Mégis azt szeretném mondani, mint egy kétperces felszólalásomban már elmondtam, hogy tényleg e Parlament falai között nagyon sok szép, nemes vitát folytattunk le, például az önkéntes tartalékos rendszerrel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslat kapcsán. De azt kell mondjam, képviselőtársaim, az elmúlt tízéves parlamenti képviselőségem legcikibb országgyűlési határozati javaslatai fekszenek itt, amiről így vitát kell folytatni, a legcikibb általános vita, és őszintén szólva azok a felszólalások, amelyek elhangzottak itt kétperces, illetve normál fölszólalásokban, azok nem igazán segítették ennek az egész ügynek a javítását.

Azt hiszem, hogy meg kell azt érteni, és még egyszer mondom, korábban is elmondtam: teljesen legitim felvetésnek és érzésnek tartom azt, amit Hörcsik képviselő is elmondott, és több kormánypárti képviselő is hangsúlyozott, hogy ők mennyire örülnek annak, hogy egyébként Litvániában és Lengyelországban civilek és jobboldali politikusok akár tüntetés, akár egyéb formájában kiálltak a magyar kormány mellett. Én ezt, még egyszer mondom, egy abszolút legitim felvetésnek és örömnek tartom.

Erről azonban egy országgyűlési, pontosabban: kettő országgyűlési határozatban megemlékezni, azért én ezt egy kicsit még a kétharmad fényében is túlzásnak tartom. Megértem, hogy borzasztó nehéz azt külföldön elviselni, vagy a külföldi lapokban olvasni, vagy akár itthoni kritikákban hallani a kormánypárti képviselőknek, hogy egyébként amit ők csináltak az elmúlt két évben, az sokak számára maga volt az ámokfutás, és maga volt a tragédia. Őszintén szólva azt gondolom, hogy az önök kétharmada sem jogosítja föl önöket arra, vagy legalábbis teszi igazzá azt, amit mondanak.

Azt gondolni, hogy azok az újságírók, akik rosszat írnak a magyar kormányról, vagy éppen kritizálják a magyar kormányt, azok tájékozatlanok, azok a baloldali meg balközép politikusok, akik akár itthon, akár külföldön megfogalmazzák a magyar kormány tevékenységével szembeni kritikájukat, azok meg hazaárulók - azt gondolom, képviselőtársaim, ez a fajta magatartás vezetett ehhez a mai általános vitához.

Az országgyűlési határozati javaslatban előfordul a szokásos tévedés, ami vitát már itt is lefolytattunk, hogy a magyar kormány azonosítja magát Magyarországgal. Magyarországnak Európában és Európán kívül nagyon-nagyon sok barátja van. Ezt az országot a kultúrájáért, az értékeiért nagyon-nagyon sokan szeretik nemcsak politikusok, hanem civilek egyaránt.

A magyar kormánynak és a magyar kormány tevékenységének meg rengeteg kritikusa van Európán belül, Európán kívül, a transzatlanti közösségben és Magyarországon is.

Képviselőtársaim, önök nyolc évig ellenzékben voltak, alig várták, hogy kormányozzanak. Ez a kormányzás következménye, hogy bizony, nem lehet csak úgy kiállni és a szélbe beszélni összevissza, ahogy nyolc évig tették. A kormányzásban bizony van felelősség is. Tudják, képviselőtársaim, az a politika, amit önök nyolc év alatt folytattak, az a felelőtlen ellenzéki magatartás, az vezetett ehhez a felelőtlen kormányzáshoz, és ennek lett következménye az a külpolitikai elszigeteltség, amivel ma a magyar kormány szembesül.

