Talán ez a ma esti vita hasonlít ahhoz, amit az európai uniós elnökségünk első hónapjában az Európai Parlamentben a magyar európai uniós elnökség prioritásáról kezdett vitát, maga ez volt a napirend. Körülbelül 10-15 percben került szó a konkrét napirendről, az elkövetkezendő másfél-két óra pedig sok mindenről szólt, csak a témáról nem.

Ezért szeretném elmondani röviden összefoglalva, hogy hogyan látom én a két országgyűlési határozati javaslatot, mit látok a javaslat háta mögött, mi motiválta ezt a javaslatot, és miért szeretném, ha az Országgyűlés támogatná. Nos, tisztelt képviselőtársaim, különösen az elmúlt hónapok során kevés olyan ülésnapja volt a Magyar Országgyűlésnek, ahol valamelyik ellenzéki képviselőtársam ne dörgölte volna a kormánypárti padsorokban ülők orra alá, hogy már megint milyen kritika látott napvilágot akár a magyar kormányról, a Magyar Országgyűlésről a nemzetközi sajtóban.

Valóban, az elmúlt egy-másfél évben az újságolvasó polgár is kapkodta a fejét, amikor mindez a napisajtóban is napvilágot látott. Azt hiszem, mindnyájunk számára tény, hogy a nemzetközi sajtóban a magyar európai uniós elnökség kezdete óta egyfajta - és nyugodtan ki merem jelenteni ezt a szót - hisztériakeltés folyik Magyarország ellen. Tudniillik magukat a kiegyensúlyozott tájékoztatás eszközeként aposztrofáló orgánumok illetik sokszor valótlan kritikával a magyar törvényhozást és a kormányt, sokszor - meg kell mondani - el tudom képzelni, hogy tájékozatlanságból, más szóval viszont bennem ott bujkál a kisördög, hogy azt feltételezzem, hogy valóban sajátos szándékoktól vezérelve. Szomorúan kell azt is megállapítanom - különösen az elmúlt egy év hazai és külföldi sajtóját áttekintve -, hogy a hazai baloldal bizonyos képviselői, újságírók és politikusok - tisztelet a kivételnek - sajátos módon ehhez hozzájárultak.

Így történhetett meg, hogy valóban neves lapok internetes blogjain megjelenő magánvéleményeket a hazai sajtó bizony sokszor vezércikké minősítette, vagy az, hogy például a múlt héten a képviselők indítványára elfogadták a Magyarországot elítélő határozatot az Európai Parlamentben. Nos, azt tartom szomorúnak, hogy a hazai és a nemzetközi közvélemény egy szegmense - azon lehet vitatkozni, hogy ez többség vagy kisebbség -, jól körülhatárolható szegmense igyekszik a saját véleményét sokszor egyedüli, legitim véleményként tárgyalni. Igyekszik azt a látszatot kelteni, ami itt, ebben a vitában is elhangzott, hogy Magyarországnak és kormányának nincsenek szövetségesei az Európai Unióban, hogy Magyarország külpolitikailag elszigetelődött.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan ennek a téves képnek egyfajta ellensúlyozása miatt számunkra fontos az a politikai és civil összefogás, amely az elmúlt hónapokban kibontakozott Lengyelországban és Litvániában. Nem lehet letagadni, hogy előbb Lengyelországban tüntettek közösen politikusok és civil szervezetek Magyarországért, hangsúlyozva - idézem a híradásokból -, hogy Magyarországnak elvitathatatlan joga saját fejlődési útjának megválasztása. És Litvániában is volt hasonló tüntetés, de hagyjuk ezeket.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az előttünk lévő két határozati javaslat a fentebb említett két ország kiállását köszöni meg, de az ő kiállásuk következtében nyilván mások is megszólaltak, és képviselőtársaimnak mondom: lehet ezt a határozati javaslatot nem támogatni, lehet támogatni, mindenkinek a szíve joga.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a magyar kormány nem hibátlan, mint ahogy mi, a törvényalkotók sem vagyunk hibátlanok. A magyar törvényeket nemcsak lehet, hanem kell is kritizálni, amennyiben a kritika tényszerű és hozzáteszem, talán építő jellegű. De természetes, hogy a magyar kormány meg akar és meg is fog egyezni az Európai Bizottsággal a nemrégiben kifogásolt törvények ügyében, úgy, ahogy a külügyi államtitkár úr elmondta a hozzászólásában.

Úgy hiszem, a továbbiakban sem fogjuk elviselni az igaztalan vádaskodást és sokszor rágalmat, ráadásul ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül, úgy hiszem, ezt üzenik a lengyel és litván tüntetők táblái; ahogy ők fogalmazták: el a kezekkel Magyarországtól!

Tisztelt Képviselőtársaim! Roppant egyszerű dolgunk van. Végigolvasva ezt a két önálló bizottsági indítványt, amit a külügyi bizottság terjesztett be: lehet megszavazni, vagy lehet nem megszavazni.

(21.30)

Egy biztos, hogy a határozati javaslat arról szól, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a megfelelő csatornákon nyilvánítsa ki köszönetét a Lengyel Köztársaság kormánya felé Magyarország melletti szolidaritásvállalás kinyilvánításáért. Úgy hiszem, hogy ez nem bűn, ez egy magától értetődő természetes reakciója a Magyar Országgyűlésnek. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a két javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)