De azért egy pillanatra se felejtsük el, és ne mondjunk olyan hazugságokat ebben az indokolásban, hogy a schengeni határnyitás felszabadította a határtérségben élőket a szabad mozgásukat érintő korlátozások alól, és fokozódó igény jelent meg. Már bocsánat, a magyar emberek igénye abban a pillanatban megjelent a magyar testvérekkel való zökkenőmentes kapcsolattartásra, amikor a határok oda zúdultak le, ahová senki nem szerette volna. És azért, ha végigmegyünk ezen a 90 tételből álló listán, az ember elgondolkodik azon, hogy hogyan válnak múltbeli hazugságok mára szinte ilyen, hogy mondjam, közönyös legyintéssel elintézett valósággá.

Hát itt van például a Sátoraljaújhely és Kisújhely közötti híd, a Ronyva-híd. Aki már volt ott, és látta Sátoraljaújhelyen azt a gyönyörű szép, Magyarország egyik legszebb trianoni emlékművét, kálváriáját, és utána átsétált a szlovák megszállás alatt lévő részre, amikor átment egy kicsi patakon, akkor megkérdezte magától vagy az ott álló határőrtől, ha esetleg merte, hogy mi ez a patak. Hát ez nem más, mint a Ronyva, amit hajózhatóvá nyilvánítottak a trianoni békediktátum tárgyalásai során. A csehszlovák tárgyalófél, Masarykék elérték azt, eladták hajózható határfolyónak, nemcsak a Ronyvát, hanem az Ipolyt is. Ma Magyarországnak azért vannak ilyen döbbenetes határai, nyilván a vasútvonalainkat akarták elvenni, színmagyar területek, a magyar kenyérhéjat gyakorlatilag teljes egészében, közel egymillió embert szakítottak el.

Kedves Honfitársaim! Azért ezen gondolkozzunk már el! Hát most már 600 ezer alá csökkent a regisztrált magyar honfitársaink száma, 537ezer körüli most már a szám. Egyre rosszabbul esik, de szinten 500 ezer magyarról kell beszélni, és az ember szíve tényleg belefájdul abba, hogy amikor ezeket a településneveket végignézzük, akkor itt lényegében, ahogy mondtam az előbbi felszólalásomban is, és vállalom, még ha ennek akár nemzetközi botrány következménye is lesz, de ezek magyar-magyar határok. Itt gyakorlatilag az ott élő szlovák honfitársaink, akik esetleg ott éltek több száz éve páran, pár család ezen a környéken, nagy szeretettel eléltek kedves magyar barátainkkal, de Szlovákiának az ég egy adta világon abszolút semmi köze nincs ehhez a területhez.

Ráadásul, ha belegondolunk, és még egyszer mondom, arra kérem Fónagy János államtitkár urat és a magyar kormányt, hogy tegye már meg legalább azt az önbecsülést erősítő lépést, hogy ne egy 1956-ban aláírt, a Magyar Népköztársaság és Csehszlovák Köztársaság közötti egyezmény szabályozza jelenleg a magyar-szlovák határokat. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk egy Bős után, ugye, amikor Szlovákia fogta magát, és egyoldalúan elterelte a Dunát. A mai napig is törvénytelen állapot áll fenn, a Szigetköz vizének jelentős részétől megfosztva, amelyre a magyar állam akkor sajnos nagyon gyengén, nagyon puhán reagált, bemutatva azt, hogy hogyan nem kell eljárni, amikor egy határfolyót sértenek. Nézzük már meg, hogy Izrael hogyan reagál arra, ha mondjuk, valamely határfolyóját, például a Jordán folyót terelgetik vagy vizet lopnak belőle. Akkor bizony nagyon keményen megindulnak a bombázók, ugye, képviselőtársaim? Van, akinek lehet valamit, van, akinek meg nem lehet. Hát, én ezt nem tudom elfogadni.

Úgyhogy azt tudom csak mondani önöknek, hogy jó ez az irány, építsük a hidakat, építsük az utakat, gőzerővel támogassa a magyar állam a magyar közösség önrendelkezési törekvéseit, és ne pártokban mérje a magyarság érdekérvényesítését és érdekképviseletét, hanem valós, meglévő társadalmi akaratban, amely egyre erősebb ma már arra, hogy össze kell tartozzék, ami összetartozik.

(20.20)

Például a csallóközi magyarság számára miért nem adatik meg az a szintű területi autonómia, ami Katalóniában, Dél-Tirolban vagy a Finnországban élő svédek számára evidencia: egyenlő nyelvhasználat, korlátozásmentes érvényesülés a közhivatalokban, saját pénzekről való saját döntés.

Tehát nagyon szeretném, ha a magyar állam végre komolyan venné azt az egyébként az alaptörvényben elfogadott helyes rendelkezést, hogy a magyar államnak felelőssége is van, és nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget visel elcsatolt területen élő testvéreinkért, és ennek keretében minden szükséges diplomáciai lépést megtesz annak érdekében, hogy Szlovákiát rákényszerítse arra, hogy a nemzetközi jog előírásait betartva ne üldözze a magyar nyelvet, törölje el a beneši dekrétumokat, ő adjon kárpótlást azoknak a kitelepített magyaroknak, akiket kegyetlenül '45 után átdózeroltak, és egyáltalán, végre tisztességes, egyenjogú életet biztosítson magyar testvéreink számára Szlovákia területén, a Felvidék ősi magyar területein.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)