(23.20)

De lépjünk túl ezen, hiszen végre egy olyan előterjesztést tárgyalhatunk, amelynek az üzenete abszolúte pozitív, abszolút támogatandó, és közös cél lehet az, hogy tisztességes tartalommal töltjük meg, tisztességes cselekvési formulák kimunkálásával, amelyek a következő években valódi eredményekkel tölthetik fel ezt.

Mégis adódik egy kérdés, hogy honnan lesz pénz erre az egészre. A hungarikumtörvény talán legnagyobb fonákja az, hogy nem igazán láthatóak azok a források, amelyekből nemcsak a hungarikumok listázása valósítható meg, de a legfontosabb számunkra az, hogy ezek számára piacvédelmet biztosítsunk, piacot szerezzünk, általános védelmet biztosítsunk azokkal szemben, akik adott esetben még el is akarják venni ezeket tőlünk anélkül, hogy bárkiről rosszat feltételeznénk. Az utóbbi évek tapasztalatai ezt mutatják, viszont sem a javaslat szövege sajnos, sem a 2012-es vagy bármely más költségvetés nem tisztázza azt, hogy miből lesz erre lehetőségünk. Ugye, itt a sajtóban kiszivárgott egy valós vagy valótlan információ, ezt majd az általános vitában nyilván megerősítik, megtárgyaljuk, hogy egy félmilliárdos összeg környéke lett volna elkülönítve erre a célra. Ezt a Vidékfejlesztési Minisztériumnak kellett volna saját zsebből átcsoportosítással megoldania. Vagy igaz, vagy nem - nyilván ez tisztázandó. De az is látható, hogy ha ez az összeg vagy ez a nagyságrend igaz, még ez is talán kevésnek bizonyulna azon felsorolt, egyébként kiváló célokhoz, amelyek mellé, mögé nagyon sokan tudjuk adni a nevünket, ha ezeket valódi tartalommal töltjük meg.

Tisztázandó ugyanakkor talán egy kicsit pontosabban az is, hogy mi számít hungarikumnak, hiszen itt egy olyan értékcsokorról beszélünk, amelynek a külső határai talán nem is meghatározhatóak élesen. Ha csak a herendit, a Kodály-módszert vagy a lovas kultúrát említem, egyiktől sem vitatható el, hogy itt konkrét, nagyon is jól hasznosítható és az örökségünk részét képező hungarikumokról van szó. Látható, hogy az előterjesztés inkább az agrártermékekre koncentrál. Ez nem baj egyébként; két esetben nem baj. Az egyik alapfeltétel az lenne, hogy ezeknek a piaci használatát és nem kihasználását, hanem egészséges használatát oldjuk meg a jövőben, találjuk ki ennek útjait, módjait. Egy példát mondván: Lengyelország nagyon értelmes és nagyon jól kitalált márkákkal képes a nyugat-európai piacokat és a szupermarketeket is meghódítani saját termékpultokkal, standokkal. Magyarország erre még képtelen. Mi azon küzdünk, hogy az egyik magyar tulajdonú láncolatunk most négy áruházat valahogy megnyisson a nagyvárosokban, Berlinben, Brüsszelben és máshol. Egyelőre csillagászati árakba ütköznek. Tehát ilyen prózai problémákkal küzdünk, miközben más nemzetek termékei már lényegében letarolták a nyugat-európai piacot, pedig én állítom, hogy a miénk jobb. Anélkül, hogy bármiféle egészségtelen minősítésbe bocsátkoznék, a magyar termék már csak természeti adottságainál fogva is jobb kell hogy legyen tisztességes gazdálkodás mellett.

További kérdés az is, hogy lehet-e hungarikum adott esetben a külföldi cégek által itt megtermelt áru, amelynek a márkája adott esetben külföldi kézbe került, mint a Pilóta keksz, a Rama margarin vagy a Sió gyümölcslé. Ez komoly vitát váltott ki. Még a Gazdasági Versenyhivatal is foglalkozott az utóbbi években hasonló ügyekkel, hogy lehet-e a standokon hungarikumnak nevezni ezeket. Hát itt a lehetőség, hogy tisztázzuk ezeket a kérdéseket.

Azt is tisztázni kell, hogy lehet-e hungarikum az, aminek az alapanyaga külföldi. Két példát említve, a Macskanyelv és a Túró Rudi esetében két kedvelt magyar márkáról van szó, én állítom, hogy ezek a közös értékcsokor részét képezik, ugyanakkor tartalmaznak olyan összetevőt, amely a Kárpát-medencében, ha megszakadunk, akkor sem fog megteremni. Tehát itt is tisztázásra szorulna az, hogy hungarikumokon belül - én egyébként támogatnám ezt a vonalat - különítsük el a valóban minősített, kiváló, GMO-mentes, magyar alapanyagokból származó termékcsokrot, és különítsük el azokat, amelyek bár ezen értékcsokor részét képezik, mégis van valami idézőjeles hendikepjük, minthogy például külhonból származó összetevőt tartalmaznak. Erre egyébként a kistestvérként emlegetett, de általam még sokkal fontosabbnak tartott magyar termékrendelet vagy rendeletcsokor kiváló lehetőséget teremt majd. Nagyon-nagyon sajnálatos, hogy ez még mindig Brüsszelben pihen elbírálásra várva. Ha a magyar kormány helyében lennék, elébe mennék ennek a problémának. Már rég a ciklus elején meghoztam volna a magyar termékre vonatkozó rendelkezéseket, aztán lebokszolnám ezt Brüsszellel. De hát egy nemzeti radikális képviselő nyilván valamennyire így fog hozzáállni. Ebben semmi meglepő vagy meglepetésre okot adó nincsen.