Az európai uniós elnökség szakmai apparátusa és technikai lebonyolítása rendben volt, azzal nem volt semmi gond. De képviselőtársaim, komoly uniós ország vezetője egy sem tette ebbe az országba a lábát, és nem Magyarország miatt, nem azért, mert Magyarországgal lett volna gondjuk, hanem mert egyszerűen úgy gondolták, hogy egy olyan kormány, amelyik lábbal tiporja egyébként a demokratikus jogokat, az az európai uniós elnökség során hogyan is tudná képviselni az Európai Unió értékrendszerét, mondjuk, éppen Fehéroroszország irányában.

Az látható a két országgyűlési határozati javaslatból, hogy a lengyelekkel kapcsolatos országgyűlési javaslat kidolgozottabb, az markánsabban megfogalmazott országgyűlési javaslat, de mégis azt szeretném mondani, képviselőtársaim, és nyilván van egy különleges viszony ott, és még egyszer mondom, az rendben van. Elhangzott itt többször, több ellenzéki politikus baloldalról, balközépről elmondta, képviselőtársaim, ha szeretnék megköszönni jobboldali politikustársaiknak, akkor meg fogják találni az alkalmat akár az Európai Parlamentben a néppárti frakcióban, a legkülönbözőbb pártpolitikai összejöveteleken, hogy megköszönjék ezeknek a politikusoknak az önök kormányának nyújtott segítséget.

De nem szabad - még akkor is, ha Nagy képviselő úr azt mondta, hogy ez egy pártpolitikai vita - ezt a fajta gondolkodásmódot, nem szabad ezt a fajta retorikát behozni a Magyar Országgyűlésbe, mert ez egy végeláthatatlan sort indít el. Ugyanígy tiltakoznék, képviselőtársaim, ha egyébként lenne egy baloldali kormány, amelyik megdicsérte volna az önök politikáját, hogy mi köszönjük meg a baloldali politikusoknak. Képviselőtársaim, nem ilyen országgyűlési határozatokat kell hozni, hanem olyan politikát kell folytatni itthon, ami elfogadható itthon, és aztán azt korrektül le kell fordítani egyébként Brüsszelbe is. Mert azért hadd emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy itt azért nemcsak egyszerűen arról volt szó az elmúlt két évben, hogy a közös európai normák betű szerinti megszegését kérték számon a magyar kormányon. Sokkal inkább arról volt szó, hogy egyébként azokat az íratlan szabályokat és azokat a közös értékeket próbálták önök kicselezni és némiképp relativizálni, ami valójában európaivá tesz mindannyiunkat.

Képviselőtársaim, nem lehet azt csinálni, hogy itthon mond valamit a miniszterelnök, majd aztán a néppárti rendezvényen mond valamit, és harmadik dolgot mond, mondjuk, az Európai Parlamentben és negyediket az Európai Bizottság elnökével való tárgyaláson. Nem lehet azt csinálni, képviselőtársaim, hogy itthon elfogadnak vagy hoznak egy törvényjavaslatot, és nekem azt ne mondják, hogy ha önök között nincs is, de az apparátusban egészen biztosan vannak olyanok, akik kiválóan ismerik az európai uniós szaknyelvet, hogy nem bírják lefordítani rendesen a törvényjavaslatokat, amiket egyébként aztán megküldenek Brüsszelnek.

Tudják, képviselőtársaim, ez az, amivel egyébként szembesülnie kell Európának, Brüsszelnek és a Brüsszelben dolgozóknak és egyébként más fővárosban dolgozóknak, hogy önök a közös európai értékeket, amelyek összekötnek bennünket, ezeket próbálják itthon, Magyarországon relativizálni, és kettős beszédet alkalmazva egyébként eljátsszák azt, hogy önök mekkora nagy hatalmas szabadságharcot vívnak.

Vannak a két országban civil szervezetek és politikusok, akiknek egyébként nem azzal van kifogásuk, hogy Magyarországon jobboldali kormány van, azt támogatják, azzal szemben fogalmaztak meg ott is egyébként másfajta politikusok és másfajta civilek kritikát ezekben az országokban is - tehát a teljes lengyel és litván társadalmat beemelni, hogy az egyébként mekkora hatalmas módon támogatja a jelenlegi kormányt, azért ez is egy túlzás. És ilyen túlzásokkal van tele egyébként ez az országgyűlési határozati javaslat.

