Bár többen említették, nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy milyen időtálló és milyen múlhatatlan volt a híres Csemegi-kódex, és említést kell tennünk ennek szerzőjéről, Csemegi Károlyról is, különösen azokhoz szólok, akik nem tudják, hogy tulajdonképpen ő ki volt. Nagyon röviden: az 1848-as bánáti és bácskai harcok szabadsághőse, a temesvári börtönben megszenvedett, de angolul tanuló ifjú ügyvéd, aki Aradon kezdte a pályafutását, majd egy román többségű kis Temes megyei településen volt kénytelen ügyvédkedni, mert máshol nem ügyvédkedhetett. Ennek a pályának a másik nagyon érdekes része, hogy aztán ami nálunk nem nagyon fordul elő, hogy ügyvédből bíróvá vált valaki. A mai világban ez szinte elképzelhetetlen, hogy kurucból labanc vagy labancból kuruc legyen, már elnézést kérek a frivol hasonlatért.

Tehát bíró lett, és aztán megalkotta ezt a bizonyos híres törvényt, amelyről most jutott eszembe, kedves képviselőtársaim, hogy a számok milyen bűvösek. 1878, 1978, de azért 1978-ban más idők voltak, annyi eszük sem volt, akik ezt meghozták, hogy legalább a Csemegi-kódexhez, ha már pont száz éve született, akkor legalább a törvény számát igazították volna.

Nyilván, hogy az átkosban azért Csemegi Károlyt nem annyira szerették ezek szerint, annak ellenére a nullum crimen sine elve és a nulla poena sine lege elve azért ott is szerepelt. Tehát azért erre nagyon vigyáztak, de pont száz esztendő volt a kettő között, csak másképp hívták a törvényt.

(10.10)

Csemegi Károly érdemeit nem tovább ragozva, azért annyit hadd mondjak el, hogy Szent István-rendet, kitüntetést is kapott az uralkodótól ezért a valóban időtálló kódexért, és úgy tudom, hogy az akkori igazságügy-minisztertől pedig 6 ezer forintot kapott. Mivel nagy úriember, kiváló ügyvéd és gentleman volt - most Bánáti Jánosnak, az Ügyvédi Kamara elnökének mondom -, azt mondta a 6 ezer forintra, hogy alamizsnát nem fogadok el. Micsoda úriember volt, kérem szépen, Csemegi Károly, aki azt mondta a miniszternek, hogy 6 ezer forint neki semmi! Más világ volt, kedves képviselőtársaim, hölgyeim és uraim, akkor, amikor megszületett ez a törvény. Azt meg mindannyian tudjuk egyébként, azt hiszem, mindegy, hogy a patkó melyik oldalán ülünk, hogy valóban, államtitkár úr, ez egy megérlelt, kiváló törvény, de hogy a Csemegi-kódexet nem fogja megérni időben, az biztos, de azt hiszem, ez mindannyiunk előtt ismeretes, bár próbálkoztunk és igyekeztünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja, gondolom, nem árulok el titkot, természetesen támogatja ezt a törvényjavaslatot. Egyrészt valóban azért, mert az 1978. évi jogszabály már valóban nagyon régen született, ezer sebből vérzik, toldozgattuk-foldozgattuk. A másik pedig, azért támogatjuk feltétlenül, és van, akinek ez tetszik, van, akinek nem tetszik, attól függ, hogy a patkó melyik oldalán ül, hogy más világ kezdődött itt két esztendővel ezelőtt, egy más politikai erő kapott kétharmados felhatalmazást, és ennek a nemzeti együttműködés rendszerének vagy a nemzeti együttműködés kormányának, a rendszerváltozás utáni harmadik nemzeti kormánynak a legfontosabb célkitűzése az, hogy rend legyen ebben az országban.

