Ennek az egész kérdésnek három szintje van, egy jogi, egy morális és egy politikai. A jogi nyilvánvaló: egy ember volt képes döntést hozni, és ez a köztársasági elnök. A politikai is világos, hiszen ma az elnök úr döntése olyan erkölcsi nagyságról tett tanúságot, amire nem volt képes az az ellenzék, amelyik méltatlanul viselkedett az ő beszédei alatt. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van! Így van! - Taps ugyanott.) Ez az elnöki méltóság igazi meggyalázása, és a saját tisztségükre való alkalmatlanság bizonyítéka. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Úgy van! Úgy van! - Taps ugyanott.)

Egy mondat a morális szintről is. Úgy gondolom, az a dolgozat, amiről annyi szó esett - és mindnyájan tudjuk, hogy már régen nem erről volt szó, de azért ejtsünk erről is egypár mondatot -, az a dolgozat a múlt üzenete. Egy olyan rendezetlen világból jött, ahol nagyon sokan hasonló szabályok szerint alkották meg a dolgozataikat. Érdemes lenne megnézni azoknak a műveit, akik ma olyan hevesen bírálták az elnök urat. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Végül engedjék meg, hogy még egyszer kifejezzem tiszteletemet az elnök úr szavai és döntése iránt.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)