, amely Berlusconi Olaszországát elítélte volna a média kiegyensúlyozatlan helyzete miatt, ami persze részben igaz, csak hogy a balliberális média milyen hatást gyakorolt adott országokban hosszú éveken át, ezt elfelejtették. De az ténykérdés, hogy Berlusconi médiabirodalma jóval nagyobb hatást gyakorolt, és jobban sértette a sajtószabadságot, mint ahogy egyébként az általunk is erőteljesen itthon kritizált médiatörvény. Nem ítélték el, nem született meg az a döntés. Tehát ebből azt a következtetést kell levonni, hogy itt igenis, diszkriminatív módon kettős mércét alkalmaznak, amikor Magyarországgal szemben indították el ezt az eljárást.

Amikor tehát a lengyel és litván civilek és politikusok felemelték a szavukat - és ezt tartalmazza maga javaslat - túlzásokba bocsátkozó politikai reakciók miatt, ha tehát elfogadjuk azt, hogy valami indokolt, de túlzásokba bocsátkozó, akkor éppen emiatt, amit elmondtam, nem egyszerűen úgy éreztük, hogy egy kormány, hanem igenis, a magyarok melletti szimpátiájukat fejezték ki.

Tekintettel arra, hogy ebben a megroppant Európai Unióban, ahogy Orbán Viktor fogalmazott február 7-én, nekünk nagyon fontos az, hogy legyenek partnereink, akikkel jó a kétoldalú kapcsolat, mi ezért is úgy ítéljük meg, hogy ez általunk támogatandó. De hozzá kell tenni, hogy ezek a határozati javaslatok önmagukban támogathatók, mégsem a lényeggel foglalkoznak. A kormánynak ennek kapcsán is szembe kellene nézni végre azzal, hogy az ország sorsát egy szétesőfélben lévő, erkölcsi értelemben képmutató és kettős mércét alkalmazó Unióhoz köti. Tehát el kellene kezdeni végre már az Unión kívüli élet feltételeinek a megteremtését!

Engedjék meg, mert nagyon fontos ez a mondat, amit az önök által beterjesztett javaslat tartalmaz, megismétlem, amit itt ma már elmondtam, mert a következőt írják önök. Az Országgyűlés köszönetet mond litvánoknak, letteknek, mert kiálltak azért, hogy a magyarok saját sorsukról maguk dönthessenek, és hitet tettek Magyarország szuverenitása és önrendelkezése mellett. Meg kell hogy kérdezzem, hogy önök milyen jó lelkiismerettel fogják ezt a két határozatot megszavazni, megköszönni ezt a kemény kiállást, amikor itt önök ma egy név szerinti szavazással pontosan ezt az önrendelkezést adták föl.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)