Az elmúlt 8 esztendőben, amikor szociálliberális kormányzás volt, akkor sok mindent lehet mondani, sok kritikával lehet illetni ezt a 8 esztendőt, de hogy rend nem volt, az biztos. Azt hiszem, ebben megegyezünk, kivéve talán a szocialista képviselőtársakat, akik egészen mást gondolnak ezzel kapcsolatosan. Tehát nem volt rend, és mindazok a sajnálatos események, mindazok a csontvázak, amelyek mindennap előkerülnek, ezek megakadályozása érdekében valóban egy új jogszabály is szükségeltetik.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Gyakorló jogászként mindannyian tudjuk, magam is ezt mondom, hogy az új büntető törvénykönyv nem csodafegyver. Mindenki tudja, hogy nem a büntető törvénykönyv, a büntetési tételek emelése vagy szigora fogja megváltoztatni Magyarországon a bűnözés helyzetét, nem ez lesz az a csodafegyver, amely megoldja azokat a társadalmi problémákat, amelyek itt feszítenek bennünket a XXI. században, és akkor még az európai jelenségekről és egyebekről nem is kívánok beszélni. De az is határozott szándéka, határozott célkitűzése és elképzelése a kormánynak, hogy ahhoz, hogy ebben az országban rend legyen, valóban olyan büntető törvénykönyv, olyan büntetési tételek és olyan új különös részi tényállások szükségesek, amelyek ehhez a rendteremtéshez eszközt nyújtanak, amely az egyik eszköz arra, hogy Magyarországon megváltozzon a bűnözés struktúrája.

Én nem osztom képviselőtársamnak, az általam nagyon tisztelt Gaudi képviselőtársamnak azt a megjegyzését, amelyet most az előbb itt elmondott - azt hiszem, jól idézem képviselőtársamat -, azt mondta, idézem: Magyarországon tombol a bűnözés. Magyarországon, képviselőtársaim, nem tombol a bűnözés. Magyarországon tudomásul kell venni, hogy a bűnözés struktúrája megváltozott. Már nem az a bűnözés van, ami 5, 10, 15 évvel ezelőtt volt, teljesen megváltozott a bűnözés. Egyszerű ügyvédként és abszolút leegyszerűsítve a dolgot a következőképpen szeretném ezt bemutatni. Én azt látom, hogy a magyar társadalomban egy nagyon pici kis társadalmi réteg vagy társadalmi csoport, akik rendszeresen bűncselekmény elkövetéséből szerzik a betevőt, akik visszaesők - én nem kívánok senkit megnevezni ezzel kapcsolatosan (Derültség a Jobbik soraiban.), egy konzervatív politikus ilyet nem tesz -, tehát vannak társadalmi csoportok, amelyek visszaesőként, különös visszaesőként rendszeresen bűncselekményeket követnek el. Azt hiszem, nincs vita a tekintetben, hogy aki rendszeresen bűncselekményt követ el, annak börtönben kell lennie. Én azt gondolom, ez egy nagyon pici szelet.

A társadalomnak azután van egy másik szelete, aki az új viszonyoknak megfelelően más jellegű bűncselekményt követ el, és itt már utalok az új Btk.-ra és a különös részi rendelkezésekre is, hogy megjelentek egészen érdekes, akkor talán úgy fogalmaznék, intellektuális bűncselekmények, mint a gazdasági csalás. Felértékelődtek például azok a bűncselekmények - hűtlen kezelés, hanyag kezelés -, amelyek az elmúlt 8 esztendőt itt jellemzik. Most csak a példa kedvéért hadd mondjam, a Zuschlag-ügy ennek a lakmuszpapírja vagy az iskolapéldája, de hány van ilyen, hány szerződés került elő. Most pont a főpolgármester úr említette, a fővárosban hány olyan szerződés került elő, ahol az égvilágon semmilyen teljesítés nem történt. Ezek a bizonyos fiktív szerződések, de még nem a termőfölddel kapcsolatos zsebszerződésekre gondolok, hanem kötöttek több 10-20-100 milliós szerződéseket valakikkel, ezek ezrével kerülnek elő, semmilyen teljesítés mögötte nem volt, semmit nem csinált az illető, de most benyújtja a számlát, és azt mondja, miért nem fizetjük ki az 50, 100 vagy 150 millió forintot. Nyilvánvaló, nem fogjuk kifizetni, és nyilvánvaló, hogy ezek köztörvényes bűncselekmények, emiatt nyilvánvaló, hogy büntető feljelentéseket fogunk tenni.

Sajnálatos módon még van egy nagyon riasztó jelenség ezzel kapcsolatosan a magyar társadalomban, ez pedig a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények, amelyek szintén elszaporodtak, de ezzel majd később szeretnék külön foglalkozni, amikor odaérek; tehát a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények, amelyekről, úgy mondhatnám, Magyarország pestise jelen pillanatban a kábítószer. Ezzel is valamit kell kezdenünk.

