DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértenék azzal, amit mond, hogy a turizmus, ipar, értékteremtés megerősítése. Egyszerű szerény kérdésem lenne, hogy: miből?

Azért lássuk tisztán, hogy egy eladósodott országot örökölt ez a kormány, és nemcsak eladósodott abban az értelemben, hogy az államadósság tekintetében, hanem eladósodott maga a lakosság (Dr. Lamperth Mónika: Egykulcsos adó...) és a vállalkozói szektor is. Ez nem véletlen egyébként, hogy 2010-ben, amikor az új kormány elkezdte a működését, akkor megfogalmazta azt a célt, és így is hangzott el, hogy az első számú közellenség Magyarországon az adósság, ezt kell leküzdeni. Ez után lehet majd mindazokkal foglalkozni, amit ön is említett - értékteremtés, nyilvánvalóan ipar, turizmus és így tovább. Tehát mindezek rendkívül szükségesek, de van egy első feltétel, ami nélkül nem lehet meglépni ezt, ez pedig az adósság csökkentése. Ez az egyetlenegy sarokpont. Ha azt le tudjuk küzdeni, akkor utána mindezekkel a kérdésekkel tudunk foglalkozni.

(13.10)

S ha már itt tartunk, akkor hadd tegyem hozzá, hogy a kormány az elmúlt két évben megtette azokat a lépéseket, amelyek az adósság csökkentéséhez szükségesek. Hadd utaljak arra az ön által említett számmal kapcsolatban, hogy nominálisan nincs értelme az adósságot számolni, mindig a GDP arányában számolják ezt, és hadd utaljak ebben az esetben arra, hogy május 11-én jelent meg az Európai Bizottság előrejelzése, amely tételesen, számszerűen rögzíti azt, hogy az adósság GDP-arányosan a csúcsot 2010-ben érte el 81,4 százalékkal, és onnantól kezdve fokozatosan csökken. 2011-ben meg tudtuk fordítani ezt a trendet, 80,6 százalék volt már a GDP-arányos adósság, és innentől kezdve csökken, idén 78 százalék. Hozzátenném azt is, hogy múlt hét szerdán jelent meg az OECD-nek szintén egy gazdasági kitekintése, és majdnem ugyanezek a számok szerepelnek benne; a lényeg az, hogy 81 százalék fölött tetőzik az államadósság GDP-arányosan 2010-ben, és onnantól kezdve csökkenő pályára került.

Ha már arról beszél, hogy a lakosság és az emberek, hadd tegyem hozzá, hogy a kormány lépéseket tett azért is, hogy a családoknál lévő adósság is csökkenjen, hadd utaljak a devizahitelesek problémáit kezelő megoldásokra. A végtörlesztés következtében ezermilliárddal csökkent egyébként - sőt, egy picit még annál is többel - a lakosság terhe. Tehát az adósságból lassan szabadul ki az ország, és az teszi lehetővé mindazt, amit ön is számon kért.

Nagyon furcsa helyzetben vagyunk abban a tekintetben, Európában a kormányok azzal szembesülnek az elmúlt négy-öt évben, hogy gyakorlatilag a válság kockázatainak és terheinek a megosztásával kell foglalkozniuk. Nyilvánvalóan a politikusok azt szeretik, ha a gazdasági növekedésnek a hozamait tudják elosztani, ez a politikusok kedvenc álma, jelen pillanatban azonban azzal szembesül minden európai kormány, hogy miként tudja a válság terheit megosztani a szereplők között, és nincs olyan sok szereplő - van a lakosság, az állam és ezenkívül a vállalati szektor. Ezek között kell megtalálni azt az egyensúlyt, amely a gazdasági növekedést is lehetővé teszi, és nem terhel túl sok terhet a szereplőkre, ami egy nagyon kényes egyensúly megteremtését jelenti.

Azt állítja, hogy az emberek életszínvonalát fenntartható módon javító gazdaságpolitikára van szükség. Adóssággal nem lehet fenntarthatóan semmit sem csinálni. Tehát nem lehet életszínvonalat fenntartható módon javítani, ha el van adósodva a lakosság, el van adósodva a vállalati szektor, és el van adósodva az állam. Ez az a sarokpont, amit először át kell törni, és úgy gondolom, hogy a magyar kormány képes volt arra az elmúlt két esztendőben, hogy az adósságot csökkenő pályára állítsa, és képes volt arra is, hogy az államháztartás hiányát 3 százalék alatt tartsa. Ez teszi lehetővé azt, hogy egyre többet tudjunk foglalkozni olyan kérdésekkel is, mint a foglalkoztatásbővítés, vagy amit ön is említett, az ipar, vagy akár a turizmus, vagy az értékteremtő ágazatok, de nagyon kérném, vegye figyelembe azt, hogy amíg az adósságot nem tudjuk csökkenő pályára tenni, amíg nem tudjuk a deficitet 3 százalék alatt tartani, addig ezekkel nem lehet foglalkozni se, nincs rá lehetőség. Csak azzal lehet fenntartható pályára állítani a gazdaságot, ha előbb stabilizáljuk - ezt tette meg a kormány az elmúlt két esztendőben.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage