Joggal reméltük, hogy a kétharmados felhatalmazással ez a kormány nekiállhat azon nagy társadalmi alrendszerek reformjának, amelyeket az elmúlt két évtized kormányai nem tudtak érdemben rendbe rakni, neki tudnak állni a magyar egészségügy, nyugdíjrendszer, oktatásügy rendbetételének. Ehelyett a kormány az oktatás területén szűkítette a hozzáférést a köz- és felsőoktatáshoz, kiszorította a hátrányos helyzetben lévőket, csökkentette a felsőoktatásban állami segítséggel részt venni tudóknak a számát. Az egészségügyben átfogó reform helyett lényegében a gyógyszerkassza kifosztásának voltunk szemtanúi, a korábbi évekhez képest ma már csak az eddigieknek az 50 százalékát költi az állam az állampolgárok gyógyszerigényeinek a fedezésére. A szükséges nyugdíjreform helyett egész egyszerűen a magán-nyugdíjpénztári vagyon lenyúlását kellett megtapasztalnunk anélkül, hogy ehhez egy átfogó reform, egyéni számlák bevezetése, követhető járulékfizetés és járulék-nyilvántartás csatlakozott volna.

Ugyancsak ezzel a felhatalmazással várhattuk, hogy történelmi adósságok rendezésére kerül sor. Ehelyett a kormány az ügynökakták nyilvánosságát következetesen elsunnyogja, és ahelyett, hogy szembenézne a múlt valós problémáival, a két világháború közti világ kritikátlan rehabilitálását folytatja. Várhattuk azt, hogy a rendszerváltás legnagyobb kudarcának, a társadalmi, gazdasági kirekesztettségnek a felszámolására kerít sort a kormány, ehelyett továbbfokozta a társadalmi különbségeket, ehelyett szegényellenes adópolitikát, a szociális ellátások szűkítését, a jövedelmi különbségek növelését kellett megtapasztalnunk.

Remélhettük, hogy a 2010-ben válságban lévő magyar gazdaság helyzetét javítani fogja a kormány. Ehelyett egy dilettáns gazdaságpolitika, egy fej- és fékevesztett improvizáció, egy adóötletelési roham jellemezte a kormány gazdaságpolitikai tevékenységét, a szabályozás teljes kiszámíthatatlansága lett úrrá a gazdaságpolitikán, emelkedett a tb-járulék, a személyi jövedelemadó kulcsa a társadalom többségénél növekedett, az áfa- és az evakulcs emelkedett, 30 új adónemet vetett be a kormány, ezzel recesszióba taszította a magyar gazdaságot.

(13.20)

Az eredmény félmillió munkanélküli, akiknek a kormány nem tud megélhetést, nem tudja a felemelkedés reményét kínálni. A 24 év alattiak körében 28 százalékos, ennek a korosztálynak közel az egyharmada munkanélküli.

Az első negyedévben a magyar gazdaság éves szinten másfél százalékos recessziót produkált. Az államadósság a hibahatáron belül mozog, úgy, hogy a kormány lenyúlt 3000 milliárd forint magánnyugdíjvagyont (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), és ez nem tudott érdemi nyomot hagyni az államadósság szintjén.

Végül: az elvándorlás a 30 év alattiak körében az 50 százalékot súrolja, a 30 év alattiak fele az önök kormányzásának az eredményeképpen abban gondolkozik, hogy elhagyja ezt az országot. Ennél nagyobb bűn nem lehetséges.

És végül az egyik legnagyobb ígéretüket is, hogy felszámolják azt a korrupt mutyirendszert, amiből az országnak elege lett 2010-re, sutba dobták, csúcsra járatták a korrupciót, cserbenhagyták a vidéket, baráti oligarcháknak adják ki a földeket, a Simicska-Nyerges-tengely, a Közgép és körei viszik el a magyar közbeszerzések többségét. Semmi nem lett abból a korrupció elleni fellépésből, amelynek ígéretével önök kormányra kerültek.

A pártfinanszírozás rendbetételéről papoltak. Ebben a mai napig nem történt előrelépés, annak ellenére, hogy ezt a javaslatot az LMP képviselőcsoportja többször benyújtotta, néhány egészen elborult javaslattól eltekintve.

Összességében így félidőben az látszik, hogy a kormány egyrészt padlógázzal halad előre egy zsákutcában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Idő! - Vége!), egy zsákutca-politizálásban, de a baj az, hogy nem tanul belőle, és nem hajlandó a tapasztalatokat leszűrni ebből a tevékenységből.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)