Önök azt mondják, hogy a magyarországi átalakulásokat érintően fogalmaztak meg kritikát. Nem, képviselőtársaim, akik kritikát fogalmaztak meg, köztük én is és sok más képviselő e Ház falai között, e Ház falain kívül is, azok a magyarországi demokrácia és demokratikus intézményrendszer szisztematikus lebontása ellen tiltakoztak, meg az ellen, képviselőtársaim, hogy itt ülünk, ugyan udvariasan meghallgatnak bennünket, de azt hiszem, hogy egy pillanatig nem érdekli önöket, hogy miről beszélek. Egy pillanatig nem fogják figyelembe venni. Szeretnék megnyugtatni minden ellenzéki képviselőt, hogy másét sem, tehát ez nem az én privilégiumom, mint a Demokratikus Koalíció képviselőjének, hogy nem érdekli, hogy mit mondok. Ez általában az ellenzéki képviselőknek mostanság a privilégiuma, hogy nem foglalkoznak azzal, amit mi mondunk.

(21.40)

Nyilván, ahogy Firtl képviselő úr mondta, mi csak olyan "egyharmad" képviselők vagyunk, de ez egy dolog. De önöket nem érdekli egyébként az utcáról, a választópolgáraiktól jövő kritika sem, nem érdekli a saját pártcsaládjukból érkező kritika sem. Mert azt azért ne mondják, képviselőtársaim, hogy az Európai Néppártban becsukott szemmel és vakon elfogadják azokat a mondatokat, azokat az érveket, amiket önök itthon és külföldön mondanak! Igenis, az Európai Néppárt is fogalmazott meg kritikát. Ha már úgyis pártpolitikai vitát folytatunk - Nagy képviselő úr ezt mondta -, akkor tegyük világossá, az Európai Néppárt is az Európai Bizottság döntésére vár a Magyarországgal kapcsolatos kérdésekben. Tehát nem kritika nélküli ez az egész! És nehogy azt gondolják, hogy egyébként a német jobboldali politikusok le fogják azt nyelni, amit maguk itt művelnek!

És most ne tessenek itt a bankadóra hivatkozni! Valaki emlegette, nem tudom, melyik képviselő volt, a bankadót, talán Firtl képviselő úr volt. Nem. Ezekben az országokban a demokratikus intézményrendszer szisztematikus lerombolása és a közös európai demokratikus értékek relativizálása az, ami igazán kiveri a biztosítékot. Ez az eredménye annak, képviselőtársaim, hogy elszigetelődünk, pontosabban elszigetelődik a magyar kormány, és ennek következtében sajnálatos módon elszigetelődik Magyarország. Mi itt mindannyian abban lennénk érdekeltek, és ezért kezdeményeztem azt, hogy legyen közös külpolitikai vita, találjuk meg azokat a közös pontokat, amelyek összekötnek bennünket.

Őszintén szólva, ma elfogadtuk egyhangú döntéssel a magyar-német barátságról szóló országgyűlési határozatot, ami a 20. évfordulóval kapcsolatos, de képviselőtársaim, nekünk nem ilyen országgyűlési határozatokat kellene elfogadni, hanem arról kellene szóljon egyébként az Országgyűlés, hogy és a magyar miniszterelnök elutazott, és egyébként a német kancellár ideutazott, és egyébként a francia elnök fogadta a magyar miniszterelnököt, és egyébként az angol miniszterelnök ideérkezett hivatalos látogatásra. Ezért mondtam azt, képviselőtársaim, hogy ha két ilyen országgyűlési határozati javaslat helyett behoztak volna egy fényképalbumot, amiben tíz fénykép található, ahol a magyar miniszterelnök külföldi országok állam- és kormányfőivel található, és ehhez írtak volna egy országgyűlési határozatot, higgyék el, az jobban támogatható lett volna, mint ez a két országgyűlési határozat. Én értem, és még egyszer mondom, abszolút legitimnek tartom a felvetést és az örömöt ennek az ügynek a kapcsán.