Tehát az új büntető törvénykönyv megpróbál azokra az új kihívásokra válaszolni, amelyek nem is elsősorban az általános részi, hanem a különös részi rendelkezéseket érintik, és megpróbál utánamenni azoknak az új kihívásoknak, amelyek most megjelentek, például valóban a termőfölddel kapcsolatos új különös részi rendelkezés, de mondhatnám az uzsorás és az egyéb szerződéseket is. Nagy örömmel mondhatom itt, kedves képviselőtársaim, ezt szeretném külön kiemelni, bár egy jelentéktelen mozzanat, de mint vidéki ember, azért hadd mondjam, hadd üdvözöljem a kormánynak azt az előterjesztését, hogy a rongálás törvényi tényállásába az úgynevezett falfirkálás vagy graffiti bekerült. De ezzel kapcsolatosan már most mondom, államtitkár úr, több képviselőtársammal ezzel kapcsolatosan módosító javaslatot szeretnénk előterjeszteni, mert úgy tudom, 1 év az alapesetben is, 2 év... - tehát a büntetési tételt itt valóban emelni kellene.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, ami Magyarországra ma jellemző a sok negatívum mellett, hogy ez a falfirkák országa, itt a villamosokon, a középületeken és mindenütt, reggel, délben és este különböző csoportokhoz tartozó személyek, fiatalok és nem fiatalok tönkretesznek műemlékeket, milliós értékeket; az, hogy ez megismétlődik nap mint nap, aki a Margitszigetre jár ki - én, amikor itt vagyok Budapesten, ki szoktam járogatni a Margitszigetre -, a gyönyörűen felújított Margit-hídnál, ahogyan átmegyünk a szigetre, a jobb oldalon és a bal oldalon most már harmadik alkalommal Szent István koronáját és róla a keresztet háromszor letörték, háromszor állították vissza, háromszor letörték. Kérem szépen, ez felháborító, és higgyék el, döntően akárhol jár az ember Európában, ez csak Magyarországra jellemző. Igenis üdvözölendő, hogy ebben az esetben a törvény szigorával kell fellépni, és akkor még nem beszélünk a középületekről. Mondjuk, a Parlamenttel szerencsénk van, nem tudják összefirkálni, mert le van zárva kerítéssel, de szerintem erre is tennének. Tudják, kérdezzék meg, hogy ez mennyibe kerül, milyen munka ennek a lecsiszolása, és egyáltalán milyen értékrendet képviselnek azok, akik ezt megteszik. Elnézést, hogy ezt hosszan fejtegettem, de azt hiszem, ebben kell tenni valamit. Örvendetes, hogy a büntetőjog eszközével is ehhez hozzá fogunk nyúlni.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon örülünk annak, hogy valóban az alkotmányügyi bizottságban is egy emelkedett és magas szintű szakmai vita zajlott le a képviselőtársaim között, és annak is nagyon örülünk, hogy bár igen rövid volt az idő, de az ügyvédi társadalom, a bírói társadalom - az ügyészi társadalmat nem tudom -, szóval, mindenki, az ügyészi társadalom is a szakmai érveit felsorakoztatta, és ahogyan egy ilyen nagy kódexnél van, nyilvánvaló, hogy komoly kérdések, szakmai kérdések vannak, amelyekben nem biztos, hogy a csalhatatlansági zászló nálunk van, nem biztos, hogy minden tekintetben igaza van az előterjesztésnek.

(10.20)

Már itt a vita előtt erről említést tettünk róla, de mivel az egyik bizottsági előadótól is elhangzott, csak mozaikszerűen szeretném azt mondani, hogy én, aki egyébként nagycsaládos vagyok, és gyakorlatilag egy fél futballcsapatnyi gyermekem van, hat gyermekem van, a családon belüli lelki bántalmazással kapcsolatos tényállás, államtitkár úr, több sebből vérzik. Azt gondolom, hogy a különös részi tényállás gyakorlatban történő alkalmazását végig kellene gondolni, mert lehet, hogy ebből nagyobb probléma lesz.

