TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2010-ig nyolc év időt töltöttek ellenzékben, és feltételezhető, hogy nyolc év elegendő egy összefüggő, konzisztens egészségügyi program megalkotására. Az világosan látszott, hogy ezzel a programmal addig nem rendelkeztek, hiszen részben az akkori kormány elképzeléseinek elutasításában, részben pedig általánosságokban fogalmazódott meg az egészségügyi programjuk: nem tűrjük, visszacsináljuk, és így tovább.
Ha megvizsgáljuk a 2010 óta eltelt időszakot, és azt a kérdést tesszük fel, hogy vajon az egészségügyi rendszer jobb lett-e vagy sem, akkor a rövid válasz az, hogy nem. Azért, mert nem lettek kiszámíthatóbbak a betegutak, nem lett világosabb a járó- és fekvőbeteg-ellátásnak a helyzete, nem csökkentek a várólisták, nem történt minőségi változás.
Ha e mellé még mellé tesszük azt a helyzetet, hogy a jelenlegi egészségügyi kormányzatnak mekkora a közigazgatási tapasztalata és egyben a politikai súlya, azt a gyanút is meg kell osztanom a tisztelt Házzal, hogy nagy valószínűséggel kevéssé tud ellenállni lobbiérdekeknek, érkezzenek ezek területi vagy financiális oldalról.
Ami azonban szembeszökő, hogy a jelenlegi átalakításokról az egészségügyi kormányzat nem közöl információkat, fogalmazhatok úgy is, hogy titkolózik. Nem kívánja megosztani azokat az információkat a betegekkel, a helyben lakókkal és a különféle egészségügyi szereplőkkel, hogy vajon mi lesz a sorsa az egészségügyi intézményeknek, és ezen belül a fekvőbeteg-ellátásnak.
(17.30)
Mi lesz a sorsa a kórházaknak? Hogyan fognak működni, hogyan alakulnak át, hány embert érintenek ezek az átalakítások az orvosok és a szakellátás részéről? Milyen lesz az ő helyzetük? Hányan kerülnek utcára az átalakítások miatt?
Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt alkalommal kérdést tettem fel önnek, és ebben a kérdésben hat témacsoportra kértem választ. Akkor ön joggal sérelmezte, én pedig elismertem, hogy kétperces időben nem lehet átfogó képet adni ezekről az ügyekről. Ön akkor azt javasolta, hogy beszélgessünk - ez indokolja az interpellációm címét - erről hosszasan a folyosón. Én ezt nagyon szívesen megteszem természetesen, de hát a folyosói beszélgetés mégsem egy házszabályszerű parlamenti műfaj, ezért tehát a mostani interpelláció keretében kettő kérdést teszek fel. Mégpedig azt, hogy hogyan alakul a kórházak helyzete a megyében, hány kerül bezárásra ezek közül, és hogyan fogja ez érinteni az ott dolgozók létszámát. Válaszát előre is megköszönöm.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)