Tehát a magam részéről csak és kizárólag üdvözölni tudom a piacfelügyelet bármilyen irányú erősítését. Nyilvánvaló, hogy amiben vita lehet közöttünk, az ezen eszközrendszer súlyozása, adott esetben az erőforrások ide vagy oda csoportosítása. E tekintetben kívánok pár, kimondottan építő és konstruktívnak szánt ajánlást, talán gondolatébresztő mondatot megfogalmazni, hiszen látható az, hogy évtizedes próbálkozások vannak a piacfelügyelet területén összeurópai szinten a tekintetben és azon célból, hogy sikerüljön a piactisztítást egy olyan irányban megvalósítani, ami elérhetővé teszi, hogy gyakorlatilag az egészségtelen, kétes eredetű és bizonytalan indíttatásból idehozott áruk, ha nem is teljes kitiltásra kerüljenek, bár ez lenne nyilvánvalóan egy evidens cél, de ez fizikailag megvalósíthatatlan ekkora árutömegnél, amely Európát ellepi, de legalábbis egy tolerálható szinten lekövethetővé tegyék azokat a gazdasági merénylőket, akik az ilyen áruk, termékek behozatala mögött állnak, sőt jobb esetben elvegyék az ő kedvüket attól, hogy a jövőben hasonló dolgokkal kísérletezzenek. Ezért is látható, hogy a RAPEX nevű riasztási rendszer, amely az uniós fogyasztók biztonságának érdekében jött létre, 2004 óta igen kemény erőforrásokat csoportosít amellé, hogy változást érjen el ezen a területen. Nem véletlen, hogy több mint százmillió eurót költöttek erre, az sem véletlen, hogy mintegy hatezer ellenőrt alkalmaztak ezen cél elérése érdekében.

Ugyanakkor az is látható, hogy Magyarország piaca egy igen sajátságos helyzetben van - mint tudjuk, a periféria országai az erőforrás-szivattyú rosszabbik végében helyezkednek el -, tehát látható, hogy míg az értékes erőforrások Magyarországról kimennek vagy nyugat felé áramolnak, sok esetben mi végezzük Európa szemétlerakójaként, és ezt tökéletesen jegyezte meg egyik vezérszónoktársam, hogy bizony, nemcsak az élelmiszerekre vonatkozik ez. Éppen ezért nagyon örülök annak, hogy most a nem élelmiszer típusú termékekről is eszmét cserélhetünk, annak fontossága hangsúlyozása mellett, hogy maga az élelmiszer-ipari terület is legalább ekkora figyelmet érdemelne majd a jövőben. Az is látható, hogy a vonatkozó bejelentések értelmében még mindig Kína az első számú ország, amellyel probléma van, a 2010-es 58 százalékos bejelentési arány, amely a kínai termékeket érintette, bár most már 54 százalékra lement, de még mindig a távol-keleti dominancia a jellemző.

Hogyha csak a gyermekjátékok példájából indulunk ki, látható az, hogy tarthatatlan állapotok alakulnak ki, és ez itt viszont már a riasztási, bejelentési rendszer hiányosságaira, visszásságaira is felhívja a figyelmet a tekintetben, hogy a parlamentbe kerülésünkkor, 2010 után átfogó vizsgálatot kívántunk lefolytatni a tekintetben, hogy csak és kizárólag a gyermekjátékok területén, tehát ezen az egy területen - amely egyébként egy nagyon fontos terület, hiszen utódaink egészségét veszélyeztetni szigorúan tilos lenne bármilyen hasonló eszköz által -, csak ezen terület vizsgálata során próbáltunk a hivatalos szervek világhálós oldalain, kiadványaiban tájékozódni a tekintetben, hogy a piac megtisztítása mennyire lehetséges, egyáltalán milyen mennyiségű és milyen összetételű azon káros összetevőket tartalmazó tárgyak száma és termékek száma, amelyek a piacon vannak.

(13.40)

Mégis azt láttuk, hogy egy magánszemély által üzemeltett oldalon, a www.ketesaruk.hu című oldalon kellett azt a 240 oldalas listát megtalálnunk, amely a RAPEX adatbázisából le lett fordítva angolról magyarra, ugyanakkor a hivatalos szervek oldalain ugyanezt a listát ilyen összetételben, ilyen hatékonysággal, ilyen széles körben terítve nem találtuk meg. Kicsit emlékeztet ez a 3-as metró esetére, ahogy itt Bödecs Barna képviselőtársammal beszéltük meg vezérszónoktársunk hallgatása közben. Ott is ugye egy magánszemélynek kellett a bejelentést foganatosítani, hogy életveszélyes üzemről van szó, és ezt követően indult meg egy hivatalos vizsgálatnak látszó valami, aminek a vége ugye még erőteljesen kérdőjeles.