Ugyanúgy hosszas vita, polémia alakult ki természetesen az ittas járművezetéssel kapcsolatosan is, amellyel összefüggésben üdvözlendő, hogy a most benyújtásra került törvényjavaslatban lehetőséget adunk a bírónak a korábbi automatikus járművezetéstől eltiltás alkalmazása mellett, hogy különös méltánylást érdemlő esetben a bíró kartárs dönthessen úgy, hogy mégsem veszi el a vezetői engedélyt. Megmondom őszintén, ebben a körben hajlanék liberalizációra, talán egy picit liberalizálni kellene, és meg kéne változtatni, mert nem hiszem, hogy ez a drákói szigor szükséges. Még egyszer mondom, minden tiszteletem az igazságszolgáltatás csúcsán lévő bíró kartársaké, de azért nem vagyok abban biztos, hogy ilyen indokolással ez a különös méltánylást érdemlő eset elő fog fordulni. Erre is tekintettel azt gondolom, hogy itt egy picit lehetne változtatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Mondandómnak talán legfontosabb része, pillére az az engem is először, az első pillanatban nagyon elgondolkodtató kérdés, hogy mi legyen a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekkel, egyáltalán helyes-e az a szigorítás, ami most itt az előterjesztésben szerepel. Igaz-e az, hogy ezzel a példás szigorral vissza tudjuk szorítani korunk pestisét, tudunk-e ebben valamit tenni, vagy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy ez egy voluntarista, vulgáris elképzelés, hadd fogyasszák a füves cigarettákat a fiatalok, nincs ezzel semmi probléma. Ha egy kicsit kereskedik is vele, hát istenem, belecsúszik a kettőbe, tudjuk azt, hogy nyilván kihasználják azokat a gyerekeket, akik fogyasztanak is. És egyébként is, Hollandiától kezdve Európában általában ebben egy liberális felfogás érvényesül, mit akarunk mi itt, miért akarjuk börtönbe csukni azt a szegény szerencsétlent, aki kábítószert fogyaszt.

Tisztelt Országgyűlés! Először a saját véleményemet szeretném elmondani, még egyszer mint többgyermekes családapa. Ugyanazt tudom mondani, amivel kezdtem vezérszónoki felszólalásomat, tudom, hogy nem a büntetőjog eszköze oldja meg a kábítószer-függőséget, nem a büntetőjog eszköze fogja Magyarországon visszaszorítani a kábítószert. Nyilvánvaló, hogy értékrendválasztás szükségeltetik, az értékrendválasztásnak pedig két fontos pillére van, a család, mit lát otthon, milyen az értékrendje a családfőnek, a családanyának, a nagypapának, a másik pedig, hogy milyen értékrendet kap az iskolában. Csak ezután jön a büntetőjog eszköze.

Az én legidősebb leányom, aki most már elvégezte a jogi egyetemet, harmadéves joghallgató volt a Szegedi Tudományegyetemen, amikor hazajött, és azt mondta nekem, hogy apa, próbáltad-e már a füves cigarettát. Mondtam, hogy nem próbáltam még. Mert én vagyok a csoportban az egyetlen, aki még nem próbálta ki, és ki is nevettek - mondta. Ettől függetlenül azt mondom, hogy ha ebben a helyes értékrendválasztásban nem történik társadalmi változás, akkor a büntetőjog eszköze nagyon kevés lesz ahhoz, hogy a kábítószer-fogyasztást visszaszorítsuk Magyarországon.

Hogy mégis pozitív hírt mondjak, mivel én nem értek a kábítószerhez, tegnap felhívtam Zacher Gábor kiváló szakértőt, aki azért ért ehhez a dologhoz, aki a következőt mondta. Bizonyára mindannyiunk előtt ismeretes a 66/2012. kormányrendelet, az úgynevezett C-lista. Azt mondta a szakértő, hogy a C-lista bevezetésével, amit annak idején kritizáltak jó néhány oldalon, a baloldalon, radikálisan csökkent a kábítószer-fogyasztás Magyarországon, és igenis, az értékrendválasztás mellett minden eszközzel, a büntetőjog eszközével is vissza kell és vissza lehet szorítani a kábítószer-fogyasztást és a kábítószer-kereskedést.

