Mielőtt magáról a törvényjavaslatról beszélnénk, tekintsük át, hogy milyen körülmények között kerül sor az új Btk. megalkotására. A polgári törvénykönyv mellett a legfontosabb kódexünket épp az Orbán-kormány félidejénél fogadjuk el. Két évvel ezelőtt a Fidesz minden teketóriázás nélkül esett neki a szociális állam leépítésének, egyre kevesebb jut a kórházaknak, iskoláknak, szociális intézményeknek. Az emberek egyre kevesebb segítséget várhatnak, az állam egyre többet vesz ki a zsebükből. Különösen a szegényebb sorsúak kerültek nyomorúságosabb helyzetbe, kiszolgáltatottságuk az elmúlt két évben csak növekedett, de ma már a középosztálybeliek is hónapról hónapra rosszabbul élnek.

Ki kell mondanunk, a Fidesz cserbenhagyta ezeket az embereket, a Fidesz cserbenhagyta az országot. Ki kell mondanunk, nem a szegénység, hanem a szegények ellen indítottak keresztes hadjáratot is. Logikus módon ehhez sokszor éppen a büntetőjogot hívták segítségül. Minden társadalmi problémát azzal akarnak kezelni, minden társadalmi problémát a büntetőjogon keresztül kívánnak megoldani.

(12.10)

Látjuk, mi az eredmény, látjuk, hogy az egész annyit is ér. A kormány a beiktatása után melldöngetve azt ígérte, hogy két hét alatt rend lesz. Ehhez képest Magyarország városaiban és falvaiban semmit sem javult a közbiztonság. Az emberek a mai napig nem hajthatják nyugodtan álomra a fejüket, abban bízva, hogy reggel a kemény munkával megszerzett értékeik ugyanúgy meglesznek. A kéthetes rend ígérete politikai blöff, szánalmas nagyotmondás volt.

Szintén csak a politikai PR-célokat szolgálta az a rombolás, amit a Fidesz az elmúlt két évben a büntető törvénykönyv kapcsán művelt. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök átjáróházzá és üzenőfüzetté tették a Btk.-t A szakma minden érvelése és tiltakozása ellenére 2-3 hetente módosították a jogszabályt, attól függően, hogy éppen gesztusokat akartak tenni a szélsőséges szavazóknak, vagy csak el kellett terelni a figyelmet Matolcsy úr mindenképp unortodox munkásságáról. Ezek után enyhén cinikus az az érvelés, amely a Btk. sokszori módosításával indokolja az új jogszabály szükségességét.

Az LMP ezzel szemben abban hisz, hogy a büntetőjog ultima ratio; csak legvégső esetben szabad alkalmazni, csak és kizárólag akkor, amikor semmilyen más megoldás már nem használható. PR-célokra a büntetőjogot nem lehet használni, különösen azért nem, mert az állam a büntetőjog kapcsán szólhat bele legjobban állampolgárai életébe: pénzbírságot szabhat ki, munkavégzésre kötelezheti, legvégső esetben elveheti szabadságát. Ez azonban nemcsak lehetőség, hanem hatalmas felelősség. Így kell vele élnünk, így kell eljárnunk megalkotása során is.

Ennek alapján az LMP nem hisz a mindent büntetéssel megoldani kívánó politikában, nem hisz a problémák börtönrácsok mögé exportálásában - nem hiszünk, mert ez a gyengeség és a tehetetlenség jele. Olyan hatalom nyúl rendszeresen ehhez az eszközhöz, amelynek nincs más megoldása a társadalom bajaira. Olyan hatalom, amelynek lövése sincsen, hogyan emeljen ki kétmillió embert a szegénységből. Olyan hatalom, amelyet csak saját maga bebetonozása és a haveroknak kitolható milliárdok érdekelnek. Olyan hatalom, amely inkább küldi börtönbe a hajléktalanokat, mint saját korrupt egyetemi szobatársait.