Itt is ez a helyzet, hogy sajnálatos módon a piacfelügyelet helyett itt egy magánszemély által üzemeltett világhálós oldal volt az, amiről sokkal hatékonyabban tájékozódni lehetett, pedig álláspontom szerint a hatóságok és a piacfelügyelet feladata, egyértelmű, elvitathatatlan feladata ezen területen fellépni, és nem is feltétlenül őket és csak őket hibáztatom e tekintetben. Hibáztatom azt a mögöttük álló, erőforrásokban mért űrt, ami annak köszönhető, hogy sem pénzben, sem emberi erőforrásban a szükséges támogatást érzésem szerint ők nem kapták meg az utóbbi évtizedben. Mint említettem, a fogyasztóvédelem mint a jövő kincsesbányája megérdemli azt e tekintetben is, hogy a piacfelügyelet mind anyagiak, mind egyebek tekintetében a megfelelő ellátottsággal tudjon működni, hiszen csak így tudja betölteni feladatát.

Látható az is, hogy európai szinten is akadozik ez a terület, tehát a piacfelügyelet egyfajta lekövető magatartást tanúsít. Ez annyit jelent ugye, hogy az óriási, irdatlan mennyiségű áru, ami beözönlik az európai piacra, nyilvánvaló, hogy tételenként ellenőrizhetetlennek bizonyul, de az utólagos és kiemelés jellegű ellenőrzések során is problémák akadnak. Véleményem szerint az a 2010-es rekordmennyiségű, szám szerint 2244 veszélyes termék, amelyet betiltott az EU, még mindig szánalmasan kevés ahhoz képest, amennyi a piacon van, és ami fenyegeti nemcsak a mi, de gyermekeink egészségét is.

Beszédes az is, hogy első helyen a ruházati cikkek és textíliák szerepelnek, itt is egy nagyon erős távol-keleti dominanciával, és egy olyan hagyományos iparágról beszélünk, amelyben Közép-Európa, de azon belül Magyarország és azon belül a jelenlegi csonka-Magyarország is gazdasági téren igen erős bástyákkal rendelkezett, csak hát ezek lebontásra kerültek. Látható, hogy most már közegészségügyi problémákat is okozhat adott esetben egy-egy rosszul elsült termékcsoport.

A második helyen a már említett játékok állnak, itt részletesebb elemzésbe nem bocsátkoznék, hiszen ezt a korábbiakban kifejtettük. Ezt követik a gépjárművek, főleg a súlyos kockázatot, balesetveszélyt jelentő termékek, összetevők révén. Végül pedig azon elektromos cikkek, elektronikai műszerek, eszközök, háztartási eszközök, amelyek forgalmazása tekintetében a piacfelügyelet még mindig erősíthetne saját tevékenységén.

Itt az ezen előterjesztésben szereplő bírságolási mechanizmus az egyik irányból jó, végül pedig mégsem bizonyul elég hatékonynak. Minden esetben támogatjuk azt, ha nagyobb összegekkel díjazzák a piacon visszaélő szereplőket, ez természetszerűleg közel áll hozzánk, hiszen nemcsak tisztítja a piacot, de azokat a gazdasági visszaélőket, hiénákat is eltávolíthatja róla, akiknek semmi helyük nincs itt. Ugyanakkor tudjuk azt, hogy folyamatos visszaélések történnek nemcsak az említett elektronikai cikkek területén, de magának a CE visszajelzésnek a tekintetében is. Látható az, hogy a fenti jelölés elsősorban nem a fogyasztónak, hanem a piacfelügyeleti hatóságoknak szól, mégsem csak azokban a szegmensekben használják, ahol a jogszabály ezt lehetővé teszi, pedig csak ott lenne szabad használni. Tehát a használata tényleg csak arra a termékkörre megengedett, amely a jogszabályban megtalálható, mégis látható az - a saját vizsgálataink és a további társszervezetek vizsgálatai szerint is - zoknin, alsóneműn, kéziszerszámokon, kalapácson és csípőfogón is megtalálható az az összeurópai uniós jelölés, aminek nemcsak a jogszabály alapján nem volna szabad itt lennie - ugye a CE jelölésről van még szó mindig -, hanem a feltüntetése önmagában jogszerűtlen és félrevezető.

