DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő két országgyűlési határozat, amely Lengyelországnak, Litvániának, politikusainak, civil szervezeteinek, esetleg teljes társadalmának kíván köszönetet mondani, látják, képviselőtársaim, hogy milyen messzi vitára vezetett bennünket? Nem véletlenül javasoltam én azt az előbb, és nem láttam - nem mondanám, hogy a hallgatás beleegyezés, mert nem így gondolom -, hogy lelkesednének azért, hogy egyébként kezdjünk el egy valós érdemi vitát. Mert azért van ma egyébként ezen országgyűlési határozat kapcsán ilyen nagyon sokféle megszólalás, és sokszor valóban eltérünk a tárgytól, mert - mint sok más ügy - kibeszéletlen kérdés a Magyar Országgyűlésben, nevezetesen, hogyan jutott el odáig a magyar kormány, hogy így sikerült magát elszigetelni külpolitikailag, hogy egymagára maradt, és kell találnia országgyűlési határozatban két olyan országot, egészen pontosan civil szervezeteket és egyes jobboldali politikusokat, akiket aztán itt hozsannázhat az Országgyűlésben.
Én azt szeretném mondani, képviselő, hogy azt hiszem, hogy én és a Demokratikus Koalíció képviselői vagy a Demokratikus Koalíció képviselői és én, ez a helyes sorrend, túl fogjuk élni, ha nem lesz egyhangú döntés ebben az Országgyűlésben e két országgyűlési határozati javaslat kapcsán. Őszintén szólva - a legeslegelején, az első felszólalásomban mondtam - szerintem ciki ez az egész, és azt hiszem, teljes szereptévesztésben vannak a kormánypárti képviselők. Firtl Mátyás képviselő úrnak szeretném mondani: egy európai uniós elnökség technikai és apparátusi szintű sikeres lebonyolítása az messze áll attól, amit valós politikai sikernek lehet nevezni. Képviselőtársaim, jártak itt európai uniós vezető politikusok az európai uniós elnökség idején vagy utána? Nem jártak. Azt hiszem, ez mindennél többet mond.
Köszönöm, elnök úr.