Tehát azt mondom, kedves képviselőtársaim, hogy üdvözlendő az az előterjesztés, ami előttünk van, ha nem is ez a csodafegyver és a legfontosabb módszer, de igenis feltétlenül szükséges. És akinek jobb ötlete van a kábítószer-fogyasztással és az ezzel kapcsolatos pönanizálással kapcsolatban, akkor az nyújtson be módosító indítványt, de semmiképpen nem fogjuk ezt a rendelkezést liberalizálni, ha kell, akkor szigorítani fogjuk, mert Magyarország nem Hollandia, hanem Magyarország. Ezzel kapcsolatosan még szeretném azt is kiemelni, hogy az értékrendválasztás során igenis a fiataloknak legalább 40 százaléka olyan, aki nem próbálta ki, nem fogyasztott kábítószert, és nem is fogja kipróbálni. Ha mi ezen változtatunk vagy liberalizálunk, annak beláthatatlan következményei lesznek. Tehát azt gondolom, hogy a helyes az az út, hogy az iskola, a család és a büntetőjog eszközével is tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a kábítószer-fogyasztást visszaszorítsuk.

És itt most ebben a kérdésben szólnom kell a vádhatósághoz, az ügyészséghez és a nyomozó hatósághoz is. Akik a szakmában benne vannak, tudják, én nem emlékszem arra az elmúlt 32 éves ügyvédi pályafutásom során, pedig jó néhány büntetőügyben védői feladatot is elláttam, ilyen ügyben is, de nem emlékszem, hogy a kábítószer-fogyasztók és kis dílerek mellett legalább a középszintig eljutottunk volna. Mindenki előtt ismeretes, mindenki tudja, hogy külföldről jön az anyag, mindenki tudja, hogy most már úgynevezett dizájndrogok is vannak, hogy egészen kifinomult laboratóriumok tömkelege dolgozik azon, hogy a fiatalságot tömjék kábítószerrel.

Én ezért arra kérem mind a kormányt, mind az ügyészséget, mind a rendőrséget, hogy a lehető legnagyobb anyagi eszközök igénybevételével, földön, vízen és a levegőben Magyarországon is totális háborút hirdessünk a terjesztőkkel szemben. És végre, mondjuk, ebben a ciklusban jussunk már el oda, hogy Budapesten, a nagyvárosokban legalább a középszintes terjesztőket, akik milliókat, százmilliókat tesznek zsebre, kapjuk el, és álljanak a bíróság elé, és kapjanak példás büntetést. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, addig szerintem nem lesz áttörés, képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! Szinte lehetetlen átfogni ezt a törvényjavaslatot, hiszen óriási terjedelmű, mondjuk, a Csemegi-kódexhez képest a terjedelme legalább háromszorosa, de egyetlenegy dologról feltétlenül kellene beszélnem, annak ellenére, hogy én ebben nem kívánok állást foglalni. Minden oldalról a legnagyobb kritikát ez a bizonyos jogos védelmi helyzet, a jogos védelem szabályozása kapta. Az az igazság, hogy mindannyiunk előtt ismeretes, hogy mi volt ennek az alapja.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek a jogos védelemnek az volt az alapja, amit az Alaptörvény 5. cikke tartalmaz, nevezetesen, hogy mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. Tehát a polémia egyik részével azért nem kéne külön foglalkozni, mert az alaptörvényben ez szerepel, benne van, és szerintem ez nagyon helyes. Az egy másik nagy kérdés természetesen, és ez most már teljes egészében megosztotta nemcsak a parlamenti patkó két vagy három oldalán ülőket, hanem a jogásztársadalmat is, hogy akkor hogyan legyen ennek kodifikálása és szabályozása.

Megmondom őszintén még egyszer, én nem kívánok ebben állást foglalni, de az ezzel kapcsolatos vélemények sorában egyetértek Bánáti János véleményével, egyetértek Kónya István véleményével, és döntően egyetértek Polt Péter álláspontjával - nem oly régen csak olvastam, nem voltam ott az előadáson sajnos -, nevezetesen, hogy az arányosságot, a közvetlen életet fenyegető helyzetet talán valamilyen módon újra kellene kodifikálni, és szűkítően kellene értelmezni. A magyar ember nagyon furfangos és beláthatatlan következményei lehetnek esetleg annak, hogyha valaki ezt visszaélésszerűen gyakorolja. Nem kívánok példákat mondani, mert a szószékről nem kívánok tippeket adni. Mindenki tudja, hogy miről van szó.