Szintén nem tudunk egyetérteni azzal a hecckampánnyal, ami az elmúlt években a védők és a védői szakma ellen folytatódott a nagyobbik kormánypárt részéről. Ki kell mondanunk, hogy ez igenis egy fontos társadalmi szerepet betöltő szakma, annak képviselői a lehető legjobban igyekeznek ellátni munkájukat, és a büntető-igazságszolgáltatásban szükség van a munkájukra.

Ezzel szemben az LMP okos, követhető, áramvonalas büntetőjogban hisz; olcsó, hatásos büntetéseket alkalmazó büntetőjogban, amely az áldozatot helyezi a középpontba. Ez a büntetőjog kettős nyomvonalon halad. A súlyos, kifejezetten kegyetlen vagy családtagok ellen elkövetett bűncselekmények esetében nincs mese, itt a lehető legszigorúbban kell lesújtani. Nincs mese, ezekben az esetekben legalább 20 éves börtönbüntetést kell kiszabni.

Azonban a kettős nyomtáv második felét jelentő kisebb súlyú, társadalomra kevésbé veszélyes bűncselekmények esetében csökkenteni szeretnénk a szabadságvesztés szerepét. Ezekben az esetekben a közérdekű munka-, illetve pénzbüntetéseket tartjuk a megfelelő eszköznek. Minden kutatás, tudományos eredmény azt igazolja, hogy az ezekben az esetekben alkalmazott szabadságvesztésnek semmi értelme. Az elítélt kijárja a börtönegyetemet, és új bűnözői fortélyokkal, ismerősökkel és azok telefonszámaival felvértezve kerül vissza közénk. Ha valahol, hát a börtönben nagy esélye van annak, hogy igazi bűnözői életútra lépjen. Teszik ezt úgy, hogy közben ez naponta 8500 forintjába kerül az államnak, azaz nekünk, mindannyiunknak. Minden tudásunk arra mutat, hogy jelenleg hazánkban túl sokakat túl drágán, túl kevés eredménnyel tartunk fogva.

A kormány által benyújtott javaslat mégis ezen az úton megy tovább. Erről Einstein egyszer így fogalmazott: "Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." Mi ezzel szemben az olcsó és hatásosabb pénz- és munkabüntetéseket szeretnénk erősíteni, mert azt gondoljuk, az a helyes, hogy aki megszegi a szabályokat, aki árt másoknak, az fizessen vagy dolgozza le a közösségnek a bűnét.

Ezeken túlmenően növelni kívánjuk az alternatív büntetések szerepét. Szélesítjük a mediáció, a pártfogói felügyelet alkalmazásának lehetőségét. Új, más országokban bevezetett intézkedéseket is szeretnénk bevezetni. Ezek az alternatív büntetések fejezik ki a tettes számára legjobban a közösség rosszallását, és emellett tehermentesítik a rendőrséget és a büntetés-végrehajtás szervezetét.

Kedves Képviselőtársaim! Van egy nagy adóssága a magyar büntetőjognak, a magyar büntetőrendszernek. Az adósság pedig, hogy egyoldalú; mindig és mindenhol az elkövetővel foglalkozik, ő áll a középpontban, pedig van valaki, akivel legalább ugyanannyit kellene foglalkoznunk: az áldozat. Ő az, akinek az életét tönkretette a bűncselekmény; ő az, akinek már semmi nem lesz olyan, mint régen; ő az, aki még évekkel később is lelki és anyagi károktól szenved, amiket a bűncselekmény okozott neki; ő az, aki már nem mer egyedül végigmenni este az utcán.

És itt nem kell feltétlenül a legsúlyosabb esetekre gondolnunk. A kirabolt idős embereknek sokszor az a 20 ezer forint is nagyon fáj, amit a kredencből vittek el. A tudatról nem is beszélve, hogy idegenek jártak a szobájukban. Már egy 5 ezer forintos lopás is nagyon súlyos helyzetbe tud hozni embereket. Az államnak ilyenkor segítenie kell. Ha már nem tudta a saját polgárait megvédeni, legalább utólag tegye minél jobbá a helyzetüket. Ez a kiindulópont.

