Az egyik vélemény az volt, hogy a közélettől való eltiltás esetén nemcsak a törvényben felsorolt szankciókat, illetve jogfosztásokat kellene alkalmazni az ebben az állapotban lévő elítéltnél, hanem egyéb, a szociális ellátórendszerhez, illetve a szociális törvényhez tartozó juttatások, illetve ellátások szankcionálása, illetve csökkentése, korlátozása is indokolt lenne.

A kábítószerrel való visszaéléssel kapcsolatosan több vélemény is elhangzott. Üdvözölte az ellenzék azt, hogy a két éven belül csak egyszer alkalmazható elterelés intézménye bekerült a törvénybe, viszont azon a tényálláson nem fog változtatni, amit én magam - mint volt pártfogó felügyelő, tehát szakmai tapasztalattal rendelkező ember - mondtam. Amikor még a vádemelés elhalasztása miatt az elterelésen lévő fiatalok a mi szakterületünkre tartoztak, akkor nagyon gyakran előfordult az, hogy az elterelés ideje alatt a terheltek ugyanúgy kábítószert fogyasztottak, nagyon sokszor pont az elterelés után, miután egy csoportterápián jól összejöttek, a csoportterápiát bezárták a szanatórium mellett lévő susnyásban egy jointtal. Tehát ez a gyakorlat nem nagyon fog változni. Attól függetlenül, hogy ki fogja ellenőrizni ennek az elterelésnek a végrehajtását, attól függően indokolt lenne az, hogy az ő kezdeményezésére esetleg drogtesztet lehessen végrehajtani az éppen ebben a szakaszban lévő terheltnél.

A lelki bántalmazás fogalma is szóba került a bizottságban kisebbségi véleményként. Itt örvendetes az, hogy ez a tényállás, jogi tényállás bekerül a Btk.-ba, viszont az kérdéses, hogy ki és hogyan fogja ellenőrizni ennek a tényállásnak a megvalósulását. A házasságon, illetve a családon belüli erőszaknál már tapasztaltuk a távolságtartás fogalmát, és ott is nagyon sokszor a kiérkező rendőr járőrnek kellene megállapítania azt, hogy itt tényleg megtörtént-e a családon belüli erőszak, vagy nem, és egy sokkal cizelláltabb résznél, a lelki bántalmazásnál vagy lelki terrornál nagyon sokszor a szakembereknek, szociális, illetve orvos, illetve pszichológus szakembereknek is beletörik a bicskájuk abba, hogy megállapítsák, hogy tulajdonképpen megtörtént-e a lelki bántalmazás tényállása, vagy pedig nem.

Szóba került a 12 évre leszállítása a büntethetőségnek. Itt megoszlott az ellenzék véleménye. Az ellenzék egy része ezt helytelennek tartotta, az ellenzék másik része, szó szerint a Jobbik helyesnek tartotta, a baloldali, illetve liberális ellenzék pedig elutasította ezt a dolgot. Viszont aggályok azoknál is felmerültek, akik egyetértettek ezzel. Kérdéses marad a 14 éven aluli gyermekeknél bűncselekmény elkövetése miatt a szülők, illetve a törvényes képviselők felelőssége, illetve bizonyítottnak látta az ellenzék azt, hogy a 14 éven aluli, 12 éves kortól elkövetett súlyos bűncselekmények száma sajnos ténylegesen megemelkedett. Ennek egyik oka lehet az, hogy a szülők a felbujtók, és küldik a bűncselekmény végrehajtására a még nem büntethető gyermeket, vagy a változó világ, illetve a civilizáció ilyen foka is jelentheti azt, hogy ez egyre gyakrabban előfordul.

Nem érthető az sem, hogy akár súlyos bűncselekményeknél is a 20 éves korhatár alatt nem szabható ki az életfogytig tartó büntetés az elítélteknél. Ami még szóba került, az a javítóintézeti, nevelőintézeti elhelyezés, ami sok esetben aggályos. Az ügy lezártának a lassúsága miatt nagyon sokszor későn kerülnek a javítóintézetbe az előzetes letartóztatás vagy fogva tartás miatt a fiatalok. Így az ott eredményesen működő pedagógiai tervet, pedagógiai folyamatot nem tudják alfától ómegáig végrehajtani, és nagyon sokszor úgy kerülnek a javítóintézetbe a fiatalok, hogy előtte esetleg felnőtt korú elkövetőkkel is kapcsolatba kerültek az előzetes fogva tartás során, így a kriminalizáció tekintetében elég súlyos és elég mély tapasztalatokkal rendelkeznek, mikorra a javítóintézetbe kerülnek.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)