(10.30)

Tehát ennek a szabályozásnak pontosnak és egyértelműnek kell lenni, és szerintem nem lehet egyenlőségjelet tenni, amikor valaki a kerékpáromat el akarja vinni, és a kerékpáromat vagy a tulajdonomat meg akarom fogni, a kerékpáromat akarja valaki ellopni, és az, amikor mondjuk, valaki felfegyverkezve bejön a lakásomba, és rám tartja a pisztolyt. Nem kérdés, hogy itt mi lehet a reakció, de nem kérdés, hogy a másiknál, és a vagyon elleni közvetlen támadás meg az élet elleni közvetlen támadás között, ahogyan nagyon helyesen a bíró kartársak is utaltak rá, markáns különbséget kellene tenni, legalábbis a jogszabályalkotás során minden körülmények között.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Rengeteg olyan újdonság szerepel természetesen a törvényjavaslatban, amellyel korábban nem találkoztunk, vita alakult ki a tekintetben is, hogy az új büntetésként bevezetett elzárás, illetve a sportrendezvények látogatásáról való eltiltás helyes-e, vagy nem helyes. Én az elzárással kapcsolatosan, megmondom őszintén, hogy nem látok sem dogmatikailag, sem egyébként semmi kivetnivalót, a sportrendezvények látogatásáról való eltiltással kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy ha nem is olyan mértékben, mint Angliában, de Magyarországon is megjelent a sporthuliganizmus. Tudomásul kell venni, hogy vannak olyan vehemens szurkolók, akik nem a sportrendezvények meg a meccseredmények miatt látogatnak sportrendezvényt, hanem az otthoni frusztráció miatt, megpróbálják a bírón vagy a másik szurkolón kitölteni a haragjukat. Azt hiszem, hogy ezeket az embereket, valóban, ha olyan súlyú a dolog, akkor helyes, hogyha a sportrendezvények látogatásáról eltiltjuk.

Szeretném azt is kiemelni, hogy olyan új bűncselekmények szabályozása is megjelent a javaslatban, amelyek például a termőföld védelmét szolgálják. Azt hiszem, hogy az elmúlt 8-10 esztendőnek, de talán a mostani két esztendőnek a súlyos tanulsága és öröksége miatt is valóban különös részi tényállással kell ezt a kérdést szabályozni, és ebben az esetben talán sikerül a magyar termőföldet megvédeni, a jog egyik eszközét legalább tudtuk alkalmazni.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Összességében a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja a büntető törvénykönyvet alkalmasnak tartja arra, hogy az új kihívásoknak megfeleljen, alkalmasnak tartja arra, hogy az országban rend legyen, hogy a büntetőjog eszközeivel azokat az embereket, akik arra méltók, valóban dutyiba csukjuk. Biztos vagyok abban, hogy a büntetési tételek szigorítása és azoknak természetesen az akkénti alkalmazása, hogy a bíró szabad mérlegelése alapján döntse el azok között a határok között, hogy milyen büntetési tételt alkalmaz, helyes és üdvözlendő elképzelés, és az is üdvözlendő elképzelés, hogy a következő években, évtizedekben egy, az 1978-as törvénynél időtállóbb büntető törvénykönyv szülessen.

Kormánypárti képviselőként biztosítok mindenkit, hogy azokat a jogos kritikákat, azokat a szakmai javaslatokat, amelyeket megkaptunk ellenzéki oldalról, a szakma oldaláról is, ezeket minden körülmények között módosító indítvány formájában hajlandók vagyunk befogadni, mert én úgy érzem - egyébként nem a kincstári optimizmus beszél belőlem -, hogy alapkoncepciójában, alapelveiben a törvényhozó és a kormány szándékát mindenki támogatja többségében, és ez a támogatás elegendő lesz ahhoz, hogy egy konszenzussal kialakított olyan büntető törvénykönyv szülessen, amely ugyan nem lesz olyan időtálló, mint a Csemegi-kódex, de azért a következő években, évtizedekben kevés módosításra kerül sor.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok és a Jobbik soraiban.)