Nyilván a társadalmi viszonyoknak az egyik legfontosabb szabályozó eszköze a büntető törvénykönyv, amely nagyon látványos is, hiszen az egész lakosságot érintik az abban foglalt szabályozások. A modern büntetőjog Magyarországon tulajdonképpen II. József uralkodása idején indult el, aki 1787-ben már a Sanctio Criminalis Josephinával új elveket helyezett le. Ilyen volt a jogegyenlőség deklarálása, a nullum crimen sine lege elv kimondása, valamint - nagyon érdekes 1787-ben - a halálbüntetés eltörlése volt, azonban ezt 1790-ben II. József visszavonta, tehát rövid ideig élt.

1795-ben volt egy nagyon fontos törvényjavaslat Magyarországon, amely szankciórendszerének a középpontjában a közmunkán eltöltendő szabadságvesztés állt, azonban ez nem lépett életbe.

1827-ben készült egy újabb átfogó törvényjavaslat, ez egy kicsit visszalépés volt az előző törvényjavaslatokhoz képest, testfenyítő büntetések alkalmazása szerepelt benne, becstelenítő büntetések alkalmazása, a halálbüntetést nagyon széles körben alkalmazták, azonban ez sem lépett életbe, ez is megmaradt a tervezet szintjén. Ugyanúgy, mint a következő, a negyedik, az 1843-as büntető törvényjavaslat, amelyet már Deák Ferenc neve fémjelzett. Ez a törvényjavaslat is elbukott, részben a királyon, az uralkodón, részben pedig a felsőházon, hiszen ez el akarta törölni a halálbüntetést, és esküdtbíróságot akart Magyarországon bevezetni, és ezek voltak azok, amik elbuktak a felsőházon, míg a börtönügy pedig elbukott a királyon, hiszen magánelzárásos rendszert akartak megvalósítani, amihez új börtönöket kellett volna létrehozni Magyarországon, méghozzá jó sokat. Mivel ennek nagyon nagy volt a költségvetési fedezeti igénye, ezért az uralkodó ezt nem írta alá.

Ez már nagyon modern volt, általános és különös részre tagozódott, bűntettet és kihágást ismert, a szabadságvesztés volt az általános büntetési forma, a halálbüntetés eltörlése is szerepelt benne, relatíve határozatlan szankciórendszert adott volna, a büntetés felső határát rögzítette, az alsó határa a bíró mérlegelésére volt bízva, tehát viszonylag nagy szabadságot adott a bíráknak.

(11.40)

De amint mondtam, ez is elbukott, és az első magyar nyelvű büntető törvénykönyv az 1878. évi V. törvény volt, a Csemegi-kódex, amely szintén már nagyon modernnek számított abban a korban Európában is. A bűncselekmények hármas felosztása szerepelt benne, a bűntetti vétség és a kihágási alakzat, a szándékos és gondatlan bűncselekmény fogalmi elemeit használta végig a törvénykönyv, a bűncselekmények stádiumai közül azonban csak a kísérletet definiálja, az előkészületet nem, ismeri a szűkebb körű halálbüntetést. A szabadságvesztésnél négy fokozatot ismert: fegyház, börtön, fogház és államfogház. Mint ahogyan már a korábban felszólalók is méltatták, ez nagyon sokáig hatályban maradt, részben az általános rész tekintetében egészen 1951-ig, míg a különös rész tekintetében pedig 1961-ig.

Varga István képviselőtársam is elpolemizált rajta, hogy gyakorlatilag pontosan 100 évvel később készült egy átfogó büntető törvénykönyv, amely szinte csaknem ugyanazt a számot kapta, csak egy sorszámmal kisebb, tehát az 1978. évi IV. törvénycikk, tehát gyakorlatilag a szocializmus közepéig a Csemegi-kódex érvényben maradt, bár 1908-ban, 1928-ban és 1948-ban novellákban módosították, de alapvetően az egysége megmaradt.