A lényeg azt, hogy ezt a problémát is meg kell oldanunk, hiszen felmerülnek olyan kérdések, amelyek kezelése nélkül a hungarikumokról szóló előterjesztés vagy törvény csak egy listázás marad. Ha nem tudjuk ezt megtölteni tartalommal, és ha nem vizsgáljuk meg, hogy van-e mögöttes teljesítőképesség azon áruk, azon szolgáltatások mögött, amelyeket itt listába veszünk, van-e piacuk ezeknek, meg tudjuk-e szerezni ezeket a piacokat, akkor felmerülhet az a probléma, hogy védettséget próbálunk szerezni tulajdonképpen virtuális vagy elméleti gazdálkodási folyamatoknak vagy termékeknek. Ezekre pedig nem igazán lehet sem a magyar piacon, sem másikon tartós védelmet megőrizni, fenntartani. Tehát nyilvánvalóan akkor érhetjük el a legjobb célt, ha az összes nemzeti értékcsokorba tartozó értékünket megőrizzük. Ezeket listázni is kell nyilvánvalóan, de aztán ezeknek a gazdasági védelmét is megszervezzük pontosan azért, hogy a pálinkát, a mangalica húsát és egyebeket ne külföldiek védessék le, ne fordulhasson elő az, ami egyébként az európai terméklistával is előfordult. Igenis ki kell állnunk a jogainkért e tekintetben is, sokkal keményebb piacvédelemmel.

Tudjuk azt, hogy gyakorlatilag a behozatali kvótákat az Európai Unió átkos rendelkezései tiltják. Mi, jobbikosok ezektől hányingert kapunk, de amíg nem lépünk ki az Európai Unióból, ezen kereteken belül is próbáljuk a magyar érdekérvényesítést a lehető legmélyebb szintre elvinni. Amit ma fogyasztóvédelemnek hívnak, az volt régen a behozatali tilalom. Franciaország még a szén-dioxid kvótájára hivatkozva is meg tudja oldani azt, hogy bizonyos termékcsoportok Németországból való behozatalát megakadályozza, gátolja, a saját termékeit, a saját termelőit részesíti előnyben. Ezt kell nekünk is csinálni, egy hasonló úton kell elindulni, és nyilvánvalóan a keretek folyamatos szélesítése automatikusan elvezethet odáig, hogy az az értékcsokor, amiről itt beszélünk, nemcsak hogy szélesedjen, nemcsak hogy feltárjuk ezt országos szinten, de a piac védelmét is biztosítsuk, piacot szerezzünk külföldön, ez nyilván egy keleti nyitást is magába kell hogy foglaljon és magában kell hogy tartalmazzon. Egy egészségtelen nyugati irányú függőség fenntartása nem lehet megoldás, de egy egészséges, nyugatra és keletre történő szállítás pedig kiutat jelenthet a magyar mezőgazdaság válságára is.

Ugyanakkor aggasztó jelekkel is találkozunk. 2007 és 2010 között, nem titok, hogy egy Cegléd méretű város lakosságával felérő vagy ezzel arányos gazdálkodói kör hagyta abba a termelést, tehát látható, hogy a magyar mezőgazdasági termékek, hungarikumok mögött álló termelői bázis folyamatosan apad sajnálatos módon. Ezt mindenképpen meg kell állítani, ez a folyamat megállításra szorul, és amellett, hogy a hungarikumok tekintetében igenis nyitni kell nemcsak a piacvédelem, de külföld felé is, az is látható, hogy a termelői bázis védelme, megvédése nélkül ez nem megy, így a legnagyobb feladatunk az lehet, hogy harcoljunk azon szemétáradat ellen, amely ellenében hat azon folyamatnak, amelyről most beszélünk. Ez pedig csak akkor megy, ha konkretizáljuk, hogy mi számít hungarikumnak, mi nem, a külföldi termékek idehatóságát is konkretizáljuk, tehát mennyiben tartalmazhat, mondjuk, egy hungarikum külföldi összetevőt, a magyar termék védjegy kérdéskörét is végre tisztázzuk, végül pedig pénzt, költségvetési forrásokat rendelünk emellé, hiszen ez a jövőnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szóló befektetés, ennél komolyabb befektetést Magyarországon ma nem lehet foganatosítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)