Most, amikor az új alaptörvény alapján a lemondásról kell döntenie az Országgyűlésnek, azt gondolom, itt van az alkalom arra, hogy szembenézzünk két tanulsággal, ami az elmúlt két hónap botrányából következik. Az egyik, hogy azzal a méltatlan játékkal, ami itt folyt a köztársasági elnöki intézmény körül, bebizonyosodott az, hogy nem lehet Magyarországgal, a magyar demokráciával azt a bábszínházat csinálni, amit önök a Fideszben tettek az elmúlt években. Nem lehet büntetlenül kiiktatni a demokratikus mechanizmusokat. Akkor, hogyha egyetlen személy döntésén múlik bármilyen, akár párton belüli, akár közjogi pozíció betöltése, az nyílegyenesen vezet oda, hogy adott esetben méltatlan szomorújátékká válik egy-egy intézmény működése. Ez bizonyosodott be: nem lehet büntetlenül bábszínházat csinálni a magyar demokráciából.

A másik nagy tanulság, tisztelt Országgyűlés, talán az, hogy abba kell hagyni a kettős mérce alkalmazását és a kettős beszédet. Jávor Benedek frakcióvezető úr jó másfél órával ezelőtt nem véletlenül idézte fel Schmitt Pál 2006-os szavait. Nem lehet büntetlenül azt csinálni, hogy egyik alkalommal az egyik politikai szituációban bizonyos politikusok lándzsát törnek a hazugsággal szemben, lándzsát törnek a fair játék mellett, és közben magukra nézve nem tekintik érvényesnek ezeket a morális parancsokat. Ez természetesen visszafelé is igaz.

Most, amikor azzal a ritka politikatörténeti jelenséggel állunk szemben, hogy egy ilyen botránynak az a végkimenetele, hogy a botrány főszereplője lemond, akkor azt is tekintetbe kell venni, hogy mi mindenen ment végig a magyar demokrácia az elmúlt 20 évben. Szembe kell nézni azzal, hogy hány olyan kártétel történt az elmúlt 20 évben, amikor valaki méltatlanná vált egy közjogi pozíció betöltésére, és akkor, amikor az erkölcsi méltatlanság bebizonyosodott, erőnek erejével is megtartotta a székét. Ez az egész szomorú momentum legyen emlékeztető mindenkinek, hogy nem lehet a morális súly, a morális erő elvesztése árán is birtokolni egy pozíciót.

Viszont azért, hogy a helyzet idáig fajult, önök a felelősek, kormánypárti képviselők; meg lehetett volna előzni azt, hogy a köztársasági elnöki tisztség így erodálódjon, leginkább akkor, hogyha önök valóban demokratikus normákat alkalmaznak; és akkor, amikor demokratikus vitában világossá válik az önök számára, hogy valaki nem alkalmas, mondjuk, a köztársasági elnökjelölti pozícióra, akkor erről valóban demokratikusan döntenek.

Egy kormánypártnak a belső ügyei nem belügyek. Önöknek a kétharmados többség nem pusztán jog, hanem felelősség is. És az, aki az önök belső szabályai alapján, miniszterelnök úr, jogot gyakorol arra, hogy személyi javaslatokat is tegyen, az felelősséggel is viseltetik. És akkor, amikor ilyen szomorújátékká fajult a köztársasági elnöki pozíció körüli botránysorozat, akkor ezért, miniszterelnök úr, elsősorban ön a személyi felelős akkor, amikor megalkották azt a szabályt a frakciójukon és a pártjukon belül, hogy egy személyben ön jogosult személyi javaslatokat tenni, legyen szó bármilyen párt- vagy közjogi tisztségről. Ez a másik nagy tanulsága ennek az egész, elmúlt hetekbeli cirkusznak, és ez a cirkusz, ez a botránysorozat megelőzhető lett volna akkor, hogy ha önök nem bábszínházat csinálnak a magyar demokráciából az elmúlt két évben. És elkerülhettük volna ezt a botránysorozatot, hogyha az elmúlt 20 év magyar demokráciájában nem élünk meg újabb és újabb morális mélypontokat. Ez legyen figyelmeztetés mindenkinek, önöknek is, és azoknak is, akik most purifikátorként osztják az észt, és maguk nem voltak képesek soha az erkölcsi szembenézésre.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és szórványos taps az MSZP padsoraiból. - Moraj a kormányzó pártok padsoraiból.)