Az előttem hozzászólók, illetve az alkotmányügyi bizottságban felszólalók is kiemelték az új büntető törvénykönyvnek azt az erényét, amelyet most tárgyalunk, és a 2012. évi lesz majd az, amennyiben elfogadásra kerül, márpedig valószínűleg elfogadásra kerül, hogy alapvető garanciális szabályok rögzítve vannak benne, így például a nullum crimen sine lege elve, illetve a nulla poena sine lege elve. Azonban azt látjuk, és ezt nem emelte ki senki, hogy némineműleg változott a törvény tervezete a 2012. februárban benyújtott javaslathoz képest, és ebben a tekintetben is változott, hiszen némineműleg felpuhítja az 1. § (3) bekezdése ezt az elvet, amely kimondja... - a 2. § (3) bekezdése kimondja, hogy az új Btk.-t visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az elkövetés idején a magyar Btk. szerint nem volt büntethető. Tehát álláspontom szerint ez itt egyértelműen részben alárendeli a magyar büntetőjogot, a magyar joggyakorlatot a nemzetközi jog gyakorlatának, másrészt pedig akár adott esetben az is előfordulhat, hogy olyan cselekménnyel ítélhetnek el valakit, amely az adott időpontban, a cselekmény elkövetésekor nem volt bűncselekmény az akkor hatályos magyar jogszabály szerint. Tehát ebben az esetben az új Btk. a régihez képest felpuhítja a nullum crimen sine lege elvet is.

Egy nagyon fontos áttörésnek tartjuk, ha tovább nézzük szerkezetében az új büntető törvénykönyvet: az általános rész 16. §-a nagyon csekély részben ugyan, de átvesz egy jobbikos javaslatot, amellyel kapcsolatosan már nagyon komoly vitákat folytattunk az alkotmányügyi bizottságban, és nem kerülhetett a parlament elé, mert az alkotmányügyi bizottságban nem kapta meg a szükséges szavazatot, mégpedig ez a büntethetőségi életkor leszállítása, amely a korábbi, tehát a jelenleg hatályban lévő büntető törvénykönyv szerint 14 év. A Jobbik Magyarországért Mozgalom e tekintetben, tekintettel arra, hogy Magyarországon nagyon elszaporodtak azok az esetek, amelyek során kirívóan közösségellenes, illetve életellenes bűncselekményeket 14 év alatti gyermekkorúak követik el, illetve hogy a felnőtt korú bűnelkövetők, a gyermekkorúakat kihasználva vonnak be gyermekeket a bűncselekmények elkövetésébe, erre tekintettel a Jobbik Magyarországért Mozgalom azt javasolta, hogy 12 évre vigyük le ezt az általános szabályt. Mi általánosan képzeltük el, és e tekintetben van különbség a kormányzati előterjesztés és a Jobbik Magyarországért Mozgalom véleménye között.

Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam már utalt a bizottsági ellenzéki vélemény megfogalmazásakor arra, hogy bizony a nemzetközi jogi gyakorlat egyértelműen abba az irányba is mutat, hogy 14 év alatt is büntethetőek, itt utalt a svájci gyakorlatra, vagy utalhat a norvégiai gyakorlatra. Svájcban 10 éves kortól büntethetőnek számít a gyermek. Itt a jelenlegi jogszabálytervezet a legfontosabb esetekben, tehát emberölés, erős felindulásból elkövetett emberölés, illetve testi sértés esetére adja meg 12 évtől a büntethetőséget. Az más kérdés, hogy a törvénytervezet szerint itt nincs helye azoknak a büntetéseknek, csak a javító-, nevelőintézeti intézkedést lehet alkalmazni velük szemben, illetve, ami belekerült a Btk.-ba, és fontos, hogy akkor büntethető, ha az elkövető az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. Tehát a Jobbik álláspontja szerint itt már általánossá szeretnénk tenni 12 évtől a büntethetőséget, és ezt a nemzetközi példák is alátámasztják.

