SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a vitából is egészen egyértelmű és világos, hogy miért nem parlamenti műfaj ez, és miért nem parlamenti szintű határozatban kell mindazért köszönetet mondani, amit önök most lengyel és litván vonatkozásban meg kívánnak ejteni.
A kritikák nem a parlamentet érték, a kritikák nem az országot, a nemzetet érték - a kormányt. A köszönet is, és a kiállás is a kormánynak jár. A kiállás konzervatív, jobboldali politikusoktól vagy más szervezetektől jön nyilvánvalóan.
(20.20)
Tehát nem a parlamentnek, a kormánynak kell ezt megtennie. Németh Zsolt államtitkár úr sem tudott ebből a labirintusból kijönni, hiszen a Néppártról beszélt, a CDU-ról beszélt, mellesleg a CDU-ról, miközben Lázár János és Martonyi János arról beszélt Berlinben, hogy hibákat követtek el, hogy nem figyeltek az ellenzékre, nem figyeltek a német barátaikra, ezután jobban fognak, aközben hivatkozott a CDU-s frakció állásfoglalására, eközben a külügyi bizottság CDU-s elnöke a Népszabadságnak adott interjújában ismételte meg azokat a kritikákat, amelyekről most történetesen szintén szólnak és beszélnek.
Ez egy politikai kiállás. Köszönje meg a kormány, ha úgy gondolja, köszönje meg a frakció, köszönje meg a Kereszténydemokrata Néppárt vagy éppen a Fidesz, és ismerje el. Amit el kell fogadni, az ma volt, a német-magyar barátsági szerződés húszéves évfordulójáról, arról kell, amiben van konszenzus, amely az egész parlamentet, az egész országot érinti, abban kell ilyen szintű határozatot hoznunk, hoznia a parlamentnek, és nem ezt a vitát ide behozni.
Egyébként végezetül a dolog komolyságára nézve a külügyi bizottság az ülés előtt két órával kapta meg és küldték szét, tehát istenigazában még módunk sem nagyon volt rá. Ha komolyan gondolták volna, akkor előbb kezdeményeztek volna politikai vitát vagy más vitát.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)