Ami pedig a megjegyzéseket illeti, nem szándékoztam ezekről beszélni, sőt reagálni sem, de volt néhány, ami túlment a tűrhetőség határán, és szintén becsületbeli ügy. Remélem, képviselőtársaim, most, hogy a köztársasági elnök bejelentette a távozását, ezek után sem akarják úgy megváltoztatni a történelmet, mintha Magyarország elnökének nem lenne alkalmas ember az, aki két olimpiát megnyert, aki a magyar sportéletért talán a XX. században szervezőként a legtöbbet tette, aki évtizedeken keresztül vezette a Magyar Olimpiai Bizottságot, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elismert, nemzetközi tekintélynek örvendő vezetője, európai parlamenti képviselő, és ezen kívül három gyermek büszke édesapja. Azt hiszem, hogy igenis méltó volt Schmitt Pál erre a tisztségre, és ezt be is bizonyította az elmúlt két esztendőben. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanott: Úgy van!)

S ami számomra az ügynek egy megfontolást érdemlő része, és ez talán a tudomány világában élők, a tudomány elzárt világában élők számára is intő jel kellene hogy legyen, senki nem gondolhatja komolyan ebben az országban, hogy a sportról Schmitt Pálnál bárki is többet tudna. Senki nem gondolhatja komolyan ebben az országban, hogy egy egyetemi doktori disszertáció megírása problémát jelenthet a MOB, a NOB vezetőjének vagy egy kétszeres olimpiai bajnoknak. Nem gondolhatják azt, hogy Schmitt Pál ne lenne képes vagy ne lett volna képes ebben a témában egy normális dolgozatot írni.

Ez réges-régen nem erről szólt. Kétségtelen, becsületbeli üggyé vált, és az önök álláspontjával ellentétben az a meggyőződésünk, hogy ebben a becsületbeli ügyben az Országgyűlésnek nem volt szerepe. Nem volt szerepe, mert az alaptörvény, az átmeneti törvény és a köztársasági elnök jogállásáról szóló törvény világosan fogalmaz, hogy mikor léphet és mikor kell föllépnie az Országgyűlésnek a köztársasági elnökkel szemben. Schmitt Pál hivatali munkájával kapcsolatban az elmúlt három hónapban egy mondat kritikát nem hallottam senkitől sem.

Egy húsz évvel ezelőtti becsületbeli ügyben hallottam észrevételeket, amelyet lehet vitatni, lehet róla vitatkozni. De a becsülethez, a méltányossághoz és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a magyar tudománynak, a magyar egyetemi világnak, Magyarországnak az elmúlt húsz évben nem volt hozzá ereje és bátorsága, hogy a rendszerváltozás előtt és a rendszerváltozáskor szerzett tudományos címeket megvizsgálja, hogy a doktori jogokat felülvizsgálja, és a tudományos minősítések világában rendet tegyen. Ez egy ugyanolyan nagy elhallgatása volt a rendszerváltozásnak, ami miatt szembe kell néznünk a múlttal, és meg kell ezt változtatnunk. A tudomány világától nem csak azt a bátorságot és becsületességet kérjük, amely a szenátus döntéséhez reményeink szerint vezetett, hanem azt is, hogy nézzen szembe a magyar tudomány a saját ötvenéves múltjával, tisztítsa meg saját magát, és kezdje ezt a vezetőkön. Ezt is elvárjuk a tudomány világától. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanott: Éljen!)

(13.40)

Ami pedig szintén becsületbeli ügy, Tulassay rektor úr személyét illeti. Jávor Benedek képviselőtársamat, akit tisztelek és becsülök, arra kérem, ne vigye félre az ország nyilvánosságát. Tulassay rektor úrnak az egyetem szabályzata szerint nem volt módja arra, hogy negyedik alkalommal induljon a rektorrá választáson, tehát tőle senki a bizalmat meg nem vonta. A rektor úrnak három hónap múlva lejár a mandátuma (Lukács Zoltán: De nem ma.), és ezt egy komoly egyetem vezetőjeként, azt gondolom, végig kell dolgoznia. Nem futamodhat meg sem ebben az ügyben, sem az előtte álló három hónapi munka elől. Ez nem a bizalom megvonása, hanem a munka elvárása, és azt hiszem, erre neki nem joga, hanem kötelessége van, tiszteletben tartva az ő személyes tudományos munkásságát és az egyetem önállóságát. Ez is hozzátartozik az igazsághoz, senki nem bünteti és senki nem üldözi Tulassay professzor urat a munkája miatt.

Ami miatt viszont szerettem volna szólni önökhöz, az egészen más. Tisztelt házelnök úr, az alaptörvény, az átmeneti törvény és a parlament által hozott köztársasági elnöki jogállásról szóló törvény értelmében ebben az ügyben nekünk még teendőnk van. Azt remélem, hogy a mai napon tudunk dönteni a köztársasági elnök úr lemondásáról, és mihamarabb új köztársasági elnöke lesz ennek az országnak. Ennek előkészítése végett kettő óra szünetet kérek elnök úrtól, és kérem a szükséges lépések megtételét a Háztól. (Taps a kormánypártok soraiban.)