A büntető-igazságszolgáltatás középpontjába az áldozatot kell helyezni. Ehhez képest ma nálunk minden tíz áldozattá vált emberből egy kap csak állami segítséget, kilencnek nem nyújtunk segítő kezet, magára hagyjuk. Az áldozatvédelmi szolgálat munkatársai hősies küzdelmet végeznek az egyre szűkülő anyagi források ellenére, de kevesen és kevés helyen vannak jelen. Sok városba, faluba egyszerűen nem tudnak eljutni. Akiket ott ér bűncselekmény, lényegében magukra vannak utalva. Ehelyett az egész rendszer a tettes körül forog, minden róla szól. Az LMP célja, hogy ezen változtassunk. Ennek első lépése, hogy bevezetjük az igazságos körforgást. Ennek alapján minden pénzbüntetésből származó bevételt az adott ügy áldozatainak megsegítésére, ha ilyen nincsen, a költségvetés áldozatvédelmi céljaira kell fordítani. Mindannyian egyetérthetünk abban, hogy erkölcsi kötelességünk segíteni azokon, akiket megtámadtak, megraboltak, kifosztottak. A javaslat ezt célozza, ennek anyagi alapjait teremti meg.

Mi az LMP-nél olyan büntetőjogban hiszünk, amely nem büntetni, hanem nevelni akarja a fiatalokat, és ez igaz a fiatal elkövetőkre is. Náluk még van lehetőség, hogy visszafordítsuk őket a rossz útról. Őértük koruk miatt még tehetünk. Közös kötelességünk, hogy ezt megpróbáljuk; vagy nem törődünk az egésszel, és rögtön az első botlásnál rájuk sütjük a bűnözői bélyeget, amit aztán soha nem tudnak lemosni. Ezt a lehetőséget pedig vállalnunk kell, kedves képviselőtársaim. Ennek érdekében az LMP kezdeményezi a fiatalok ügyében eljáró speciális büntetőbíróságok felállítását, illetve a fiatal felnőttek kategóriájának bevezetését.

A droggal kapcsolatos szabályozás kapcsán mindenképpen el kell mondanunk, hogy az LMP a kereskedelmet, a kereskedőket kívánja üldözni, nem pedig a fogyasztókat. Felhívnám kedves képviselőtársaink figyelmét a 2004-ben Portugáliában bevezetett új szabályozásra, aminek következtében a felszabaduló rendőri és igazságszolgáltatási erőforrásokat a kereskedelem és a drogcsempészés nagyobb üldözésére fordították, és az adatok azt mutatják, hogy ez a módszer, ez a változás jelentősen javított a portugáliai droghelyzeten.

Szintén nagyon fontos leszögeznünk, hogy a Btk. önmagában semmit nem ér. Beccaria 1764-ben így fogalmazott: "A bűnözésnek legerősebb fékje nem a büntetések kegyetlensége, hanem azok elmaradhatatlansága, azaz az a tudat, hogy bármit tesz az illető, tudja, hogy a rendőrség meg fogja találni, fel fogja kutatni, és felelnie kell a tettéért." Ennek alapján a rendőrséget is meg kell erősíteni. Az LMP közösségi rendőrségre vonatkozó javaslata ezt tűzi ki célul. A közösségi rendőrség mind a környező országok jó tapasztalatainak, mind a magyar hagyományoknak megfelel. Bevezetése nagymértékben növelné a lakosság biztonságérzetét, csökkentené a bűnözést.

Összefoglalva, az LMP abban hisz, hogy mindenki azt kell hogy kapja, ami jár neki: a gyilkosok súlyos börtönéveket, a kis súlyú bűncselekmények tettesei pénz-, illetve munkabüntetéseket, az áldozatok nagyobb állami segítséget, a fiatalok pedig esélyt a javulásra. Egy igazságos társadalomban így működnek a dolgok, ez a helyreállító igazságszolgáltatás. Az a feladatunk, hogy ezt megteremtsük. Az LMP-nél mi ezért dolgozunk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)