Egy nagyon fontos kérdés a következő rész, az általános részben a jogos védelem kérdése. Azt gondolom, Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam is ezt majd részletesen ki fogja fejteni. Répássy államtitkár úr, amikor az alkotmányügyi bizottságban ezt ismertette, akkor elsősorban azt hozta fel, hogy az új szabályozás az arányosság kérdése szempontjából sokkal modernebbnek fog számítani. Ez elég érdekes, mert a korábbi büntető törvénykönyv, a jelenleg a hatályban lévő nem tartalmazza a szükségesség és arányosság kifejezéseket, míg a jelenlegi tervezet pedig igen, tartalmazza. Az más kérdés, hogy törvényi vélelemként vélelemnek kell tekinteni a védekező életének kioltására irányuló támadást jogtalan támadás esetén, és ezeket az eseteket taxatíve fel is sorolja a jogszabály. Éppen Apáti István képviselőtársam volt az, aki ezt már korábban is, mint tervezetet bírálta, illetve az általános vitában majd részletesen el fogja mondani, hogy ez miért olyan szűkítő, amelyet nem célszerű alkalmazni, illetve álláspontunk szerint módosítóként be fogjuk majd nyújtani Szilágyi György és Apáti István képviselőtársam javaslatát, amely már korábban is szerepelt itt a Ház előtt, de akkor pontosan azért, mert a büntető törvénykönyvnek lesz egy átfogó, új koncepciója, majd akkor lehet erre visszatérni. Mi ezt szeretnénk majd konkuráltatni az itt tervezett szabályozással.

Áttérünk a büntetésekre. Van egy olyan téma, amelyet kerülgetünk, mint a forró kását, különösen itt a parlamentben, ez pedig a halálbüntetés kérdése a büntetések nemeinél, amely 1990-ben került ki a büntető törvénykönyvből, és gyakorlatilag egyedülálló módon, hiszen Magyarországon nem a parlament helyezte hatályon kívül a halálbüntetést, hanem az Alkotmánybíróság a 23/1990. alkotmánybírósági határozattal. Azzal indokolták akkor, hogy az alkotmány, mármint az 1949. évi XX. törvény 54. §-a kimondta, hogy minden embernek vele született joga van az élethez, az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Ennek lett egy kiegészítése, 1990. június 25-én lépett hatályba az Alkotmány 8. § (2) bekezdése, amely szerint a Magyart Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, az alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Tehát ez volt az a kiegészítés, amely, mint mondtam, 1990. június 25-én lépett hatályba, amelyre hivatkozott az Alkotmánybíróság, hogy ezt más törvény nem korlátozhatja, így maga a halálbüntetés ezt korlátozza, tehát ezért helyezték hatályon kívül.

Dr. Schmitt Pál fogalmazott meg különvéleményt ezzel kapcsolatosan. Az ő véleménye szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik az alkotmány értelmezése, de nem tartozik az egymással ellentétes alkotmányi rendelkezések feloldása. Véleménye szerint ez már az alkotmányozási hatalommal rendelkező Országgyűlés joga és kötelessége, ez azóta sem került ide vissza. Álláspontunk szerint fontos lenne, hogy ez is bekerüljön az új büntető törvénykönyvbe, illetve ezzel kapcsolatosan nyissuk meg a vitát, és döntsünk, a parlament vállalja fel ennek a felelősségét, és döntsünk, különös tekintettel arra, hogy az új alaptörvény már teljesen másként fogalmaz, nem használja pontosan azokat a kifejezéseket, amelyekre az Alkotmánybíróság a döntését alapította. A jelenlegi Alaptörvény - amely 2012. január 1-jétől lépett hatályba - II. cikke kimondja, hogy minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz.

