BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Szeretném leszögezni: a Médiatanács öt tagja Fidesz-jelölt, nem értünk egyet, tiltakoztunk, és küzdünk ellene, Alkotmánybíróság jogkörének megváltoztatása, hatalmi centralizáció, népszavazás intézményének visszaszorítása. Mindezzel nem értettünk egyet, de ugyanakkor elmondtam, hogy milyen más országok milyen kirívó jogsértéseivel nem jutottak el odáig az Európai Unió különböző intézményei, hogy elindítsák azt az eljárást, amit Magyarországgal szemben megtettek. Ez az ok, amiért mi támogatni fogjuk ezt a két határozati javaslatot. Sajnos nincs konszenzus, önök ebből ki fognak maradni.
Hadd mondjam el azt is, hogy az én felfogásom szerint mit jelent magyar kommunistának lenni. Nem párttagkönyvet jelent, nem életkort jelent, talán egy kicsit a jogutód pártot vagy annak szakadár részét vállalni már azt jelenti, de elsősorban azt jelenti az én definícióm szerint, hogy valaki az ország, a nemzet sorskérdéseit legalábbis egymás között akarja megoldani, vagy valahogy mindig kifelé vár támaszt. Erre nekem - megnevezem - Jakab Sándor barátom jut eszembe, horvátországi magyar képviselő. Amikor az Illyés Közalapítvány tagjaként körbejártam a környező országokat, és láttam, hogy egy-kettőben mennyivel jobban haladnak a rendszerváltás terén, vagy mennyivel határozottabbak a nemzeti érdek képviseletében, azt mondta, figyelj ide, egy nagy különbség van a magyar kommunisták meg az összes többi között: a horvát, a román mindig előbb volt horvát és román és aztán kommunista, a magyar kommunista mindig először kommunista, kommunista, és utána jön csak a nemzet. Sajnos ez így van ma is.
Köszönöm. (Taps a Jobbik és a Fidesz soraiból. - Kovács Tibor: Ez a megoldás!)