Még egyszer mondom, nem szeretném elvitatni a kormánypárti képviselőktől azt az örömet, amit litván és lengyel jobboldali kollégáik okoztak nekik azzal, hogy azt mondták, hogy jól csináljátok. Még egyszer mondom, ez egy legitim öröm, az ilyen örömöket kongresszuson meg párthatározatokban, pártösszejöveteleken ki lehet sokféleképpen fejezni. De óva intenék minden kormánypárti képviselőt attól, hogy saját magát a néppel azonosítsa (Firtl Mátyás: A nép által megválasztott.), mert ennek az egyenes következménye az, képviselőtársaim, hogy a magyar kormány és a magyar kormánypárti képviselők magukat Magyarországgal azonosítják. Mert őszintén szólva akkor ebből formállogikailag következik, hogy aki nem ért egyet a magyar kormánnyal, az így nem Magyarország? Annak így nincs helye Magyarországon? Annak így nincs helye az Országgyűlésben? Az nem fogalmazhat meg kritikát?

Én értem, képviselőtársaim, ezt a felfokozott hangulatot, külügyi kérdésekben leginkább itt, a parlamentben vagy a külügyi bizottság ülésén tudnak vitatkozni, mert őszintén szólva túl sok delegáció nem jön Magyarországra, és túl sok magyar delegáció sem utazik külföldre. Ezt elfogadom, hogy ezt a külpolitikai elszigeteltséget ilyen tragikusan élik meg. Mert elszigetelődött Magyarország, és egyébként azt hiszem, ebben a parlamentben mindenki hajlandó lenne segítséget nyújtani abban, hogy kitörjünk, és a magyar kormány ki tudjon törni ebből a külpolitikai elszigeteltségből. Ez a két országgyűlési határozati javaslat nem segíti ezt a kitörést, sokkal inkább a józan, européer hang az Európai Parlamentben és Magyarországon is.

Képviselőtársaim, európai fórumokon és Magyarországon is európai értékek és európai viselkedés és normál politikusi hang, és nem ez a pökhendi, arrogáns, mindenkit lenéző magatartás!