Ami a kormány és az Országgyűlés viszonyát illeti, itt azért szeretném fölhívni, képviselőtársaim, a figyelmet arra, hogy ha a kormány - és az MSZP-s képviselők fogalmaztak meg ezzel kapcsolatosan és próbálták javítani ezt az országgyűlési határozatot módosító javaslataikkal, azt mondták, ha a kormány - meg akarja köszönni egyébként akár a lengyel, akár a litván civil szervezeteknek, akár ezeknek a politikusoknak, akkor tegye ezt meg. Az ellen úgysem tudunk mit tenni. Küldjön köszönőlevelet vagy köszönő táviratot, de egyébként hogy az Országgyűlést kényszerítse a kormánypárti kétharmados többség egy ilyen végtelenül ciki és teljes tévedésnek nevezhető vitára és határozathozatalra, én azt gondolom, képviselőtársaim, hogy ez tényleg nonszensz.

Ennek a Háznak a tekintélyét az elmúlt huszonkét évben, de különösen az elmúlt két évben rendkívül sok minden rombolta már. Lehet, hogy már ennél nincs lejjebb, bár őszintén szólva, lehet, hogy a választók egészen mást mondanak, de hogy ilyenben kell részt vennünk, és ilyen cikis helyzetet kell teremteni - és a kormánypárti képviselők hozzászólása őszintén szólva még cikisebbé tette ezt az egész helyzetet -, én azért a kormánypárti képviselők helyében alaposan átgondolnám. Ha ők azt szeretnék, hogy kormány köszönje meg ezt a gesztust, amelyet jobboldali politikusok tettek Lengyelországban és Litvániában, illetve civil szervezetek, akkor biztos van arra fórum, akár egy frakcióülésen, ahol fel lehet erre hívni a figyelmet. Szerintem Németh Zsolt államtitkár úr is meg tudja ezt tenni, vagy éppen Martonyi János miniszter úr, de ha ilyen magas szintre akarják emelni, mint a lengyel miniszterelnök, akkor a Magyar Köztársaság miniszterelnöke meg tudja írni a köszönőlevelet.

Végül arról szeretnék beszélni, már nagyon röviden, hogy itt állandóan védelemről beszélnek, állandóan arról van szó, hogy Magyarországot támadják, hogy Magyarországot meg kell védeni valami nem létező ellenséggel szemben, amelyet ki próbál nevesíteni, ki csak érzésre próbál mondani. Képviselőtársaim, az az érzésem, hogy igazuk van, Magyarországnak tényleg védelemre van szüksége, de én azt hiszem, hogy a saját kormányától kell megvédeni ezt az országot. Mert az az ámokfutás, ami odáig vezetett, hogy Magyarországot a magyar kormány külpolitikai elszigeteltsége miatt sikerült ebbe a zsákutcába betolni, és eljutottunk odáig, hogy ezen az estén két olyan országgyűlési határozati javaslatról folytattunk le egyébként, azt hiszem, hogy egy jó általános vitát - mert végre vitatkozhattunk, mert itt legalább nem voltunk korlátok közé szorítva, mint egyébként más törvényjavaslatok kapcsán -, az igazán mutatja azt, hogy alapvetően a magyar kormánynak és a magyar kormányzó pártoknak kell megváltoztatni a politikájukat, a magatartásukat, a hozzáállásukat, és visszatérni a közös európai és a valós magyar értékekhez.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. A Demokratikus Koalíció képviselői nem fogják támogatni ezt a két országgyűlési határozati javaslatot.