(11.50)

Az I. cikk pedig kimondja, hogy más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében korlátozható. Tehát itt mondja, hogy az alapvető jogok már korlátozhatók, tehát alapvetően megfordított a szóhasználatot. Álláspontunk szerint az új alaptörvény szerint lehetőség van akár a halálbüntetés szankcióként való meghozatalára az új büntető törvénykönyvben.

Lassan az én időm lejár, és át kell adnom majd Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársamnak a szót, de még egy nagyon fontos dologról szeretnék beszélni, ami az alkotmányügyi bizottságban is szóba került. Mégpedig Salamon László bizottsági elnök úr arról beszélt, hogy a magyar büntető-törvényhozásnak vagy törvénykezésnek, illetve a Btk. megalkotásánál a törvényi tényállásoknak morális alapon kell nyugodniuk. Erről beszéltünk tehát és arról, hogy mennyire fontos az, hogy ne politikai alapon történjen meg a büntető törvénykönyv módosítása, illetve az új büntető törvénykönyv megalkotása.

Sajnos azt láttuk, hogy a 8 éves szocialista kormányzás ideje alatt folyamatos volt a politikai alapon történő törvényhozás, amely nemhogy morális alapon nyugodott, hanem éppen hogy a morállal, a közerkölccsel szembemenően hozta meg ezeket a jogszabályokat, éppen a többségi akarattal szemben. Számunkra nagyon furcsa volt, hogy ezt a 8 éves időszakot elsöpörte a népharag, tulajdonképpen több mint négyötödös többséggel leváltásra kerültek a kormányról, és ehhez képest a Fidesz-KDNP ezeket a jogszabályokat megtartotta, sőt még az új büntető törvénykönyvbe is beépítette. Ilyen például a nemzeti szocialista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása, amivel abszolút nem tudunk egyetérteni, hogy történelmi tényeket vagy történelmi vitákat büntetőjogi dogmákká silányítsunk le. Ez egyértelműen nem felel meg az európai demokráciának, még akkor is, ha az Európai Unió több államában ehhez hasonlatos jogszabályokat hoztak.

Egyetlenegy nagyon fontos dolgot szeretnék még kiemelni, ami szintén nem került be a 2012 februárjában benyújtott büntető törvénykönyv tervezetébe, azonban szerepel a jelenlegiben. Álláspontom szerint ennek óriási nagy jelentősége van a következő évek szempontjából. Mégpedig ez a törvény 336. §-a, amely ugyan szerepel, de teljesen más szóhasználattal. Az új szóhasználatot emelném ki jelen pillanatban, és ezt szó szerint ismertetném: "Aki nagy nyilvánosság előtt a köznyugalom megzavarására alkalmas módon Magyarország nemzetközi jogi kötelezettsége, európai uniós jogi aktus ellen vagy ezek alapján működő bíróság vagy hatóság rendelkezése ellen általános engedetlenségre uszít, bűntettet követ el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Hát ez eléggé megdöbbentett bennünket, hiszen ha ezt lefordítjuk, ez azt jelenti, hogy ha valaki az európai uniós jogi aktus ellen általános engedetlenségre uszít, az már bűncselekménynek, sőt bűntettnek fog számítani. Hirtelen az jutott eszembe, hogy el fog itt érkezni 2014. május 1-je, amikor megszűnik a termőföld külföldiek által történő megvásárlási lehetőségének moratóriuma, ez egy európai uniós jogi aktuson fog nyugodni - és aki ez ellen engedetlen, akkor az már bűncselekményt fog elkövetni Magyarországon? Attól félek, hogy itt sajnos egy olyan politikai lépés előkészítésével találkozunk, amilyet megszoktunk a szocialistáktól az alatt a 8 év alatt, amíg ők uralkodtak, és nagyon nem szeretnénk azt, ha éppen ezeket az európai uniós, de nemzetellenes lépéseket a Fidesz-KDNP többsége büntetőjogi szankciókkal kívánná sújtani, és ezzel gyakorlatilag a nemzeti önvédelem legminimálisabb lehetőségétől is megfosztana bennünket.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)