Tehát látható az, hogy egy olyan dzsungel van ebben a rendszerben, amely tekintetben rendet kellene vágni. Erre a RAPEX, a gyorsriasztási rendszerek önmagukban nem alkalmasak, lekövető magatartást tanúsítva utólagos ellenőrzések ellátásának egy részére alkalmasak. Még egyszer mondom, a tájékoztatási rendszer erősítése ugyanakkor legalább ekkora eredményt érhetne el. Önmagában az az általam említett példa, hogy egy magánoldalról többet tudhatnunk meg ezen veszélyes termékekről, piacon való jelenlétükről vagy pedig már kivezetésükről, mint a hatóságok oldalairól, ez számomra beszédes: ez azt bizonyítja, hogy erősíteni kell ezeket a szervezeteket minden tekintetben.

Az is látható, hogy ha veszélyes árukról beszélünk nagy általánosságokban - ez bizottsági szinten is szóba került az előzetes viták során -, óriási gondot jelent a laborrendszerünk milyensége vagy pedig tulajdonviszonyai. Látható, hogy az a laborrendszer, amely adott esetben le tudná folytatni azokat a vizsgálatokat, amelyek kétségbevonhatatlan eredményeket hozhatnának ezen a területen, jórészt kijátszásra került, vagy be is zártak laborokat, nagyon sokat kijátszottak adott esetben pont azon multinacionális körök számára, amelyeknek a termékeit ezek vizsgálják, tehát nagyon faramuci helyzet állt elő. A laborrendszerünk erősítése, újjáépítése, hazai kézben tartása, hazai módon való feltőkésítése szintén halaszhatatlan feladat.

Az a piacfelügyelet egyértelmű kihívása a közeljövőre nézve, hogy megakadályozza azt a folyamatot, ami már szintén szóba került bizottsági szinten, miszerint a kivont termék adott esetben visszakerülhet a polcokra. Ez tökéletesen bizonyítja azt, hogy nem feltétlen csak és kizárólag a pénzbéli szankciókban érdemes gondolkodni, hiszen egy nem megfelelően megállapított bírság arra sarkallhatja a gazdasági mechanizmusokkal visszaélő szereplőket, hogy miután kivonják a terméket, adott esetben azt valamilyen szinten és valamilyen módon mégis visszavigye a láncolatokba, visszavigye a rendszerbe, és újra elérhetővé tegye a vásárlók számára azt, ami amúgy veszélyes, és nem lenne szabad ott lennie.

Nyilvánvalóan az, hogy a forgalmazóra bízzuk adott esetben a használati utasítás szükséges pótlását vagy beszerzését a gyártótól, ha ez nem történt meg a korábbiakban, megint csak súlyos kérdéseket, aggályokat vet fel, nemcsak a tekintetben, hogy sokan egy egyszerű használati utasítást vagy az alapvető információk matricáját is fordítóprogrammal fordítják le, aztán kijönnek az olyan feliratok, hogy "lenni magyar termék", és csodálkozik mindenki, hogy hogyan van ez.

Nyilvánvaló, hogy ez is egy visszaszorítandó terület, és itt is rendet kellene tenni, de mi van, mondjuk, azon áruféleségekkel, amelyek - nyilván most a nem élelmiszer-ipari termékekről beszélünk elsősorban - genetikailag módosított összetevőket tartalmaznak, és mondjuk, gyógyszernek vagy gyógyhatású készítménynek állítják be őket, miközben nem feltétlenül azok. Ugyanakkor maguk a genetikailag módosított összetevők is - mi tudjuk, állítjuk - veszélyesek, nem lenne helyük semmiféle szinten a piacon, mégis azt is tudjuk, hogy a gyógyhatásúnak nevezett készítmények jelentős részében sajnos találhatók ilyen összetevők, amelyeket nem vizsgál senki a maga súlyát illetően és a maga súlyának megfelelően.

További gondot okoz az is - ugye én ezt csak a marokkói paprika példájaként szoktam emlegetni -, ami a nem élelmiszer-ipari jellegű termékek esetében is megfigyelhető. Marokkóban jellemző az, hogy előállítanak olyan paprikát, amit az Európai Unióban már rég betiltott vegyszerekkel kezelnek, így javítva a termésátlagot, ezt áthozzák adott esetben, mondjuk, Spanyolországba, átcsomagolják, és mivel jellemzően az utolsó beavatkozás, tehát a csomagolás számít eredet szempontjából, ezért rákerül a "készült az Európai Unión belül" matrica, és így kerül ki a szupermarketek polcaira egész Európában.

