Miniszterelnök Úr! Ön megint kitért a válasz alól, szokás szerint. Nem hallottunk arra választ, hogy önnek mekkora a kis- és közepes gazdaság. Ez mindig is gumitégla marad, egy jogászi gumitégla az ön beszéde, amíg nem kerül a parlament elé az üzemszabályozási törvény, a birtokrendezési törvény, a termőföldről szóló törvény, amelyik végre ágazatonként világosan meghatározná ezt. Ön említette, hogy mindig vannak vesztesek. Igen, szokták mondani. Egyébként az ön kormánybiztosa is a bizottsági ülésen elmondta, hogy az olimpia is olyan műfaj, ahol vannak vesztesek és nyertesek. Csak a probléma az, miniszterelnök úr, hogy ott a szabályok világosak. De az önök által kiírt pályázati rendszer nem világos. Titoktartási kötelezettség van, nehogy a gazdák összebeszéljenek.

Bocsánat, miért volna az ördögtől való, hogy a gazdák, akik tudják, hogy kihez melyik dűlő van közel, kinek melyik dűlőt célszerűbb megművelni, hogy ezt megbeszéljék. Éppen ellenkezőleg, önöknek azt kellene biztosítaniuk, hogy a gazdák bele tudjanak szólni a pályázatok elbírálásába. Nekik van meg a megfelelő információjuk. Tehát, miniszterelnök úr, amíg ön nem beszél egyenesen, hogy mekkora a kis- és közepes gazdaság, addig mindig alkalmat ad arra, akár az ellenzéknek, akár pedig a közvéleménynek, hogy az ön szavait kiforgassák. És kérem az egyenes, tiszta beszédet végre. (Taps a Jobbik soraiban.)