(A jegyzői székben dr. Szűcs Lajost dr. Stágel Bence váltja fel.)

A helyzet az, hogy ez nemcsak élelmiszer-ipari cikkek esetében lelhető fel, sok egyéb más veszélyes termék és áruféleség esetében is megfigyelhető, hogy nem azzal a gyártási technológiával állítják elő őket, mint ami az Európai Unión belül szabványos, engedélyezett vagy megengedett, hanem teljesen egyértelműen már elavult anyagok használatával, nem megfelelő előírások betartásával, pontosabban nem tartása mellett behozzák őket a piacra, és már megtévesztően működhetnek.

Ezért mondom azt, hogy nem elég pusztán a bírságok összegét növelni, bizonyos típusú gazdasági bűnelkövetések esetében a működési engedély felfüggesztése is egy olyan szankció, amit végig kellene gondolni, és amit minden esetben be kellene vezetni. Példának okáért a világhálós drogboltok esetében megfigyelhető az, hogy ezek működnek, adott esetben növényvédő szerként próbálják árusítani azt a szemetet, amit nem lenne szabad, és aztán, amikor ezekre a hatóság megpróbál rászállni, szankcionálni őket, akkor más cégérrel, de lényegében ugyanazzal a termékkörrel, adott esetben ugyanazzal az eladóval megjelennek. Itt nyilvánvaló, hogy komolyabb szankciókat is igénybe kell venni. A működési engedély felfüggesztése pontosan egy olyan szankció, amely legalább egy részét a hasonló visszaéléseknek ki tudja szűrni, és nyilvánvaló, ha ez azonnali hatállyal megtörténhet - ahogy magyar kis- és középvállalkozók esetében megtörténik sokszor sajnálatos módon még indokolatlan esetekben is -, akkor bizony eredményt lehet elérni.

Az előterjesztésben szereplő három éven belüli újbóli jogsértés súlyosabb szankcionálása nyilvánvaló, hogy követhető és követendő irányt jelöl ki, ugyanakkor nem nagyon tudom hova tenni a hároméves meghatározást. Önmagában, ha valaki újbóli bűnt követ el, akkor szankcionálható és szankcionálandó erősebben, tehát ennek az időhatárnak a jelenlétét, annak jogosságát nem érzem, és nem tudom hová tenni. Ne adjunk időhatárt annak, ha valaki újból követ el. Ha valaki ezt kétszer-háromszor megteszi, akkor a lehető legsúlyosabb szankciókkal kelljen számolnia.

(13.50)

Még egyszer ki szeretném fejezni azt is, ami már itt szerencsére elhangzott ebben a vitában - és nagyon örülök neki, hogy elhangzott -, hogy az élelmiszer-biztonság hasonló, legalább hasonló súlyt kell hogy kapjon, mint az a tárgykör, amiről itt beszélünk. Tehát ha van egy ennek megfelelő albizottság, hiszen működik egy ilyen a fogyasztóvédelmi bizottságon belül, akkor azt javaslom, hogy ülésezzen ez az albizottság, ne félévente egyszer. Hívják össze hetente, kéthetente, fogadjon el ajánlásokat, próbáljon ráhatni arra a piaci szegmensre, amely érintett ezen a területen.

Tehát ha van egy eszközrendszer itt, az Országgyűlésen belül is, akkor ezt használjuk ki a lehető legszélesebb körben, a lehető legnagyobb komolysággal. Hiszen nem követhető út az, hogy évente-kétévente bekerül egy előterjesztés, ami a piacfelügyeletet közvetlenül vagy közvetve érinti, nagy egyetértésben mindannyian azt mondjuk, hogy igen, erősíteni kell a piacfelügyeletet, igen, ki kell vonatni a veszélyes árukat, igen, szankcionálni kell a gazdasági merényleteket elkövetőket. Természetesen az eszközrendszerben megoszlanak a vélemények, hiszen mi, nemzeti radikálisok a keményebb, markánsabb szankcionálási módszereket részesítjük előnyben, de önmagában ettől még nem fog megoldódni ez a helyzet, szélesebb körű tájékoztatás, a tájékoztatási rendszer kiépítése, a laborhálózat visszavétele és a széles körben vett fogyasztóvédelem fontosságának felismerése nélkül ez nem fog menni. Ennek fényében terjesztettük be konstruktív ajánlásainkat és gondolatébresztőnek szánt mondatainkat.

Nagyon köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)